44. Magyarországi 8-as
2012.03.15. Hódmezővásárhely - Algyő - Szeged
Gazdasági szempontok végett két csapatra osztva indultunk Hódmezővásárhelyre.
Én a teli autós különítménybe kerültem, és innen irányítottuk a vonatos csapatot, akik belefutottak egy fél órás késéssel küszködő vonatba.
Mivel a csatlakozó vonat az egyetlen délelőtti vonat volt onnan, így kialakítottuk a stratégiát, hogy ha nem várja be a késő vonatot, akkor Szegeden keresztül
kell jönni.
Még szerencse, hogy az autóból tudtunk internetes menetrendeket böngészni.
Ezen izgalmak után érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, ahol így nekünk maradt egy kis időnk megnézni a zsinagógát majd kisétáltunk a vonathoz.
Üdvözöltük társainkat, aztán majdnem a teljes csapat indult útnak, végül 10:04-kor.
Megnéztünk sok érdekességet, miközben Zoli idegenvezetett minket.
Törike út közben csatlakozott hozzánk, hiszen neki már nem kellett bemutatni Vásárhelyet.
A Kása erdő szélére érve láttuk, hogy az eléggé bozótos, így csak kicsit később mentünk bele, egy szélesebb szekérúton.
A vasutat keresztezve beléptünk Kishomok városrészbe, melynek szélén lovasok gyakoroltak, itt egy picit meg is álltunk, de hamar tovább is indultunk, mert
a 40 percnyi késést szerettük volna ledolgozni.
Eredetileg én 1 órára terveztem az Algyői halászcsárdához érkezésünket, és itt Gyuri épp megkérdezte, mikor is érünk oda.
Erre én persze egyből rávágtam, hogy 13 óra 12 percre, így nem késlekedhettünk.
A 47-es utat keresztezve megmutatta nekünk Zoli az artézi kutat, ami állítólag finom vizet ad, de én inkább a bort választom ha lehet, így rövid fotózás
után már rá is álltunk a 47-es út menti bicikliútra.
Forgalmas út mellett nem szeretek gyalogolni, meg a 13:12-es ígéretem sem engedett túl sok lazítást, így Pistával felvettük a szokásos 6 km/órás menettempónkat.
Egy rövid szakaszon aztán csak a virtus végett is belehúztunk, ekkor 7.5 körülire srófoltuk a tempónkat, de nem tartottuk sokáig, mert volt rá szükség,
akkor meg minek.
5 percet vártunk csak a többiekre, így elég jól haladt a csapat. Átsétáltunk a Tisza hídon, és hamarosan feltűnt a csárda is, amelyhez láss csodát, épp
13:12-kor értünk oda.
Kicsit furcsán néztek ránk, hogy mit keresünk mi ott, de aztán volt aki tudott az asztal foglalásunkról, így le tudtunk ülni.
Elég sokan voltak, így nem volt a pincéreknek könnyű dolguk, de aztán szépen lassan megkaptunk minden lényeges dolgot, amit kértünk.
Közben megérkezett Annamária is, ki innen csatlakozott a túrához, és már a desszerteknél tartottunk, mikor beérkezett Béla is, aki az Ember a gáton teljesítménytúrákat
szervezi ezen a környéken.
Az ebéd után átmentünk a fagyizóba is, így 1 óra 25 perc hosszúra nyúlt a pihenő.
A templom előtt még egy 10 perces ejtőzést tartottunk, aztán szépen felkúsztunk a gátra.
Beszélgetős tempóban haladtunk, az amúgy szinte eseménytelen úton, csak néhány kutya sétáltatóval és 1 quaddal találkoztunk, míg elértük az M43-as utat.
Ez után már kezdett érezhetően közeledni Szeged, út közben találkoztunk egy elég jó állapotban levő Csepel teherautóval, majd az ártéren hétvégi házak tűntek
fel.
Egyre több lett a gyalogos és a kocogó, meg kerékpáros rendőrök is járőröztek a gáton.
Láttuk a sajnálatos módon megsüllyedt Szőke-Tisza néven ismert állóhajót, majd hamarosan lementünk a parti útra.
Épp lebukott a nap a horizont alá, vörösre festve az eget, mikor beléptünk az Öreg-Kőrössy halászcsárdába.
Már jócskán sötét volt, mire 1 óra 20 perc múlva, jól lakottan kiléptünk a csárda ajtaján.
Innen már nem kellett sokat mennünk, 19:44-kor léptünk a recepcióhoz, hogy bejelentkezzünk a Tisza Sport Hotel szobáiba.
A megtett táv
2012.03.16. Szeged - Deszk - Klárafalva - Ferencszállás - Kiszombor
A hotel árában a svédasztalos reggeli is benne volt, így igazán jóllakottan indulhattunk útnak nyolcfős csapatunkkal 8:30-kor.
Mindjárt útba is ejtettük a Népligetben található óriási tölgyet, melynek árnyékában görkorcsolyás srácok ugráltak a rámpákon.
A jobb fasoron, majd a fő fasoron haladva hagytuk el szép lassan a központot, és egyre vékonyodó és gyérülő forgalmú út szép lassan földúttá szelídült.
Deszk felé közeledve, ismét aszfalt került a talpunk alá, majd a Semmelweis utcán kanyarodtunk a központ felé.
Páran igénybe vették az élelmiszerboltot. A templomot és a tüdőgondozó kertjét is csak kívülről tudtuk megnézni.
A Majakovszkij és Felszabadulás utcák kereszteződését elhagyva, ugyan így jártunk a Szerb templommal is, így kimentünk a fő út melletti bicikliútra.
Itt pár birkával váltottunk szót, aztán egy alkalmas szekérúton vettük az irányt a Maros gátjára.
Klárafalvánál egy picit lejöttünk a gátról, de hamarosan visszamentünk, hogy a lemaradt társaink el ne tévedjenek.
Végül a Ferencszállási leágazásnál Gyuri bevállalta, hogy megvárja a többieket a gáton, míg mi elmegyünk Kukutyinba kocsmát keresni.
A templom jó tájékozódási pontnak tűnt, és attól 60 méterre valóban találtunk is egy kocsmát, ezt könnyű volt elmagyarázni a többieknek,
bár a bejárat nem volt megjelölve, csak az épület oldalánál levő lépcső aljába támasztott 2 bicikli volt árulkodó.
Itt 50 percet időztünk, majd folytatva a túránkat, elhagytuk a települést.
Jó két kilométer gyaloglás után elértük az egykori vasúti megállóhelyet, innen a vasúttal párhuzamosan vettük az irányt, a napi végpontunkat jelentő Kiszombor
felé.
A település közelébe érve eltávolodtunk a vasúttól, hogy megnézzük az egykori szeszgyár műemlék épületét, majd besétáltunk a központba.
16:09-re értünk a szállásunkra, ami a lila akác panzióban volt. Sajnos csak egy menza jellegű vacsorával vártak, de maga a szállás nagy része elég jó volt.
Közösségi helyiségnek egy jó nagy konyha állt rendelkezésre, ahol jól elbeszélgettünk, majd elég hamar elvonultunk lefeküdni, mert másnap korán kelés várt
ránk.
A megtett táv
2012.03.17. Kiszsombor - Makó - Királyhegyes - Csanádalberti - Pitvaros
Reggelire tojásrántottát kértünk, ami jól sikerült, így jól lakva 06:34-kor indultunk, hiszen elég hosszú út állt előttünk.
Makóra beérve, az első zöldségesnél megálltunk, hiszen Pistának megígértük, hogy keresünk Makón zöldségest.
A fő célpontunk azonban a hagymatikum fürdő felkeresése volt, ahol kettévált a csapatunk, mert páran a fürdőzést választották a gyaloglás helyett.
Kifele tartva Makóról még egy zöldségesnél megálltunk, mert mások is kedvet kaptak Pistától egy kis friss gyümölcsre.
A makói elkerülő országutat
keresztezve, egy
de érdekes módon a Sámson-Apátfalvi szárazér hídjánál véget ért az aszfalt és a következő 4 km-en földút vezetett tovább Királyhegyesig.
A határban két asszonyra lettünk figyelmesek, akik épp térdepelve dugdostak a fokhagymát a földbe, és mivel kb 500 métert jöttünk a földterületük mellett
rá is kérdeztünk, hogy vajon mennyi idő alatt végeznek.
Állítólag 2-3 nap alatt, ami gyors fejszámolással eléggé hihetetlennek tűnt, mert vagy 30-40km-t kellett megtenniük térdelve.
Megtudtuk tőlük azt is, hogy Királyhegyesen
nyitva a kocsma, így be is mentünk a központba, ami
Fél órát engedélyeztünk magunknak, mert a vonatot feltétlenül el akartuk érni. Mivel a tervet tudtuk tartani, így a Blaskovics kriptakápolnához is megtettük
a 700 méteres kitérőt, de megérte,
mert valóban jól nézett ki és az erdő közepén borostyánnal befutott épület tényleg Csipkerózsikás hangulatot teremtett. 7 perc után mentünk is tovább.
Fekete halomhoz érve, már 30 kilométernél jártunk, és Pista már nem akart felszaladni a domb tetejére.
Ittunk egy keveset, majd indultunk is tovább. Csanádalberti előtt a Nisovics kastélyhoz is megtettük a 350 méteres kitérőt itt 8 percet időztünk.
Pitvaroson 14:46-kor léptünk be a kocsmába, ahol 15 percet töltöttünk, majd a helyiek információjának, miszerint elköltözött a vasútállomás és 20 percet
kell gyalogolni odáig, bedőlve elindultunk az állomásra.
Ami természetesen az általunk is ismert helyen volt és 13 perc alatt értünk oda, így maradt még bő 20 perc a vonat indulásáig.
A megtett táv