2012.04.14 Pitvaros - Mezőhegyes - Csatókamarás - Tompapuszta - Battonya

Pitvaros megközelítése nem egyszerű feladat, kinéztünk egy 1 átszállásos megoldást, ami "csak" bő 4 óra alatti leutazással jár.

Ehhez képest Mezőtúron az átszálláskor a kalauz azt mondta, hogy az a vonat Orosházáig megy, és ott át kell majd szállni.

Aztán kiderül, hogy ez igaz is meg nem is, mert a vonat vezetője valóban odáig ment, majd a szerelvényt hozzá kapcsolták egy másik vonathoz, így végül nem

kellett kikecmeregnünk a helyünkről.

A vonat csak 3 percet késett, így 11:23-kor kezdtünk neki a gyaloglásnak a szemerkélő esőben.

Mindjárt be is mentünk a Kisbojtár sörözőbe, ahol épp pacal pörköltet főztek, de sajnos még túl sokat kellett volna várni az elkészülésére, és már így is

20 perc késésben voltunk a tervezetthez képest. Mire kijöttünk a kocsmából szerencsére elállt az eső, és így vidáman lépkedtünk a zöld sáv turistajelzés

felé, miközben a templomból épp a déli harangszó hallatszott. Elhagyva Pitvarost eleinte jól követhető volt a jelzés majd a Mezőhegyesi határcsatornához

érve, elő kellett venni a GPS térképet is.

Jól járható úton haladtunk, és a jelzések is hamar előkerültek.

A 28.

major műútjához érve, már 3 km-en belülre kerültünk az országhatárhoz.

Mezőberény felé közeledve el kezdett esni az eső, így megszaporáztuk lépteinket és betódultunk az első utunkba eső kocsmába 13:20-kor. Én kikértem egy üveg

barnasört, majd kiültem a teraszra, és élveztem az eső illatát, miközben kortyolgattam a sörömet.

Mivel az eső csak nem akart elállni, így kikértem még 1 sört és ez így folytatódhatott volna, de sötétedésre mindenképpen be akartunk érni Battonyára, így

felvettük az esőköpenyeinket és 14:05-kor elindultunk Csatókamarás felé. A lovas pálya mellett haladtunk el, de semmi élet nem volt tapasztalható, de nem

is csoda, hiszen ilyen időben, csak az ilyen bolondok járnak ki, mint amilyenek mi vagyunk.

Csatókamarás csak pár házból állt, így kocsma sem volt, így baktattunk tovább.

Tompapusztán megnéztük a nagy tölgyfát, és végre levehettük az esőkabátokat is.

Innen egyenesen Battonya felé indultunk, a Királyhegyesi száraz ér mellet.

Közeledve Battonyához egy terepjáróra lettünk figyelmesek, ami teljes sebességgel közeledett felénk, mögötte meg egy határőr autó.

Mi előzékenyen félreálltunk, de hirtelen megálltak, és mint a kommandósok pattantak ki a kocsikból, mert migránsoknak hittek minket.

Röpke 15 perces procedúra vette kezdetét, mert egyenként felírtak minden adatunkat, aztán bediktálták a központnak, ahol gondolom, feljegyezték az adatokat,

majd ellenőrizték a státusunkat. Ezek után rádión visszaszóltak, hogy rendben vagyunk, és már mehettünk is tovább. Battonyán elsőre rossz címre mentünk,

de felhívva a szállásadónkat, hamar tisztáztuk a félreértést.

32 km megtétele után 19:33-kor léptünk be a szállás kapuján. Tehát 8 óra 10 perc alatt értünk oda, amiből 80 perc volt az állásidőnk.

Remek ragulevessel és marhapörkölttel várt a házigazdánk, sőt még süteményt is kaptunk.

2012.04.15 Battonya - Dombegyház - Kisdombegyház - Kevermes - Lőkösháza

Reggel jól bereggeliztünk, sőt még szendvicseket is kaptunk az útra.

8:30-kor vágtunk neki az útnak. Mivel nem tudhattuk, hogy találunk e nyitott kocsmát a nap folyamán, így az első utunkba eső ABC-ben 10 perc alatt bevásároltunk

egész napra élelmet és innivalót.

Elég nagy külterülettel rendelkezik Battonya, még beszántott utca is akadt, de azért csak kikeveredtünk a határba. Már 1 km-re kimentünk a mezők menti földutakra,

amikor utolértek bennünket az aznap szolgálatban levő fiatal határőrök, akik nem tudtak róla, hogy arra fogunk járni, pedig az előző napiak megígérték,

hogy majd szólnak nekik.

Így persze megint elölről kezdődött a procedúra, így már sejtettük, hogy egy vonattal később fogunk hazautazni, de legalább jól elbeszélgettünk a határőrökkel

és a végén Laci kérésére még a szirénát is bekapcsolták, hogy felvegye a hangját, így legalább megérte azt a 25 perc kiesést, amit összegyűjtöttünk. A

határőrök meg legalább megismerték a külterületi környék kusza úthálózatát, csak egy kis cipőpucolással kellett szembenézniük.

Kisdombegyház felé tartva, még egy beszántott útba futottunk, így Dombegyháznál bementünk a településre 12:07-kor, ahol a falu szélén érdeklődésünkre jelezték,

hogy a kocsma délben bezárt, de szívesen adnak nekünk KV-t és még tejet meg sajtot is kaptunk kóstolóba. Megnéztük az udvart is, ahol különféle háziállatok

hangját is felvehettük.

Jó volt látni, hogy bár nehezen, de akinek van munkabírása és szakértelme az azért meg tud így is élni. 10 hektár föld 4 tehén 1 ló, malacok, pulykák, tyúkok,

és 2 db őskövület traktor, saját kezűleg életben tartva. 35 percet vendégeskedtünk, így ki is használtuk azt az időt, amit a bő egy órával későbbi vonat

megcélozásával kaptunk. Az ebédidő is már a nyakunkon volt, így a buszmegállóban a betervezett ebédidőből 15 percet még megtartottunk, és hamar át is gyalogoltunk

Kisdombegyházra. Ott nagy betűkel ki volt írva, hogy Ne tovább eszpresszó, úgyhogy a felhívásnak eleget téve be is ültem, hogy bevárjam a többieket, így

végül itt is időztünk 12 percet. Az újabb kis pihenő jót tett a társaság kedvének, és tovább baktattunk Kevermes felé. Itt ismét egy elboronált szakaszra

keveredtünk, és már az előző napi esőt is elég jól beszívta a talaj, így azért le tudtuk küzdeni ezt a bő 1 km-es szakaszt.

Az országútra kiérve épp egy személyautó vontatású szekér mókás együttese feledtette a nehézségeinket, de

Kati azért zokszó nélkül felszállt volna egy buszra, ha megállt volna.

Kevermes eléggé lehangoló képet mutatott, mert a házak legalább fele lakatlan volt, és azoknak is a nagy része már beszakadt tetővel hirdette a szegénységet.

Nagyon sok eladó ház is volt, de kétlem, hogy egyhamar el tudják majd adni.

Két kocsma is volt a településen, de itt már nem akartunk időt veszíteni, és a távolból fekete fellegek kezdtek gyülekezni, így inkább kiléptünk.

Jól is tettük, mert 500 méterre voltunk a vasútállomástól, amikor el kezdett csepegni az eső, majd 3 perc múlva villámlani és dörögni kezdett az ég. Mire

beértünk az állomásra, 17:20 volt, és olyan zivatar keletkezett, hogy alig lehetett kilátni a peronokra.

Kénytelenek voltunk esőkabátot felvenni, hogy felszálljunk a vonatra.

A megtett táv 33 km lett, és a 8 óra 50 percből kb. 100 perc volt az állásidőnk.

Fényképek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120414_pitvaros_battonya_lok