2011.05.14 Kádárta-Küngös

Kádártára végül gyalogos módszerrel érkeztünk, mert egyszerűbb volt

Veszprémből átgyalogolni, mint tömegközlekedni.

a busz épp előttünk érkezett 2 perccel, de így megspóroltunk két buszjegyet.

Kádártáról a horgásztavak mellett jöttünk ki, és a murvabánya melletti

úton irányt tartva érkeztünk a 8-as útra, ahol átslisszoltunk a kétszer

kétsávos autóúton.

Innen kellemes füves szekérutakon haladtunk, közbe érkezett a telefon

Pistától, hogy Litéren vár már, így kicsit megnyújtottuk a lépteinket.

Benn is találtuk a hordó büfében aminél mi már nem időztünk sokat,

hiszen a melegedő időben, egyre jobban áhítottunk a balaton hűs vizében

való megmártózást.

Litérről kimenet utunkba esett egy elkerített terület, de szerencsésen

megkerültük, és hamar a Balatonfelvidéki kéktúra útvonalához értünk.

Ezen mentünk is egy kicsit, de a gyöngyök útjára kanyarodva gyalogoltunk

tovább a fenyvesben, amin átérve már megpillanthattuk a balatont.

Ereszkedés közben rátértünk a sárga turistajelzésre ami le is vitt

Balatonfűzfőre. Gyorsan le is mentünk a hivatalosan még ki nem nyitott

tobruki strandra.

Kellemes homokos parton gyalogoltunk be a vízbe, majd a rövid fürdőzés

után letámadtuk a büfét, ahol sör, hekk, és egyéb nyalánkságok kerültek

elénk.

Alaposan elmúlattuk az időt, de jó idő volt, és ezt nem lehetett

kihagyni. A Balaton legészakibb pontját érintettük, majd elmentünk

fagyizni is, aztán neki vágtunk a magaspart leküzdésének.

Felérve a távolban megláttuk a Sér-hegyi mérőtornyot, és a messzi

távolban egy víztorony is látszott halványan amit először Küngöshöz,

utunk napi céljához társítottunk lelki szemeink előtt.

A 710-es elkerülő út felett a piros sáv turistajelzésen mentünk át,

amely közösen vezet a piros bicikliúttal.

A víztoronyhoz érve szomorúan konstatáltuk, hogy az még csak a

külterületi ipari létesítmény víztornya, onnan a központ még bő 3 km.

Megérkezve fáradtan rogytunk le a padokra, majd a szállás elfoglalása

után kitelepültünk az udvarra a megrendelt vacsorához.

2011.05.15 Küngös-Szabadbattyán

Másnap reggel a kisboltban bevásárolva már érdeklődtek a helyiek, hogy

meddig gyalogolunk ma.

Bár a meteorológusok esőt jósoltak, de felnézve az égre megállapítottuk,

hogy még jó pár óráig ettől még nem kell tartanunk.

Küngös Bakonymajor néhány házas településrészen áthaladva már a távolban

láthatóak voltak az érkező sötét fellegek, így megnyújtottuk lépteinket.

Jenő felé közeledve egy belvizes területbe futottunk bele, de

szerencsénkre pár száz méteres kerülővel meg tudtuk kerülni a földeken

kialakult ideiglenes tavat. Hamarosan beérkeztünk Mariskapusztára, innen

már aszfaltúton mentünk be Jenő központjába.

Itt bemenekültünk a közelgő eső elől a kocsmába, de végül a sötét

fellegekből alig esett néhány csepp eső, csak a szellő lett kicsit erősebb.

Hamarosan tovább is álltunk, hiszen volt még hátra bőven gyalogolni való

utunk. Az út jól járható volt, így a következő település széléig 1 óra

alatt megtettük az 5 km-t. Úrhidára a repülőtérnél érkeztünk meg, és bő

1 km után kocsmát is leltünk. Itt átszámolgattuk, hogy ha ilyen jó

tempóban haladunk, akkor egy korábbi vonatot is el tudunk érni

Szabadbattyánban, és mivel egy helyi vidám fickó beindította az igen

hangos zenegépet, így igen hamar tovább indultunk, hogy ne érjen minket

tartós halláskárosodás.

Szabadbattyánban lesétáltunk a Malom-csatorna partjára, majd a Cifra

kert óriás platánjait is megcsodáltuk. Körbesétáltuk a kis tavat, és még

a Kula torony felkeresésére is maradt időnk. Az autópálya felüljáróján

áthaladva értünk az elhagyatott vasútállomásra, ahol egy lélek sem volt,

és mivel bőven időben érkeztünk, a vonatunk meg késett, így elég sokat

ücsörögtünk, míg végre bedöcögött a kis BZ, színültig emberekkel telítve.

Fényképek:

http://www.friweb.hu/olahtamas/20110514kungos/20110514kungos.html