2010.09.18. Szentgotthárd Csörötnek Rátót Gasztony Csákánydoroszló
Reggel a hosszas utazás után végre megmozgathattuk a lábunkat, és szerencsére a vonaton még aggódva nézegetett eső is elállt.
A Lapnics folyó hídján néztük a víz mennyiségét, és bizony bőven kitöltötte a rendelkezésére álló teret, majd belevegyült a Rábába.
Egy ipari terület mellett hagytuk el Szentgotthárdot és léptünk be a Rába árterületére, ahol szerencsénkre jól tudtunk haladni, és csak egyszer kellett
kisebb kerülőt tennünk a magas vízszint miatt felázott szekérút mélyebb szakaszán.
A napraforgó táblák még lábon álltak, így már elég kevés esélye maradhatott a gazdának, hogy betakarítsa, az eső által felázott talajra már nemigen tudnak
rámenni a munkagépek.
Nagyon sok meztelen csiga és jó néhány béka is volt az úton és az út menti pocsolyákban.
Az egyik fán cinkék csipogtak, így idilli hangulatban tudtunk túrázni.
A Rába partját érintettük néha-néha és hallgattuk a sebesen vágtázó víz zúgását is.
Csörötnekre beérve megnéztük az eléggé lepusztult állapotban levő vízimalmot, és egy kis pihenőt is tartottunk mellette.
Innen egy kis aszfalttaposás következett, de hamarosan ismét egy földút került sorra, amelynek nagyobb mélyedéseit imitt amott sóderrel töltöttek fel.
Egy biciklis ember vissza is fordult, mert jobbnak látta kerülni. Mi dacoltunk az elemekkel és kerülgettük a lyukakat több-kevesebb sikerrel.
Néha sikerült lábszárközépig süppedni a sóderban, de ez a műfaj már csak ilyen, ráadásul közben szarvasbőgést is hallhattunk.
Hamarosan leküzdöttük ezt a szakaszt és beértünk Rátótra. Itt Az Aradi-ligetben található vértanúk emlékköveit néztük végig, majd megnéztük a templomot
és az előtte álló Wass Albert szobrot.
Tovább haladva néhány pillantást vetettünk a Széll kastélyra, majd a falu végi kocsmába már gyors létekkel érkeztünk, mivel az eső is el kezdett csepegni.
Innen szerencsére aszfaltos bicikliúton vezetett a utunk, és az esőköpenyek védelme alatt bandukoltunk Gasztonyba.
Itt megnéztük a polgármesteri hivatalnak helyt adó Pázmándy kastélyt és az előtte látható érdekes dupla feszületet ábrázoló műalkotást.
Még egy kis lendületet adva az expedíciónknak átsétáltunk Csákánydoroszlóra, ahol szintén csak kívülről láthattuk a kastélyt, sőt itt a kerítésen belülre
sem tudtunk bejutni.
Végül szerencsésen megérkeztünk a Kati motelhez, leraktuk a felszereléseinket, majd átmentünk az étterembe, és degeszre ettük magunkat.
2010.09.19. Csákánydoroszló Kemestaródfa Vasalja Magyarnádalja Horvátnádalja Felsőberkifalu Harasztifalu Nagykölked Ják Balogunyom.
Egész éjjel folyamatoson esett az eső, és az ereszcsatornából folyamatosan folydogáló víz csak addig csendesedett el, míg fel akartuk venni a hangját.
Alaposan megreggeliztünk, friss házi tejet is kaptunk és végül 07:20-kor indulunk el. Az eredeti tervhez képest kicsit módosítottunk az útvonalon, mert
nem vonzott bennünket a térdig érő sárban való küzdelem, így a kerékpárúton kezdtük meg a gyaloglást.
Csákánydoroszlót elhagyva megcsodáltuk a vasútépítők kitartását, hogy még ebben az esős időben is dolgoztak rendületlenül, pedig ráadásul vasárnap is volt.
Kemestaródfán végül nem tértünk be a Simon sörözőbe, hanem egyenest tovább indultunk Vasalja felé. A Csencsi-patak vízszintjét elnézve helyes döntésnek
bizonyult az aszfaltos útvonal választása, mert úgy első ránézésre is legalább derékig érő víz hömpölygött benne erős sodrással. Magyarnádalja, és Horvátnádalja
teljesen össze volt épülve, viszont
érdekesség, hogy az utóbbit elhagyva
elrendezésű.
Mielőtt Körmendre beértünk volna, elkanyarodtunk Felsőberkifalu irányába, ahol sajnos a kocsma épp zárva volt, mert reggel csak 9-ig van nyitva, és délután
17 órakor nyit ki.
Szerencsére az eső kezdett alább hagyni, így lekerültek az esőköpenyek is, és a hangulatunk is sokkal jobb lett.
Ezt még az is tetézte, hogy Harasztifaluban végre egy nyitott kocsmát is találtunk, ahol mindjárt el is időztünk fél órát.
Nagykölkedre beérve, bár a nap már szépen sütött, de a terepen látható saras utak miatt, abban maradtunk, hogy az eredetileg tervezett Rádóckölked helyett
Ják felé megyünk, és így is lett.
Legalább ismét megcsodálhattuk, a méltán híres templomát, és ha már épp akkor volt, hát belenéztünk az ifi focicsapat mérkőzésébe is.
Balogunyom közelében még betértünk egy eléggé füves szekérútra, hogy a közelben bőgő szarvasokat becserkésszük, és hallgathassuk a beszélgetésüket. Balogunyomba
érve még maradt 15-20 percünk így még megnéztük a Borsics kastélyt.
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20100918csakanydoroszlo/100918csakanydoroszlo.html