2010.08.28
Zalalövő-Őriszentpéter
A hajnal óta tartó hosszú utazást követően, 11:10-kor nyolcan indultunk meg, hogy a területen keresgélve az utakat elérjünk Őriszentpéterig.
Sajnos Zalalövőn nem esett utunkba nyitott kocsma, pedig a Borostyán-tóig a piros sáv turistajelzésen haladtunk.
A tó mögötti erdőben már mindenkire felkerült az esőköpeny, mert az eső egyre jobban esett. A pirosról letérve egy kőzúzalékos úthoz értünk, amin szabályszerű kis patak alakult ki, és azt követve értünk le Felsőjánosfa temetőjéig. A Csöde felé vezető úton sárga rom jelzésekre lettünk figyelmesek, így a Vas/Zala határt átlépve azt követtük, míg egy olyan sáros útra nem kanyarodott, amit inkább kihagytunk, mert nem is abba az irányba haladt, ami nekünk kívánatos lett volna. Egyszer csak egy ekhós szekerekkel körbevett épülethez értünk, ahol kicsit szétszakadt a csapatunk. A terv szerint itt a kék kereszten mentünk le Pankaszig, és mivel eddig kocsmában nem volt részünk, ott be is tértünk az elsőbe, ahol Karcsiékat meg is leltük. Gyors SMS váltással megtudtuk, hogy Miklós tovább ment, ezért gyors haranglábnézés után az eső miatt amúgy is saras út helyett az aszfalton mentünk Nagyrákosra, ahol a terv szerinti időnél 8 perccel hamarabb, azaz 16:22-kor toppantunk be a kocsmába 20 perccel megelőzve Miklóst.
Itt megint kettévált a csapat, mert a kocsmában kellő energiát éreztünk magunkban a sáros utakon haladni, így megkíséreltük a zöld sáv jelzésen való túrázást, ami az Ispánki-patakig sikerült is, de a patak eléggé megáradt, így a túloldalán ránk mosolygó jelzéshez nem akartunk hidat építeni, a közelében meg átkelési lehetőség nem volt, így visszagyalogoltunk 1.5 km-t és mi is az aszfalton mentünk be Őriszentpéterre, ahol már várt minket a meleg leves a Fazekasné vendégházban.

2010.08.29
Őriszentpéter-Szentgotthárd
Feszített menetrendet terveztünk a 28 km. megtételéhez, mert különben nagyon későn értünk volna haza, így 7 órás reggelit és 7:30-as indulást tűztünk ki célul.
Végül 7:45-kor hagytuk a hátunk mögött a szállást, és ráléptünk a kék kereszt turistajelzésre, ami elég új volt, így reménykedhettünk a járhatóságában. Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, és a terep is járható volt, így volt esélyünk a késés behozására. Kondorfára csak 1 perccel később értünk, mint ahogy onnan indulni terveztünk volna, és a kocsmában is 20 percet töltöttünk az eredetileg tervezett 15 perc helyett, így kicsit növeltük a lemaradásunkat, de az idő továbbra is jó volt, így reménykedtünk a késésünk behozásában. Hamarosan egy villanypásztor vezetett félre a tervezett utunktól, aztán amikor már nagyon eltérített, akkor átbújtunk alatta és a mező túloldalán megkerestük az itt már pirossal jelölt turistaút másik végét. Itt további 5 perc késést sikerült összeszednünk, így Farkasfán már nem mindenki jött be a kocsmába, és akik bementünk, is csak 10 percet voltunk, így végre picit belül voltunk a 20 perces késésen. A zöld jelzésen haladtunk tovább, és annak egyik kanyarulatánál be is értük a csapat elejét, de Karcsi sajnos egy rossz mozdulatnál megrándította a lábát és bár tudott jönni, de gyorsításról szó sem eshetett, így rögtönöztünk egy kis rövidítést, és a Hársas-tó partján kihagytuk a sétát. Karcsi megpróbált buszt nézni, de mivel az csak soká jött, így az aszfalton való rövid úton való begyaloglást választotta.
Mi pedig visszatértünk az erdőbe és úgy közelítettünk Szentgotthárd felé.
A szélére érve egy 5 perces kocsmázást engedélyeztünk magunknak, amiből végül 10 perc lett, de mindenki megigazíthatta legalább a szerelvényeit. Egyre jobban mutatta magát a város hangulata, a központban Miklós fagyizott, majd a vasútállomás felé még betértünk egy boltba, hogy a hosszú vonatozás alatt legyen egy kis elemózsiánk.
Páran a vasútállomásnál levő étteremben vettek csomagolásra rántotthúst, mert helyben fogyasztásra már nem maradt rendesen idő.
Mire a jegyeket megvettük, már 10 perc sem maradt a vonat indulásáig.

Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20100828oriszentpeter/20100828oriszentpeter.html