2011.07.16. Iváncsa - Adony - Kulcs - Rácalmás
A déli pályaudvarról szép piros vonattal utaztunk Iváncsára, ameddig a
legutóbbi alkalommal eljutottunk.
Csapatunk új taggal bővült, hiszen eljött Nóra lánya is. Pár vonat
elhaladtával átmentünk a sorompón, majd a vasúti sínek túloldalán
mentünk ki az Iváncsa melletti földekre.
A modern gabonatároló mellett egy jó nagy jó állapotú kombájn előzött
meg minket, tehát itt látszólag jól használták fel a támogatásokat.
A falun kívüli temetőt érintettük a kápolna miatt, és az egyre fokozódó
meleg miatt az itteni nyomóskutat is igénybe vettük.
Napsütötte napraforgótáblák mellett haladtuk, és így értünk be Adonyba.
Itt megnéztük a főbb látványosságokat, templomot, Szent Ferenc szobrot,
és persze Kata boltját.
Itt nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, és kaptunk ellátást is.
Kulcs felé a Duna-part mentén haladtunk, már amennyire a magánterületek
és a gaz engedte.
Az Akácos büfébe térve jót beszélgettünk a helyi emberekkel, akik épp
snapszerozással múlatták az időt. Itt vártuk be Katát, aki a bolt
bezárása után csatlakozott hozzánk a nap hátralevő részére.
Mivel a csuszamlás miatti zárlatot megszüntették, így maradtunk a part
mentén, és mentünk az egykori hajó étteremhez, amit azóta sajnos
elvontattak, de turistaház létesült így sörözni azért tudtunk.
Rácalmásra érve Pista azonnal belelkesülve csobbant a Dunába, hogy
gyermekkori élményeit felelevenítse.
Addig mi bementünk a szigetre sétálni, majd a végén mi is beáztattuk
lábainkat.
Alaposan eltelt az idő, így nyíl egyenesen mentünk innen a szállásunkra,
ahol még épp elértük a vacsorát.
2011.07.17. Rácalmás - Dunaújváros - Apostag
Reggeli után felkerekedtünk, hogy az előző nap már időnkbe bele nem férő
ólomkatona készítését megtekintsük.
Igen impozáns alkotmány, mert a katona már a szomszéd utcából
kikandikált a háztetők közül.
Szerencsére épp találkoztunk a készítővel Rohonci Istvánnal, aki
segítőkészen mesélt az alkotás folyamatáról.
A szobor gipszmintájától búcsút véve leindultunk a Duna-parti
kerékpárúthoz út közben megtekintve a Pista által még látogatott, de
most már csak emléktáblával jelzett régi templomot.
Hamarosan beérkeztünk Dunaújvárosba, ahol először a pékséghez, majd a
cukrászdához vezetett utunk.
A vasútállomáshoz kikísértük a két elbúcsúzó túratársnőnket, útba ejtve
egy boltot. Innen Dunaújvároson keresztül mentünk érintve a központot és
a vasmű múltat idéző bejáratát.
Leérve a Duna partjára, megnéztük a szivattyútelep impozáns méretű
hűtővíz vezetékeit, majd a vadregényes ártéri sétaúton keresztezve a
csatornában visszazúduló vizet, képet kaphattunk az erőviszonyokról,
ahogy a lendülettörő gáthoz csapódott a víz.
Innen még pókhálóztuk kicsit a ritkán járt piros sáv turistajelzés
ösvényeit, aztán kiértünk a Pentelei hídhoz, ami szintén grandiózus
méreteivel ejtett ámulatba. Felfelé haladva a hídra elérkeztünk a
nyolcas túránk metszéspontjához, ahol
meg is emlékeztünk a tényről, miszerint szabályaink szerint ez az
egyetlen pont, ahol keresztezhetjük a túránk útvonalát.
A hídon áthaladva a számozott oszlopoknál keresgéltünk a számokhoz
köthető eseményeket, így hamar eltelt az idő mire átértünk a Duna
túloldalára.
Apostag felé bekeveredtünk egy magánterületre, de a tulaj épp ott volt,
így megengedte, hogy kimenjünk a túloldali ajtón.
A buszunk csak az országúti megállóban állt meg, így sajnos a napvégi
kocsmázás kocsma híján elmaradt, de viszonylag hamar jött a busz, így
legalább nem kellett sokat várni.
A két nap alatt kb. 60 km-t tettünk meg.
Fényképek:
http://www.friweb.hu/olahtamas/20110717racalmas/20110717racalmas.html