2011.03.19. Győrszemere - Felpéc - Kajárpéc - Nagydém - Pápateszér - Fenyőfő
Győrszemeréről a menetrend szerint érkező busszal érkeztünk, és vágtunk neki 6 fő részvételével, az enyhén szemerkélő esőben, 30 km feletti napi utunknak.
A Hegyi úton hagytuk el a települést, de a "hegyekbe" még nem vágtunk bele, inkább a Sokorói Bakony ér mellett baktattunk, az igen ritkásan felfestett sárga sáv jelzésen az Ősborókást is érintve Felpéc felé.
Felpécen csatlakozott hozzánk Ani Győrből, így már heten lettünk, mint a gonoszok.
A sárga sáv jelzést elhagyva haladtunk tovább Kajárpérc irányába, ahova beérve a kocsmát szerencsére nyitva találtuk.
Nagydémbe érkezve megkerestük a katolikus templomot, aminek különleges oltárképénél megoszlottak a vélemények, hogy a Zsidó ruhában kisdedet tartó embert ábrázoló oltárképen vajon kik láthatóak.
Elhagyva Nagydém szélét, egy meglehetősen saras útra értünk, de szerencsénkre nem tartott túl sokáig. A domb oldalában szintúton teljesen jól járható utat találtunk. Bár eredeti terveink szerint a Burics-patakot kereszteznünk kellett volna, de igen ingoványos volt a domb alja, és a 15 cm-nél mélyebb vizekben való gyaloglást mellőzni szoktuk általában, így amikor a botommal 20 cm-es mélységet mértem, akkor meghoztuk a döntést és inkább kerültünk picit.
Egy elhagyatott temetőhöz értünk, majd befutottunk egy majorba, de szerencsére átengedtek minket, így már egyszerű utunk volt Pápateszérig, ahol ismét meg kellett nedvesíteni torkainkat, hiszen már bő 26 km volt a hátunk mögött.
Innen már ismét turistaúton közelítettük meg fenyőfőt, ahol a Hoffmann vendégházban már meleg kajával vártak minket.

2011.03.20. Fenyőfő – Vinye – Csesznek – Bakonyoszlop – Koromla – Csatka - Ácsteszér
Fenyőfőről reggel az Ősfenyves felé indultunk, hogy megtekintsük az "Iszonyatosan nagy fa" elnevezésű példányt, de nem tudtuk eldönteni, melyik lehetett a legnagyobb a sok nagy fa közül.
Nagyon kellemes úton, és időben sétálhattunk a hatalmas fenyőfák között, a tavaszi madárcsicsergős reggelen.
A Hódos-éren átkelve hamarosan leértünk Vinye vasútállomására, majd a meglehetősen ritkán festett sárga sáv turistajelzést követve értünk el a Cuha patakhoz, amin nem kockáztattuk meg az átkelést, inkább a közeli gyaloghídhoz mentünk vissza, és ott kereszteztük a patakot.
A Zörög-tető megkerülése után, lassacskán előtűnt a távolban Csesznek vára. Hamarosan a lábánál is találtuk magunkat, majd a bejárat előtt zárva levő kocsmát vettük be némi fortéllyal.
Bakonyoszlop irányába eleinte a piros sáv turistajelzésen indultunk, majd a piros kereszt jelzésen indultunk Bakonyoszlop felé, ahol felkerestük az Esterházy kastélyt, melynek udvarában a csacsik már messziről üdvözöltek minket. Bakonyoszlopot Észak felé elhagyva, a Mária zarándokút tervezett útvonalán haladtunk tovább Koromlán keresztül Csatkára, a zarándokhelyre. Gyorsan be is zarándokoltunk a kocsmába, mert volt még egy kis időnk, és szerelvényeinket meg kellett igazítani.
Ácsteszérre is időben érkeztünk, Laci az itt a tavasz jeligére le is állította a fagyiskocsit, és vett jégkrémet, amit a többiek kissé elnyúlt képpel néztek nagy didergések közepette.
Végül a 2 nap alatt 66 km-t tettünk meg és majd 500 méter szintemelkedés is összejött.

Képek:
http://olahtamas.fw.hu/20110319fenyofo/20110319fenyofo.html