2010.12.11 Osli - Jánossomorja

Reggel a vasútnak köszönhetően (30 perc késés) lekéstük a kinézett buszunkat, de szerencsére sikerült autóstoppal elérnünk a kezdőpontot jelentő kocsmát.

Hamar el is indultunk, mert még így is kicsit késésben maradtunk.

Szerencsére a települést Észak felé elhagyó utcában találtunk egy kisboltot, ami nyitva is volt.

Innen jó hosszú egyenes szakasz várt ránk, míg el nem értük a Hansági főcsatornát.

Ezen jobbra fordulva követtük a bicikliutat az Andaui hídig, amelyen átkelve megtekintettük az emlékként felállított műszaki zárat, majd a határ és a csatorna

közötti gáton folytattuk utunkat.

A határ sarkához érve, elsőnek még akartuk egy kicsit követni a határsávot, de az út elég vizesnek bizonyult, így egy későbbi szekérutat választottunk,

ami az útirányunknak megfelelően vezetett a fák között.

Hamarosan ismét a kerékpárútra értünk, és azt követve jutottunk el Jánossomorja-Pusztasomorja részéhez, ahol megtekintettük a beharangozott szabadtéri rendezvényt,

de sajnos a vágyott kolbász -és hurkasütő nem üzemelt, mindössze popcorn volt az elérhető kaja, így gyorsan odébb is álltunk.

A Lola étteremben szerencsére kárpótoltuk magunkat bőséggel, a séfjük első osztályú kajákat prezentált.

A jóleső üldögélés után kissé nehezen indultunk útnak a szállásunk felé, az ízületeink is nehezen szokták újra a mozgást és az utcák is elég jegesek voltak.

Remek meleg szobával fogadtak a szállásunkon, gyorsan be is laktuk, majd rövid beszélgetés után álomba szenderültünk.

2010.12.12. Jánossomorja - Mosonszolnok - Hegyeshalom

Reggel fél nyolc felé érkezett a kolbászos rántottánk, amivel alaposan belaktunk, majd elindultunk a boltba, hogy bevásároljunk még ezt-azt.

A települést a temető utcáján hagytuk magunk mögött, és megkezdődött a szélerőművekkel alaposan megtűzdelt határ bejárása.

Élénk szelet is kaptunk oldalról, tehát volt pörgető erő az erőműveknek, amik rendesen dolgoztak is.

Igen sok nyulat és jó néhány őzet is láttunk útközben.

Mosonszolnokra beérve egy autóban ülve figyelt minket, egy magát alpolgármesternek tituláló ember, mert ritkán látnak errefelé bakancsos turistákat érkezni

a földek felől.

A templom felé tartva Laciék megtudták, hogy csak egy kocsma van nyitva, és rögtön be is mentek a műintézménybe.

Mi még elnéztünk azért a templomhoz, így legalább a déli harangszót közelről hallgathattuk, és megnéztük a parkot is, de nyitva valóban nem találtunk semmit,

így mi is visszamentünk a kocsmába.

Az élelmiszerkészleteinkre itt megsemmisítő csapást intéztünk, aztán megindultunk az utcákon és egy kellemes sóderos úton vettük fel az irányt Hegyeshalom

felé.

Csemeztanyánál elég nagy és jó karban lévő településrészt találtunk, majd elindultunk a bányató felé.

Itt egy zsákutcába futottunk, mert a bányatavat jelentősen kibővítették, és így kb. 2 km-t kellett kerülnünk miatta.

A kerülő alatt már elkezdett szemerkélni az eső, így jobban kiléptünk.

Nagy meglepetésünkre a Csemeztanya bekötőút kezdeténél láttunk vasfüggöny túrát jelölő táblákat, és néhány villanyoszlopon a zöld sáv is volt.

Innen már gyorsan beértünk a vasútállomásra, és épp megúsztuk a heves zivatart, amit villámlás is kísért, ami elég ritka szokott lenni ebben az időszakban.

Fényképek:

http://olahtamas.fw.hu/20101211janossomorja/20101211janossomorja.html