2012.08.25. Békés - Mezőberény
A beharangozott hőségriadó ellenére nekivágtunk a 47. túrának, hiszen a shownak mennie kell :)
Alaposan felkészültünk napernyőkkel, és lelkileg is, bár nehéz egy ilyen kemény forrósághoz felkészülni.
A vonaton szóvá tettem a kalauznak, hogy fényes nappal ég a villany, erre azt a választ kaptam, hogy ez intercity...
Mondtam magamban, hát akkor jó :)
Békésen a buszról leszállva mindjárt fejest ugrottunk a nyomóskútba, és bevizeztük a fejünket és a sapkánkat is.
A boltba is bementünk, és vettünk mindenféle földi jót. A klímás előtérben el is fogyasztottuk a reggelinket, majd 11 órakor felkarácsonyfáztuk magunkat napernyővel vizes törülközőkkel, nem kis megrökönyödést keltve a helyi lakosság körében.
Megindultunk Észak felé, majd a Jámbor utcánál találtunk átjárást az Élővíz csatornán. Mielőtt kimentünk volna a Körös gátjára, egy árnyékos helyen megálltunk inni, ugyanis a stratégiánk egyik alapja volt, hogy megállni csak árnyékban.
A gáton kellemes meleg fogadott, megpróbáltunk a part menti szekérúton menni, ahol néha belógott pár fa árnyéka.
Egy-egy árnyékfoltban megálltunk inni, majd a túránk 7. km-énél megálltunk egy nagyobb árnyékban fél órás sziesztára.
Valamennyire összeszedtük magunkat, majd ismét felkerekedtünk, és hamarosan kereszteztük a Nagykunsági főcsatornát is, ami mellet egy horgásztanya udvarán épp egy nagy kondér halászlé készült. Ennek az illata megcsapott bennünket, így nagyot kordult a gyomrom, és a közelgő vacsorára gondolva lépkedtem tovább. A piros körút turistajelzést elérve, azon fordultunk le a gátról, irányba véve, a rég nem látott Mezőberényt. Kicsit keveredtek itt a jelzések a piros sáv jelzésekkel, de nekünk most nem ennek a kiderítése volt a célunk, hanem a legrövidebb utat kerestük egy kocsmához.
Már rég nem láttuk Pistát ilyen gyorsan betérni egy kocsmába, amikor odaértünk a műintézményhez.
Azt hiszem rég nem voltunk ennyire eltikkadtak, és erősen gondolkodtunk, hogy majd a szállástól még kigyalogoljunk e a strandig. Amikor megtaláltuk a szállást, azonnal a fürdőszobába mentünk, és mivel volt, így bekapcsoltuk a légkondit!
Innentől nem is volt kérdés, hogy eszünk ágában sem volt kimenni a strandra.
A vacsorára épp az esküvői menettel érkeztünk oda, de ennek ellenére elég rendes kiszolgálást kaptunk.
Hazafelé még bevásároltuk a reggelinek valót egy este is nyitva tartó boltban, majd hazaballagtunk.
2012.08.26. Mezőberény - Csárdaszállás - Gyomaendrőd.
Reggel Katinak KV és még egy gyors bevásárlás Pistával, mert Pistának gyümölcs az esti boltban nem akadt.
7:13-kor léptünk ki a kapun és egyelőre élveztük, a még kellemes időben történő gyaloglást.
A település szélén egy tanyánál épp teheneket hajtottak ki a mezőre, de épp végeztek, és így meg is nyitották nekünk a villanypásztort. A csatornák felé gyalogoltunk a szikkadt földeken, amikor puffogtatásra lettünk figyelmesek.
Hamarosan meg is láttunk egy puskás embert, aki galambokat lövöldözött a napraforgó táblák szélén.
Innen egy kilométeren keresztül egy öntözőberendezés mellett haladtunk, majd a Csárdaszállási csatorna átereszén áthaladva, a Terézmajorhoz vezető aszfaltútra értünk. Itt nagy meglepetésünkre nagy csapat fekete gólyát láttunk.
A major után véget ért az aszfalt és újra földutat tapostunk.
Innen már látni lehetett Csárdaszállás víztornyát és szép lassan be is kutyagoltunk a 46-os út felőli szélére, de az itteni kocsma nem volt nyitva, így bementünk a faluba, és meg is találtuk a kocsmát.
Túl nagy alkoholmentes forgalomra nem volt felkészülve a csapos, mert pár perc alatt megittunk minden hűtött üdítőt.
40 perc hűsölés után felkerekedtünk, és megpróbáltunk jó képet vágni, amikor az ajtón kilépve arcul csapott a meleg.
A temető után Gyomaendrőd felé vettük az irányt és egyre kiesebb utakon haladtunk, hiszen már mindkét oldalt tarló, néha egy kis kukorica mellett gyalogoltunk, árnyék nélkül.
Aztán a végén még az út is elfogyott, így a tarló túloldalán látható romos épületet céloztuk meg, aminek az egyik fala adott végül pici árnyékot, hogy pihenhessünk egy negyed órát.
Ettünk néhány almát, majd továbbálltunk az Alkotmány TSZ irányába, ahol lovakat és pár tucat tehenet is láttunk.
A kukoricás vége felé, már előbukkant a Gyomai református templom, mint később kiderült, igen magas, 55 méteres tornya is.
(Ez a 46. nyolcas túrán leírt képlet miatt érdekes, mert nem akart stimmelni a távolságának becslése)
Kisvártatva egy kellemes fa esett utunkba, aminek árnyékába gyorsan le is huppantunk ebédelni egy bő félórára. Egy hatalmas kombájn zajára lettünk figyelmesek, épp akkor esett neki a napraforgótáblának. Mi is felkerekedtünk, hiszen a célegyenesben voltunk és már egy hűvös kocsmahivatalra vágytunk. Út közben egy fácántelep mellé értünk, ahol megértettük, hogy miért is láttunk olyan sok fácánt az itteni bokrok mentén. A teleptől elég kellemes meglepetésben volt részünk, mert egy jó kilométeren keresztül árnyékos fák mellett vezetett az utunk.
Beérve Gyomaendrődre egy táblára lettünk figyelmesek, melynek tanúsága szerint 300 méterre halászlé 800 Ft, ezt természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül így elsétáltunk az étteremig.
Alaposan belakmároztunk, majd én még megnéztem az impozáns református templomot és a Hantoskerti-holtágat, majd kisétáltunk a vasútállomáshoz.
Fényképek:
http://indafoto.hu/olah_tamas/bekes_mezobereny_gyomaendrod
Hangos beszámoló:
http://www.remlac.hu/_MP3/magyarorszagi8as/47_bekes_mezobereny_gyomaendrod71.03.mp3