Vidám Napot!

2012.01.28.

Martfű - Tiszaföldvár - Cserkeszőlő

Martfűre pontosan érkezett a vonatunk, és mindjárt el is mentünk a múltkor már megismert kávézóhoz, de azt sajnos zárva találtuk.

A közelében levő kocsma viszont nyitva volt, így abban nyitottuk meg a napot. Pista nagy lelkesedéssel minden boltba beugrott, mert a fürdőnadrágját otthon

hagyta, de januárban nem könnyű fürdőnadrágot venni.

Kiérve a határba kellemes szekérutakon ropogtattuk talpaink alatt a havat. Nagyon kellemes téli idő volt.

Tiszaföldvár templomtornyai már messziről látszottak, így könnyen betaláltunk a településre. Kis utcákon mentünk, hogy a forgalmasabb utat kerüljük. Így

is találtunk egy eldugott kocsmát, ahol kellően folyadékpótoltuk magunkat, majd a település ismertetőjének felolvasása közben felmerült az igény, hogy

a Torínói lepel másolatát tekintsük meg.

Szerencsénkre épp találtunk a templomban egy kedves hölgyet, aki megmutatta nekünk a temlomot és a leplet is.

Innen a kis utcákon kanyarogva hagytuk el földvárat, majd hosszú egyenes utakon tartottunk dél felé Karcsi nyomait követve. Már éppen beértünk Cserkeszőlőre,

mire sikerül beérnünk. A szállásunkat felkerestük, ami igen kellemes volt.

Lepakoltuk a cuccainkat, majd mentünk is át a fürdőbe, hogy élvezhessük a meleg víz gyógyító hatását.

2012.01.29.

Cserkeszőlő - Halesz - Szelevény - Csongrád.

Reggel sikerült mindenkinek időben felkelnie, és így gond nélkül meg tudtunk reggelizni, hiszen a közelben volt bolt is és végül a tervezett 8 órás indulási

időpontot meg tudtuk tartani.

Hosszú egyenes utcán távolodtunk Dél felé a központtól, és nézegettük a frissen parcellázott építési telkeket.

Feltehetően sokan akarnak a termálfürdő idegenforgalmára építeni.

Az aszfaltút egészen a mezőgazdasági telepig vezetett, a kapuig azért nem mentünk el, hanem egy gyengébb szekérúton balra elmentünk, hogy becsatlakozzunk

a Dél felé vezető, jól járható földútra.

Ez vezetett át biztonsággal a Tiszazug eme részén, ahol a Nagy-fertő és a Fekete-fertő közti úton, a víz felől kellemes nádasokkal tarkított víztükörre

pillanthattunk néha be.

A távolban már látszódtak Halesz házai, itt meg is jegyeztük, hogy ha lesz kocsma, bemegyünk, de nem volt, így hátizsákból szolgáltuk ki magunkat.

Innen aszfaltúton mentünk át a közeli Szelevénybe, ahol szerencsére nyitva volt a kocsma, és jó meleg is volt benne.

A kocsma előtti buszforduló közepén egy emlékmű mutatta a 2006-os árvíz szintjét, amit bizony a magasabbak is csak lábujjhegyre állva értek el.

Neki is indultunk ezután, hogy a kb. 10 km-re levő Tiszán átkompozhassunk majd.

Mivel elfelejtettünk érdeklődni a komp menetrendje iránt, így kis izgalommal haladtunk tovább, mert Laci azt hallotta a rádióban, hogy sok kompot megszüntettek.

Nagy kiszúrás lett volna nekünk, ugyanis akkor a legközelebbi híd 20km-re lett volna. Meg is kérdeztük pár helybélitől, akik azt mondák, hogy óránként

jár a komp, így reménykedhettünk benne, hogy jól tudták.

Egy darabig elég jó utunk volt, majd mikor az elkanyarodott, akkor egy elég göröngyös úton tudtuk folytatni az utunkat, aztán végül a csapat fellázadt és

kimentünk a gátra, ahol már tempósan tudtunk haladni, igaz némi kerülővel.

Ahogy közeledtünk a komphoz, egy autót láttunk ami szintén a komphoz tartott, így elkezdtünk reménykedni, hogy a komp valóban járhat, de akkor nyugodtunk

meg igazán, amikor beindult a motor és a túlpart felől elkezdett közeledni a hajó.

Szerencsénk volt, mert 10 percet sem kellett várnunk a hidegben, és így egy a tervezettnél korábbi vonattal mehettünk haza, igaz a halászlé az kimaradt

a programból.

Fényképek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/marfu_cserkeszolo_csongrad