Abony - Szolnok
Reggel viszonylag pontosan jött a vonatunk, így már 7:40-kor le is szálltunk a vonatról, és találkoztunk az autóval érkező túratársainkkal. Beszélgetve sétáltunk, amikor csak arra lettem figyelmes, hogy oroszlánbőgést hallok. A többiek azt hitték, hogy viccelek, de pár perc múlva észre is vettük a megtermett hím oroszlánt, az állatkert hátsó kerítésétől. Innen Pest-megye elhagyásáig eseménytelen utunk volt a Jászság pusztái között, amikor is egy Máriácskához értünk. Innen már látszott a két és fél kilométerre levő vasút fénysorompójának piros villogása. Amikor átkeltünk rajta, még továbbra is pirosan villogott. A mellette levő tanyán mesélték, hogy már több napja ez a helyzet, majd bemutatták az állataikat, és megsimogathattuk a kis bárányokat is. 25 perc beszélgetés után végül csak tovább kellett mennünk, hiszen még csak 14 km.-t jöttünk, és ez még csak a tervezett utunk felénél volt. Még 3.5 km-t mentünk, és végül elértünk a túránk szépségeként tervezett Zagyva partjára. Itt meg is pihentünk az idilli környezetben majd negyedórányit, aztán tovább sétálgatva a túlparton, gyönyörködtünk a környezetben. Amikor visszajöttünk, összetalálkoztunk Karcsival, aki a belső íven jött idáig. Szolnokra beérve keresztüljöttünk a Vadaspark melletti erdőn, aztán a Zagyva parti sétányra tértünk, ahol a Zagyva cukrászdához ismét átkeltünk a Zagyván. A 40 perces pihenő és néhány sütemény után a Vártemplomot vettük célba, ami után lesétáltunk a Tisza partjára és a Zagyva torkolat közeli hídján immáron utoljára tértünk át a Zagyván. A Halászcsárdában ismét 1 óra 45 perc pihenés, és persze némi halászlé is akadt. Közben kigyúltak az est fényei, és az adventi vásár forgatagán keresztül sétálva csodáltuk a belvárost, majd a nemrég épített, Tiszán átívelő tiszavirág gyalogos hidat vehettük igénybe az átkeléshez. A ligeten keresztül sétálva érkeztünk meg a szállásunkhoz, miután 28.7 km-t tettünk meg a nap folyamán.
Szolnok - Martfű
Reggel a Cora hipermarket elől terveztük az indulást 8:30-kor, de aztán mire mindenki összeszedte magát 9:30-lett végül az indulás időpontja. Szolnok-Szandaszőlős szélén megnéztük a repülőmúzeumot, de stílusosan csak röptében, hiszen kevés volt az időnk. Kengyel szélére érve, egy helyi gazdával beszélgettünk 5 percet, majd a Kossuth úti kocsmába 13:10-kor toppantunk be. Szerencsére volt egy füstmentes része is, így a 45 perc gyorsan elrepült, amit bent töltöttünk, és közben kóstolót is kaptunk a helyi hurkából és kolbászból. Bagimajorig sajnos aszfalton kellett mennünk, de legalább jól haladtunk, és még világosban megnézhettük a szélmalmot és a kápolnát. Ezután még kis aszfaltozás várt ránk, de hamarosan találtunk párhuzamos szekérutat, amin be is értünk Martfű széléren a vasútállomáshoz mintegy 27.7 km után. Martfűn felkerestük a korzó kávéházat, ahol Magdiék már vártak ránk, hiszen Laci leadta a drótot, hogy mikor érkezünk, így jó kis beszélgetéssel zártuk a napot, aztán kisétáltunk a vasútállomáshoz, így végül a lábainkba kb. 30 km került.
Fényképek:
http://www.friweb.hu/olahtamas/20111210szolnok/20111210szolnok.html