2011.08.27.

Apostag - Dunaegyháza - Solt - Harta

 

Kis csapatunk most 2 irányból érkezett Apostagra.

A csapat nagyobbik része Budapestről jött, míg ketten Hartáról.

Amikor megbeszéltük a találkozót a templom melletti kocsmába, akkor nem gondoltuk át, hogy Apostagon tulajdonképpen 4 templom is van.

Így legalább megnéztük a templomokat is, és végül össze is találkoztunk a Sörpatikában. Mivel Enikő új volt a csapatban, így gyors bemutatkozással kezdtünk,

valamint a másodszor hozzánk csatlakozó Sanyi sem ismert még mindenkit.

Miközben söreinket kikértük, néztük a helyi törzstagot, aki karonülő csemetéjével dobálta a pénzt a félkarú rablóba. Apostagot elhagyva találkoztunk először

a nap folyamán a Magyar Zarándokút jelzésével.

Gyuri kedvence a Duna part, és a kánikula miatt mi sem tiltakoztunk, amikor rábeszélt, hogy leugorjunk egy fürdőzésre.

A gáton haladva, egy alkalmas helyen lementünk az ártéri erdőbe, ahol egy kellemes erdei út vitt ki a sóderes partszakaszra.

Mindjárt neki is vetkőztünk, és becsobbantunk a meglepően meleg vízbe.

Nem sokat időztünk a vízben, de így is 20 perc is elmúlt, mire mindenki visszavette lábbelijét és hátizsákját.

Dunaegyháza településre érve megrohamoztuk az első kocsmát, ahol belsőleg is megpróbáltuk hűteni magunkat.

35 perc múlva nekiduráltuk magunkat, hogy a rekkenő hőség ellenére tovább induljunk a flaszteron.

Kiérve a településről, egyre fogyott az út, végül egy telepített erdőbe érve belefutottunk egy királydinnyés szakaszba, ami mély benyomást tett mindenkiben.

Szerencsére nem tartott túl sokáig, és kiértünk egy homokos útra. Soltra érve le is ültünk egy buszmegállóba, hogy kiszedjük cipőinkből és zoknijainkból

a kemény tüskékkel megáldott királydinnye darabkákat.

Ezután hamar találtunk egy nyomóskutat is, ahol friss vizet vettünk, és meg is mosakodtunk.

Nem maradhatott el a sapka bevizezése sem, ami kellemesen hűtötte kobakunkat, míg a Petőfitelepi pincesoron haladtunk Solt központja felé.

Erősen tűzött a nap és hamar megszáradt mindenünk. Nagy szerencsénk volt, hogy Solton több nyomóskút is volt, és a végén még egy pizzázóba is beültünk iszogatni,

meg fagyizni 40 percre.

14:30-kor végül ismét felkerekedtünk. Megnéztük a Sákor csatorna felett átvezető vasbeton hidat, mely állítólag Magyarország első ilyen hídja volt, majd

mellette folytattuk utunkat.

A csatornától elkanyarodva elmentünk a vasút mellé, ahol most vonatok nem járnak, és azzal nagyjából párhuzamosan indultunk Harta felé.

Hartához közeledve eltávolodtunk a Vasúttól, hogy a központ felé érkezzünk be, és mindjárt el is mentünk a szállásra.

Jól esett, hogy Ani kocsija ott volt, így a túra végeztével le tudott vinni minket a partra fürdeni, a naplementével díszített Dunán. Pancsolás után egy

jót vacsoráztunk is az étteremben.

A napi legyalogolt táv 31.6 km.

 

2011.08.28.

Harta - Dunapataj - Szeliditó - Újtelek - Szakmár-Gombolyag - Kalocsa.

 

Reggel 7 órára kimentünk a Kisvendéglőhöz, de a honlapján hirdetett 7 órához képest csak 8 órakor nyitott ki, így maradt a kocsmai kávézás és a bolti reggeli

vásárlás.

Reggelinket gyors döntés után levittük a 3 km-re levő Duna partjára és ott tömtük bendőinket degeszre.

Gyuri gyermekkori helyszíneit próbálta azonosítani a szigeten, de nagyon megváltozott minden az elmúlt évtizedek alatt. Amikor végére értünk a beépült szakasznak,

hatalmas fák között haladtunk a szúnyogokkal és pókhálókkal hadakozva.

A sziget vége felé egykor létező híd is már a múlté volt, szerencsére nem volt olyan magas a vízállás, hogy száraz lábbal ne tudjunk kikecmeregni a partra.

Hamar kiértünk egy mező szélére, ahol már alább hagyott a szúnyog invázió, és helyébe lépett a nap tűző sugara. Dunapatajra beérve megnéztük a református

templomot, aztán kerestünk egy kocsmát, ahol végül fagyit is tudtunk nyalni. Nem sokat időztünk, hiszen a Szelidi-tóban meg akartunk még fürdeni.

Szép nagy karéjban megkerülve a tavat, végül lejutottunk a strandra, ahol meglepően sok gyerek tartózkodott, épp valamilyen közösségi csónakhúzós versenyt

tartva. Hamar átöltöztünk, és pillanatok alatt nyakig merültünk a tó vizében. A fürdőzés után a büfé tesztelése következett, ahol pucér hekk törzseket

sütöttek, de nagyon finomak voltak így is.

Az idő haladt, így kénytelenek voltunk elindulni. Még egy utolsó sapkavizezés a település elhagyása előtt, majd egy bő 3 km-es aszfaltút következett, ami

olvadozott a nap sugarától. Az aszfaltpocsolyákban tocsogva érkeztünk be Újtelekre. Itt a központi kis parkban helyes kis szökőkutat találtunk, ami üdítően

hatott, ráadásul csap is volt mellette, így kulacsainkat is meg tudtuk tölteni friss vízzel. Nyugat felé véve az irányt egy eleinte határozottan látható

füves szekérúton indultunk, meg ami később néhol ösvénnyé szelídült, de határozottan követhető út volt.

Gombolyag településre érve érdekességként tapasztaltuk, hogy a helységnévtábla, a mező felől érkező szekérút mentén is ki volt téve.

Beérkezve itt is láttuk a Magyar Zarándokút jellegzetes sárga jeleit, ami itt is a Mária Zarándokút tervezett vonalával közösen halad, mint azt már máshol

is sokszor tapasztaltuk. A helyieket kikérdeztük a 15 kivégzett katona emlékművéről, majd Kalocsa felé vettük az irányt, a zarándokúttal közösen haladva.

Kezdtük számolgatni a hátralevő időt, és ennek megfelelően 4 km/h-s tempóban haladtunk, amikor csak arra lettem figyelmes, hogy az addig alig poroszkáló

Nóra, Gyuri mellett sétálva elhúz mellettem. Gondoltam bár ennyire nem kell sietnünk, én is feljebb vettem a tempót 5km/h-ig, de Nóráék így is távolodtak.

Végre beértünk az első kocsmába, és akkor esett le a tantusz, hogy mitől volt ilyen gyors Nóra, mikor megkönnyebbült arccal kijött a mellékhelyiségből :)

A végén, ha már ilyen tempóban jöttünk, felvetődött a fél órával korábbi busz elérése is, így gondolkodás nélkül felpattantunk és kimentünk a buszpályaudvarra

18:00-ra, csak éppen nem volt akkor busz. Így jártunk, de legalább maradt még egy kis időnk a busz indulásáig.

A megtett táv: 32.3 km.

 

Fényképek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20110827harta/20110827harta.html