2011.08.27.
Apostag - Dunaegyháza - Solt - Harta
Kis csapatunk most 2 irányból érkezett
Apostagra.
A csapat nagyobbik része Budapestről jött, míg ketten
Hartáról.
Amikor megbeszéltük a találkozót a templom melletti kocsmába,
akkor nem gondoltuk át, hogy Apostagon tulajdonképpen 4 templom is
van.
Így legalább megnéztük a templomokat is, és végül össze is
találkoztunk a Sörpatikában. Mivel Enikő új volt a csapatban, így gyors
bemutatkozással kezdtünk,
valamint a másodszor hozzánk
csatlakozó Sanyi sem ismert még mindenkit.
Miközben söreinket kikértük, néztük a helyi törzstagot, aki
karonülő csemetéjével dobálta a pénzt a félkarú
rablóba. Apostagot elhagyva találkoztunk először
a nap folyamán a Magyar Zarándokút
jelzésével.
Gyuri kedvence a Duna part, és a kánikula miatt mi sem
tiltakoztunk, amikor rábeszélt, hogy leugorjunk egy fürdőzésre.
A gáton haladva, egy alkalmas helyen lementünk az ártéri
erdőbe, ahol egy kellemes erdei út vitt ki a sóderes
partszakaszra.
Mindjárt neki is vetkőztünk, és becsobbantunk a meglepően
meleg vízbe.
Nem sokat időztünk a vízben, de így is 20 perc is elmúlt,
mire mindenki visszavette lábbelijét és hátizsákját.
Dunaegyháza településre érve megrohamoztuk az első kocsmát,
ahol belsőleg is megpróbáltuk hűteni magunkat.
35 perc múlva nekiduráltuk magunkat, hogy a rekkenő hőség
ellenére tovább induljunk a flaszteron.
Kiérve a településről, egyre fogyott az út, végül egy
telepített erdőbe érve belefutottunk egy királydinnyés szakaszba, ami mély
benyomást tett mindenkiben.
Szerencsére nem tartott túl sokáig, és kiértünk egy homokos
útra. Soltra érve le is ültünk egy buszmegállóba, hogy kiszedjük cipőinkből és
zoknijainkból
a kemény tüskékkel megáldott
királydinnye darabkákat.
Ezután hamar találtunk egy nyomóskutat is, ahol friss vizet vettünk, és meg is
mosakodtunk.
Nem maradhatott el a sapka bevizezése sem, ami kellemesen
hűtötte kobakunkat, míg a Petőfitelepi pincesoron
haladtunk Solt központja felé.
Erősen tűzött a nap és hamar megszáradt mindenünk. Nagy
szerencsénk volt, hogy Solton több nyomóskút is volt, és a végén még egy
pizzázóba is beültünk iszogatni,
meg fagyizni 40 percre.
14:30-kor végül ismét felkerekedtünk. Megnéztük a Sákor csatorna felett átvezető vasbeton hidat, mely
állítólag Magyarország első ilyen hídja volt, majd
mellette folytattuk
utunkat.
A csatornától elkanyarodva elmentünk a vasút mellé, ahol most
vonatok nem járnak, és azzal nagyjából párhuzamosan indultunk Harta
felé.
Hartához közeledve eltávolodtunk a Vasúttól, hogy a központ
felé érkezzünk be, és mindjárt el is mentünk a szállásra.
Jól esett, hogy Ani kocsija ott
volt, így a túra végeztével le tudott vinni minket a partra fürdeni, a
naplementével díszített Dunán. Pancsolás után egy
jót vacsoráztunk is az
étteremben.
A napi legyalogolt táv
2011.08.28.
Harta - Dunapataj - Szeliditó -
Újtelek - Szakmár-Gombolyag - Kalocsa.
Reggel 7 órára kimentünk a Kisvendéglőhöz, de a honlapján
hirdetett 7 órához képest csak 8 órakor nyitott ki, így maradt a kocsmai kávézás
és a bolti reggeli
vásárlás.
Reggelinket gyors döntés után levittük a 3 km-re levő Duna
partjára és ott tömtük bendőinket degeszre.
Gyuri gyermekkori helyszíneit próbálta azonosítani a
szigeten, de nagyon megváltozott minden az elmúlt évtizedek alatt. Amikor végére
értünk a beépült szakasznak,
hatalmas fák között haladtunk a
szúnyogokkal és pókhálókkal hadakozva.
A sziget vége felé egykor létező híd is már a múlté volt,
szerencsére nem volt olyan magas a vízállás, hogy száraz lábbal ne tudjunk
kikecmeregni a partra.
Hamar kiértünk egy mező szélére, ahol már alább hagyott a
szúnyog invázió, és helyébe lépett a nap tűző sugara.
Dunapatajra beérve megnéztük a református
templomot, aztán kerestünk egy
kocsmát, ahol végül fagyit is tudtunk nyalni. Nem sokat időztünk, hiszen a
Szelidi-tóban meg akartunk még fürdeni.
Szép nagy karéjban megkerülve a tavat, végül lejutottunk a
strandra, ahol meglepően sok gyerek tartózkodott, épp valamilyen közösségi
csónakhúzós versenyt
tartva. Hamar átöltöztünk, és
pillanatok alatt nyakig merültünk a tó vizében. A fürdőzés után a büfé
tesztelése következett, ahol pucér hekk
törzseket
sütöttek, de nagyon finomak voltak
így is.
Az idő haladt, így kénytelenek voltunk elindulni. Még egy
utolsó sapkavizezés a település elhagyása előtt, majd egy bő 3 km-es aszfaltút
következett, ami
olvadozott a nap sugarától. Az
aszfaltpocsolyákban tocsogva érkeztünk be Újtelekre. Itt a központi kis parkban
helyes kis szökőkutat találtunk, ami üdítően
hatott, ráadásul csap is volt
mellette, így kulacsainkat is meg tudtuk tölteni friss vízzel. Nyugat felé véve
az irányt egy eleinte határozottan látható
füves szekérúton indultunk, meg ami
később néhol ösvénnyé szelídült, de határozottan követhető út
volt.
Gombolyag településre érve érdekességként tapasztaltuk, hogy
a helységnévtábla, a mező felől érkező szekérút mentén is ki volt
téve.
Beérkezve itt is láttuk a Magyar Zarándokút jellegzetes sárga
jeleit, ami itt is a Mária Zarándokút tervezett vonalával közösen halad, mint
azt már máshol
is sokszor tapasztaltuk. A helyieket
kikérdeztük a 15 kivégzett katona emlékművéről, majd Kalocsa felé vettük az
irányt, a zarándokúttal közösen haladva.
Kezdtük számolgatni a hátralevő időt, és ennek megfelelően 4
km/h-s tempóban haladtunk, amikor csak arra lettem figyelmes, hogy az addig alig
poroszkáló
Nóra, Gyuri mellett sétálva elhúz mellettem. Gondoltam bár
ennyire nem kell sietnünk, én is feljebb vettem a tempót 5km/h-ig, de Nóráék így is távolodtak.
Végre beértünk az első kocsmába, és akkor esett le a tantusz,
hogy mitől volt ilyen gyors Nóra, mikor megkönnyebbült arccal kijött a mellékhelyiségből :)
A végén, ha már ilyen tempóban jöttünk, felvetődött a fél
órával korábbi busz elérése is, így gondolkodás nélkül felpattantunk és
kimentünk a buszpályaudvarra
18:00-ra, csak éppen nem volt akkor busz. Így jártunk, de
legalább maradt még egy kis időnk a busz indulásáig.
A megtett táv:
Fényképek:
http://www.friweb.hu/olahtamas/20110827harta/20110827harta.html