Ácsteszér - Csetény

Reggel hosszúra sikeredett utazásunk volt, mivel a busz 80 km/h-s sebességgel haladt az autópályán, így bő 5 perces késéssel érkezett Kisbérre, ahol szerencsére

még maradt 15 percünk, hogy megkeressük melyik állásról is indul tovább Ácsteszérre a busz. Innen már egy számunkra jobb sofőrt kaptunk, mert a kanyargós

mellékutakon is 70 km/h-val haladt, így végül 11:23-kor szálltunk le a buszról. Egy kedves hölgy elintézte nekünk a Táncsics múzeum kinyitását, míg mi

az ősnyomtató furcsa szobrát vizsgáltuk, sőt kaptunk tőle egy kis térképet a Táncsics túraútvonalakról. A múzeum megtekintése után a piros sáv jelzésen

indultunk Akára, ahova nagyon kellemes dombos vidéken keresztül vezet az út. Sajnos a jelzések elég ritkásak néhol, de a GPS pontosan mutatta az utat.

Aka településen Székely István barátunkat felkerestük (http://szekelyistvan.hu/), ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk, és jót beszélgettünk a környék

nevezetességeiről is.

Szaladt az idő, így tovább kellett indulnunk, de egy szakaszon még elkísértek Pistáék, így tudtuk meg, hogy a kis boltot, ahol a vegyesbolton túl szoc.

gondozó, könyvtár, ifjúsági klub, PB gáz csere, orvosi rendelő, tanácsadó, és még ki tudja mennyi funkció volt felhalmozva, ők egyszerűen Aka plázának

hívnak :)

Hamar kiértünk a település végére, ahol elbúcsúztunk, majd kissé rákapcsolva hamarosan elértük a Fekete-berki vízfolyást, melynek túloldalán már feltűntek

Súr szélső házai, és hamarosan egy nyitott kocsma is elibénk került. Itt majd fél órát töltöttünk, egy kellemes padon beszélgetve, aztán átkeltünk a településen.

Érdekes utcai szemetes kosárra lettünk figyelmesek, amit egy automata mosógép dobjából alakítottak ki. Sok településen jártunk már, de ilyet még nem láttunk.

A templomot is épp tatarozták, és az új iskola, valamint az előtte levő tér is nagyon rendben volt. Kifele tartva még megmosolyogtuk a varázsolló fodrászatot

is, azt hiszem ezt a települést nem kel félteni az ötletek kifogyásától. A szőlőhegyre érve keresgéltük a szőlőket, de nyomát nem találtuk, csak néhány

porta udvarán láttunk régebbi szőlőtermeléssel kapcsolatos eszközöket. Csatárpuszta felé közeledve, egy villanypásztorba botlottunk, ami mentén lekeveredtünk

egy hatalmas szarvasmarhatelepre, ami tele volt szürke marhával is. Ezek közül a legnagyobb bika elé állt Nóra és Gyuri a piros polárjával, bízva a villanypásztor

visszatartó erejében. Szerencsére nem történt atrocitás, de mi mindenesetre kissé távolabbról figyeltük inkább a marhákat.

A tehenek közé aztán be is kellett mennünk, mert nem találtunk más utat, mert az egész hegyoldal be volt kerítve. Már elég alacsonyan járt a nap, mire a

Csetény felé vezető földútra értünk. Innen már egyenes út vezetett a Gajamenti vendégházhoz, ahova 19:12-re érkeztünk meg, 24.2 km megtétele után.

Jó meleg, tisztaság, és nem utolsó sorban nagyon finom vacsora várt bennünket.

A közeli kocsmából még hoztunk pár üveg sört, és jó kis beszélgetéssel zártuk a napot.

Csetény - Kádárta

Reggel egy jókora adag tojásrántottával kezdtük meg a napot, így alig tudtunk megindulni, pedig az előttünk álló kilométerek miatt nem húzhattuk sokáig

a gyaloglás megkezdését, így 08:10-kor végre megindult a menet. Némi patakátugrás és néhány dimb-domb után, meg is érkeztünk Bakonynánára, ahol nyitott

bolt is esett utunkba, majd megnéztük a katolikus templomot a maga "welcome" feliratú szőnyegével, melyet megmosolyogtunk.

Innen egyenesen a kéktúra bélyegző helyre mentünk, és Nóra nagy vidáman tette be a füzet megfelelő helyére a pecsétet, míg mi kikértük a söreinket. 20 perc

pihenő után tovább indultunk, mert ugyan szép idő volt, de az utolsó vonatot semmiképp sem akartuk lekésni, viszont a központban látott turistatérképen

szereplő Kán-kút és a Csengő-hegyi kilátó vonzott minket, így az elkövetkezendő szakaszon fel kellett mennünk a hegytetőre. A kút és a kilátó meg is lett,

meg persze egy csomó medvehagyma is, viszont lefelé nem találtuk jó ösvényt az Alsópere melletti pusztatemplom romhoz, így csak az arborétumot néztük meg.

Az előtte álló harangot megkongattuk, aztán rövid séta után nekivágtunk a Tunyog-hegy oldalának. Ismét gyönyörű táj részesei lehettünk, a Köves-kutat is

megnéztük, ami nagy kövek közül tör elő, de a táblája sajnos már az enyészeté lett. Némi ereszkedés után megnéztük az öreg vadcseresznye fát, aminek az

alsó ágai leszakadtak már a földre, de a felső ágaival töretlenül közelít az ég teteje felé.

A Malom völgybe beérve, a Boszorkány-tó csodálatos környezetét hamarosan felváltotta a sípályák okozta hatalmas tájsebek halmaza, a vicc kategóriába illő

székely kapu beléptetőrendszerrel, és a rengeteg üres parkoló, amelyeket csak abban az 1-2 hónapban használnak, amikor esik a hó. A sípályákat megkerülve

érkeztünk be Eplénybe, majd az Eplény vasútállomáshoz kerestünk utat, bár érdekes módon kijelölt út oda nem vezet, a 82-es főúton meg nem akartunk gyalogolni.

A vasútállomáson kértünk egy kevés vizet, majd nekivágtunk a maradék 1/3-ad távnak. A piros sáv turistajelzés is a főúton vezetett az elkövetkezendő néhány

száz méteren, majd nekivágtunk a hegyoldalnak.

A piros sáv jelzés után a régi piros kereszt jelzésen ereszkedtünk le a Gyökeres árokba, aminek az aljában fehérre mosott sziklák jelezték, hogy nemrég

itt elég sok víz folyhatott le. Szerencsénkre mi hol a mederben, hol mellette, de száraz lábbal haladhattunk a völgyben, és a viadukt is nagyon impozánsan

ívelt át felettünk, amikor az aljába értünk.

Ezután a Répa-völgyön haladtunk tovább, majd a 82-es út hídja alatt kanyarodtunk be Gyulafirátótra. Itt már láttuk, hogy néhány perc kocsmázás még belefér

az időnkbe, így szűk 10 percet el is időztünk, majd tovább sétáltunk a tervezett útvonalunkon. A Séd patak sebesen folyó vize feletti hídon áthaladva,

hamar meg is érkeztünk a vasútállomásra 18:12-re, így még maradt is 20 percünk a vonat indulásáig.

A napi megtett táv 35.2 km bő 500 méter szintemelkedéssel.

Képek:

http://olahtamas.fw.hu/20110416cseteny/20110416cseteny.html