40_kecskemet_nagykoros_abony

2011.11.12 Kecskemét Nagykőrös

Reggel 8:20-kor indultunk útnak, útba ejtve egy boltot, ahol feltöltöttük elemózsia készletünket, hiszen a túránk ez napi útvonalán nem volt betervezve

település érintése.

Ezt figyelembe véve még Kecskeméten bementünk egy kis kocsmába, ahol elbeszélgettünk a tulajjal, és megkondíthattuk a lélekharangot is.

A Mátyás Király körút nagy meglepetésünkre egy kereszteződés után földútban folytatódott és ráadásul zsákutca is volt, amit gyorsan ki is kerültünk.

A Vacsi hegy mellett vezetett utunk, de a Vacsora még messze volt, tehát gyalogoltunk tovább a poros utakon. A hivatalosan Talfája közként aposztrofált

utcácskában néhol vacsihegy utca volt felírva, de a mi szempontunkból ez lényegtelen volt. A földeken hatalmas káposzták mellett hagytuk el Kecskemétet,

és már is egy jókora adag töltött káposzta lebegett a szemünk előtt.

Út közben kökényt szemezgettünk, majd az őzek szaladgálására lettünk figyelmesek.

Az erdőbe beérve a hármas határ halomnál alakítottunk ki piknik hangulatot, ahol sütkéreztünk a már erejét a hideg ellenére is mutató napfényben, miközben

megettük az elemózsiánkat.

25 perc múlva folytattuk a gyaloglást, és hamarosan egy szép fenyőerdő mellé értünk. Mivel úgy is Észak felé kellett haladnunk, így befordultunk az erdőbe

vezető kellemes szekérútra és nem bántuk meg, hiszen jól járható volt és nagyon kellemes volt a séta benne.

Később elfogyott a fenyő, és nagy fák alkották az erdőt. A homokos úton őzek lábnyomai is mutatták, hogy sok errefelé a vad.

Hamarosan egy takaros vadászházhoz értünk, ahol kicsit megpihentünk, megnéztük a nyomós kutat ami szépen működött, valamint elképzeltük milyen nyugalmas

lehet e hely azoknak, kik itt szállnak meg. A pusztai tölgyesek között kanyarogva közeledtünk a Pálfája erdő felé, ahol egy sanyarú sorsú kutyát etettek

meg Laciék, de amikor a tulajdonosa meglátta, nem díjazta túlságosan az állatbarát cselekedetet.

Pálfája erdejében felkerestük a hatalmas tölgyfát, amit négyen épp nem értünk körbe, aztán az erdei pihenőnél megpihentünk 20 percre, míg Nóráék felolvasták

a hely ismertetőjét.

Ezután felkerekedtünk, és kikísértük Piroskát a vasútállomásra, míg Nóra Gyurival felkereste gyermekkorának emlékezetes helyeit, aztán a szálláson találkoztunk,

ahova mi 16:25-kor érkeztünk, Nóráék kicsit később.

A napi megtett táv 30 km volt.

Ezután még elmentünk a közeli Cifra csárdába, ami már nem mutatta régi formáját, de megvacsoráztunk, és a szállásra menet közben még bevásároltunk az esti

bulihoz, hiszen énekléssel zártuk a napot.

2011.11.13. Nagykőrös - Törtel - Abony

Másnap a szállást folyamatosan hagytuk el és a bolt előttre hirdettük meg a találkozót, hogy onnan indulunk 8:25-kor így mindenki maga oszthatta be az idejét.

Az Arany János múzeum előtti szoborcsoportokat nézegettük, mire megérkezett Peti kutyájával Herminával, akik Vasárnapra csatlakoztak hozzánk Ceglédről.

Az útvonal eleje nem volt túl változatos, kb. annyi volt az instrukció, hogy 6 km-t előre, majd jobbra. Szerencsére a társaság jó volt, így beszélgettünk,

és azért az árok parti bozótosok és facsoportok is megtörték a monotóniát, ráadásul később erdőbe is bevezetett az út, így hamar a kanyarhoz értünk.

A Nyársapát dűlőnél rácsodálkoztunk a Piroska dűlő névre keresztelt buszmegállóra, ahol bevártuk a lemaradókat, majd tovább baktattunk az egyre süppedősebbé

váló homokban.

Törtel felé közeledve, szerencsénkre egyre jobb lett az út, majd aszfaltossá is vált. Egy oldalt induló aszfaltútnál a "Törtel, termál kút" buszmegállóra

figyeltünk fel. Itt a térképeket böngészve valóban gyanús lett, hogy kell itt lennie valaminek, így elsétáltunk 200 métert és nagy meglepetésünkre 2 embert

láttunk fürdeni egy kis tavacskában. Sajnos a többiek nem vették észre, hogy elfordultunk, így kimaradtak a pancsolás lehetőségéből, amivel Pista élt is,

és levetkőzve, nyakig belemerült a meleg vízbe.

Sokat nem időzhettünk, így is 15 percet kellett behoznunk, így a többiek után eredtünk, és meg is találtuk őket a harmadik kocsmában ahol így nekünk már

csak 35 perc maradt a pihenésre és kajálásra.

Újult erővel vágtunk neki a folytatásnak, és szükség is volt a tempós haladásra, mert eljárt az idő felettünk, és napnyugtára be akartunk érni a vasútállomásra.

Aszfalton kellett mennünk az első másfél kilométeren, aztán szántóföldek közé fordultunk.

Sokan nem szeretik az alföldi túrákat, pedig sok szép út van és vadakat is sokszor látni, de itt most bizony előfordult az "ingerszegény" útvonal, amikor

valóban csak a kb. 8km-re előttünk levő templomtorony jelentette a látnivalót.

Azért 3.5 km. után elértük a Perje patakot, amelynek felsőbb vizei közül egyik ágát Krakó néven emlegetnek az öregek, ehhez fűződött némi emlékfoszlánya

Nórának, amikor gyermekkorában itt járt. Egy hídon átmentünk a túloldalára, majd egy kilométernyit mentünk a partján, aztán ismét egy az abonyi vasútállomás

felé vezető útra fordultunk. Későre járt már az idő, így amikor kiértünk a műútra, akkor úgy döntöttem, hogy nem keresgélünk tovább szekérutakat és az

utolsó 2.5 km.-t aszfalton tettük meg, így érkeztünk pontosan naplementére a vasútállomáshoz.

A megtett táv, a hőforráshoz való kitérő nélkül: 31 km.

Fényképek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20111112nagykoros/20111112nagykoros.html