2011.09.24 Kalocsa - Homokmégy - Alsómégy - Kiscsala
Reggel menetrend szerint érkeztünk a busszal Kalocsára, ahol mindjárt neki is estünk az utasellátó készletének, és megcsappantottuk a fornettis készletét.
Hamar ki is értünk a városból, mert a városi szakaszt már az előző túránk alatt letudtuk.
Két kutya is hozzánk csapódott majd egy autó állt meg mellettünk, és szóltak, hogy visszamennek megfogni az ő kutyájukat is, nehogy galiba legyen. Ritka az ilyen figyelmesség. Jól járható homokos utakon poroszkáltunk az őszi nap által szolgáltatott kellemes napsütésben. A Malom-éri főcsatornán masszív hidat találtunk, így azon könnyedén átjutottunk. Hamarosan Homokmégy házait is elértük, ahol pont a szüreti felvonulásra várakozó helybeliek közé csöppentünk a kocsmába. Mire a második fröccsömet megkezdtem, már meg is érkezett az első lovas, akit aztán szépen sorjában követték a többiek, majd a lovaskocsik is megérkeztek. Amikor rákezdtek a zenészek, mi is bekapcsolódtunk a táncos mulatságba, és csodáltuk a Kalocsa környékére jellemző díszes népviselet elemeit.
Amikor a menet tovább indult Alsómégy felé, mi is felkerekedtünk, és utol is értük őket, hiszen mi a földeken vezető rövidebb úton mentünk át.
A helyiekkel itt is jól elbeszélgetünk, sőt meg is kínáltak finom érett szőlőfürtökkel is minket.
Amikor tovább állt a menet Hillye irányába, akkor mi már nem követtük őket tovább, hanem egyenest a Vörös mocsár felé vettük az útirányt. Végül már elég éhesek voltunk, így magát a mocsarat most kihagytuk, pedig Karcsi szívesen megnézte volna a mocsárba merülésének helyszínét. Itt aztán végleg magunk mögött hagytuk a Kalocsai-sárközt és beléptünk a Bugaci homokhát területére.
A Kiskastély vendégházba nagy szeretettel vártak bennünket, természetesen mindjárt pálinkával és borral kínálva minket. Ezután jött a sok fogásos vacsora, ami olyan bőséges volt, hogy nem is bírtuk megenni.
Kellemesen eltelve foglaltuk el a szállásunkat, és aki még bírt, az elment sétálni lefekvés előtt.

2011.09.25 Kiscsala - Kecel - Kiskőrös
Bár én 8 órás indulást terveztem, a reggeli ismét olyan bőséges volt, hogy nem tudtunk elszakadni az asztaltól.
Ráadásul egy remek állatbemutatót is kaptunk, és Nóra még a kecskefejés fortélyait is elsajátította.
A tej leszűrése után, megkóstoltuk még a frissen fejt langyos kecsketejet, és még útravalónak kaptunk egy jókora kecskesajtot is.
Mire végül sikerült elindulnunk, már 9:25-öt mutatott az óra és a nap is egyre jobban sütött.
Kiscsala aszfaltját hamar a hátunk mögött hagytuk, és Észak felé, egy jól járható szekérúton halatdtunk Kecel irányába. Az út jellemzően homokos volt, néhol frissen irtott, így jól tudtunk haladni. Egy földrengés mérő állomás mellett is elhaladtunk, ahol Karcsi néhány ugrással próbálta meghamisítani a mérési eredményeket.
Hamarosan beértünk Kecelre, ahol elsőre majdnem elmentünk egy csukott ajtajú kocsma mellett, de mivel a kint álló kerékpárok jelezték, hogy itt bizony van élet, így be is nyitottunk.
Kicsit furcsán néztek ránk, de megkaptuk amit kértünk, és majszolgattunk a kecskesajtunkból is becsülettel.
Innen a szabadtéri haditechnikai bemutatóhoz mentünk, ahol kívülről megnéztük a sok katonai harceszközt, majd tovább álltunk. Kecel lehangoló vasútállomás maradványai mellett hagytuk el végleg a települést. Szépen javult a közérzetünk, ahogy a szőlőültetvények közé értünk, és tudtunk szemezgetni, a még épp nem leszüretelt fürtök közül.
Egy rövid szakaszon kikopott az út a talpunk alól, és egy füves mezőn keresztül kerültünk meg egy kisebb kukoricást, de hamar megtaláltuk az út folytatását, egy szilva és egy szőlőültetvény között.
Innen már nyíl egyenesen haladtunk Kiskőrös felé, és az utolsó pár km-re már aszfaltúton haladhattunk tempósan.
Amikor beértünk, Pistának elmagyaráztam, hogy talál a vasútállomáshoz, és mi bevártuk a csapat végét, majd beültünk ez első kocsmába, hiszen mi nem siettünk. Kényelmesen elbeszélgettünk, majd átsétáltunk Petőfi szülőházához, és még fagyiztunk is út közben. A vasútállomáson aztán leheveredtünk és fél órát pihenhettünk, mire megérkezett a vonat, és az azt igénybe vevő tömeg. Szerencsére azért kaptunk helyet, így kényelmesen utazhattunk hazáig.

A két nap alatt megtett táv: 53km.

Fényképek: http://www.friweb.hu/olahtamas/20110924kiscsala/20110924kiscsala.html

Video Homokmégyről a szüreti buliról:
http://www.youtube.com/watch?v=qFtVUPj_nRY