2012.02.25 Csongrád - Szentes - Derekegyház - Ördöngöspuszta. 31.4 km.
Reggel a vasútállomáson már vártak minket, ugyanis Törike csatlakozott csapatunkhoz, akit Zoli hozott ki a vasútállomásra.
Mindjárt könnyítettünk is Törike hátizsákján, ne kelljen neki olyan sok süteményt cipelnie.
Így már sem éhes, sem szomjas nem volt a csapat, és a piacnál úgy robogtak tovább Karcsiék, hogy még a kocsmában sem álltak meg.
Igaz csak egy bicikli volt előtte, és kolbász sem volt kapható.
Hamar le is értünk a Csongrádi holt-tisza partjára, ami mellett meg kellett állnunk nézelődni és itt olvasta fel Pista a Csongrádról szóló ismertetőt is.
Innen bicikliúton mentünk ki a Tisza gátjáig, majd azon haladtunk pár kilométert a hídig, amin át is mentünk a Tiszántúlra.
Beérve Szentesre megreggeliztünk az első utunkba eső hipermarketben, majd keresztül sétáltunk a Széchenyi ligeten, átkelünk a Kurcán, majd kis hangulatos utcákon hagytuk el a települést és az aszfaltot immáron meglehetősen saras szekérutak váltották fel.
A repülőtér mellett kerülgettük a pocsolyákat, de jutott ég a tavaszias meleg ellenére kitartó hókupacokból is. A táj szép lassan átalakult és hamisítatlan tanyavilágon mentünk keresztül.
A Kórógy-ér keresztezése után még egy rövid szakaszon dagasztottuk a sarat, de a Derekegyházi bekötőútra érve megszavaztuk, hogy mára elég a sárból és inkább aszfalton megyünk be Derekegyházra egy kis kocsmázásra. Jól is esett a pihenő és újult erővel fordultunk a célegyenesbe, hogy majd 5 km nyíl egyenes gyaloglás után jussunk el a Sárai vendégházhoz, ahol a vacsorával már vártak bennünket a kedves háziak.


2012.02.26 Ördöngöspuszta - Hódmezővásárhely. 20.5 km.
Az előző napi 4 fogásos vacsora után egy újabb gasztronómiai bomba reggelivel kezdtük a napot. Már rég jöttünk el ilyen jóllakottan egy szállásról. Innen már Zoli is velünk tartott, és a települések hiányára jól felkészülten, büfés hátizsákkal kísért minket. A reggeli talaj menti fagy jótékony hatással volt az út járhatóságára, de ez az állapot a nap egyre feljebb kúszásával szép lassan elmúlt, így kerülgethettük a pocsolyákat az ingoványos területeken. Néhol 15-20 cm-re süppedtünk a sárban, ezeken a helyeken keresgéltük a füvesebb legelőket, és inkább azokon közlekedtünk. A Kenyeres-éren sikeresen átjutottunk, de utána megint elég saras út következett, amivel küzdöttünk egy darabig, de aztán némi füves sáv kerekedett mellé, amin el tudtunk lavírozgatni.
Menet közben volt egy gyenge kísérletünk a Rárósi útra való kerülőre, de egy szántás az utunkat állta, így inkább maradtunk az eredeti tervnél és elmentünk a Kenyeres-ér azon kanyarulatáig, ahol egy széles út indult Rárósi út felé. Ezen sikerrel kereszteztük a Kenyeres eret, majd egy eleinte egész jó fűsávval kísért utat kaptunk, de az utolsó 300 méterre ismét csak a sár maradt.
Aztán végre elértük az ennyi sár után megváltó aszfaltot, amin trappolhattunk be Hódmezővásárhely felé.
Beérkezve meg is látogattuk az utunkba eső első kocsmát, majd a hazaiak meséltek az utunkba eső látnivalókról.
Sajnos a csapat nagyobbik fele a korábbi vonatra szavazott, így nem lett teljes a városnézés, de legközelebb bepótoljuk.

Fényképek:
http://indafoto.hu/olah_tamas/20120225_csongrad_ordongospusz