A 28. nyolcas összefoglalója:

2010.11.20 Újkér - Nemeskér - Fertőendréd - Petőháza.

Reggel a hosszú vonatozás után vágunk neki az aszfaltútnak, hogy ismét közös

gyaloglattal jussunk előrébb a Magyanyolcas túránkon.

Viszonylag hamar találtunk egy szekérutat, ami nem volt túl sáros, és azon

fordultunk Észak felé. A széltörés fasor felé haladva, a távolban őzek

szaladtak távolabb az utunkkból.

A 84-es főutat Kelet felé keresztezve egy kicsit sarasabb utat kaptunk, de

szerencsére nem volt vészes. Egy horgásztónál ismét Észak felé vettük az

irányt, és így jutottunk el Nemeskérig.

A központban egy kézséges néni szólított meg minket, így hamar előkerült az

Evangélikus Artikuláris műemléktemplom kulcsa, majd a katolikus templomot is

megtekinthettük.

Az egykori városháza, ma lakóépületként szolgál, de kívülről vetettünk rá egy

pillantást, majd a frissen festett sárga sáv jelzéseket követve hagytuk el a

település határát.

Margitmajor határáig követtük a jelzéseket, de mivel utunk másfelé vezetett,

így itt ismét Észak felé fordultunk, és a Kardos-éren szerencsére helyén

találtuk a kocsik által is használt, ámbátor fából készült hidat.

Innen kellemes erdei utakon haladtunk, itt-ott az évszaknak megfelelően

kissé saras, de azért járható erdei utakon.

A Csapod-Röjtökmuzsaj aszfaltút keresztezésekor ugyan kis aszfalt is került

a bakancsunk alá, de 100 méter múlva ismét az erdőbe vetettük magunkat.

A Csapod-Fertőszentmiklós műútnál gyorsan döntöttünk, hogy még van esélyünk

sötétedésig elérni a Tercia étterem és panziót, így ismét rövid aszfaltozás

után vágtunk neki a megfelelő szekérútnak.

Egy vadászterület szélén haladtunk, ahol táblákkal jelezték a 16 órától

esetlegesen kezdődő vadászatot, így nyakunkba vettük a lábunkat, és épp

16:00-kor hagytuk el a területet.

Viszont vadászokkal nem találkoztunk, csak a távolból hallatszódott pár

lövés.

A vasút keresztezésénél már előkerültek a lámpák, mert az étteremhez vezető

utolsó km-t már erős szürkületben tettük meg.

Alaposan belakmároztunk, és bár a Tericában olcsóbb is lett volna a szállás,

de mi már Petőházára foglaltunk helyet, és nem akartunk kiszúrni az ottani

szállásadónkkal, így az utolsó 2 km-es séta már teljes sötétségben, de

legalább teli hassal esett meg.

Tulajdonképpen jól is esett a kis vacsora utáni séta.

2010-11-21 Petőháza - Fertőszentmiklós - Kistölgyfamajor - Öntésmajor -

Osli.

Reggel kényelmesen keltünk, mert a kinézett bolt, csak 8 órakor nyitott,

ahol friss finomságokat reggeliztünk, így végül 8:30-kor tudtunk elindulni

Fertőszentmiklós felé, amit előző nap végül kihagytunk az étterem miatt.

Rendezett utcákon haladtunk a különleges templom felé, ami a központban

található.

A 85-ös főúton áthaladva láttuk meg, hogy tulajdonképpen az itteni ABC már 7

órakor nyitott, de utólag belegondolva talán jobb is, mert így azért tovább

aludhattunk.

A Szeredi kápolna felé haladva finom illatok szűrődtek ki a pékségből, de

még nem készültek el a péksütemények, így megmenekültünk a plussz

kalóriáktól.

A kápolnában ép misére készültek a népek, így csak kívülről tekintettük meg,

majd a vasútállomás felé indultunk tovább.

Fertőszentmiklóst elhagyva, az Eszterházi kastély parkjának kerítése mellett

vettük fel a mai napra jellemző Keleti irányunkat.

Az Ikva partján haladó szekérútról Agyagosszergénynél térképen jelzett hídon

szerettünk volna átmenni, de a hidat elbontották, így ez a település most

kimaradt az utunkból.

A legközelebbi hidat, bő 3 km után találtuk meg, és itt tudtunk visszatérni

az Ikva másik partjára.

Itt mindjárt kereszteztük a Kardos-eret is, majd egy sor csatorna között még

a Répce folyót is. Kistölgyfamajornál ismét láttunk egy kis aszfaltot, de

innen már célegyenesbe kerültünk Öntésmajor felé, ahova beérve páran

közülünk kétkedtek abban, hogy itt bármilyen nyitott egységet is találunk,

de én bízva egy ismerős koordinátáiban, egyenesen a S-öntés étterem felé

vettem az irányt.

Szerencsére nyitva is volt, és bár nem egy gasztronómiai védnöki táblás

éttermet kell elképzelni, de nekem jól esett a gombaleves és a töltött

pulykamell.

Ez mindjárt meg is pecsételte a túránk végpontját, mert a hátralevő

tervezett 3 km. így pontosan kiszámítható volt, így további hosszabbítást

nem eszközöltünk, hanem Osli legelső kocsmájáig mentünk, ahol a buszmegálló

volt, így még egy rövid kólára is be tudtunk ugrani.

Fényképek:

http://olahtamas.fw.hu/20101120petohaza/20101120petohaza.html