2010.07.31. Zalaszentmihály - Zalaegerszeg.

A logisztikánk most autóval kombinált volt, így Zalaegerszegről Vonattal mentünk reggel Zalaszentmihályra, így 3 órát nyertünk, és meg a kevésbé meleg időben indulhattunk útnak.
Az előző túránk végén Nóra észrevette, hogy a vasútállomásra egy hátsó szekérúton érkeztek autóval, így meg is találtuk, az amúgy szinte észrevehetetlen átkötést a főútra.
Hamar leértünk a tó partjára, ahol intenzív horgászélet zajlott, a gyönyörű szép tó partján.
A tóban bokrok, és néhány fa is tagolta a víz felszínét, melyeket szeretnek a ragadozó halak.
A tó partját követtük, míg egyszer csak egy bozótoshoz értünk, amit egy villanypásztor mentén elkezdtünk megkerülni.
Egyszer csak előkerült egy gazda, aki aztán átengedett a területükön, és megmutatta, hogy hol lehet a Szévíz túloldalára jutni, egy tákolt vashídon, de az nem vezet sehova. Igazat is mondott, mert a túloldalon egy nagy kukoricaföld fogadott bennünket, amiben 1.2 km.-t gyalogolhattunk, legnagyobbrészt fej felé magasodó kukoricák között.
Végül csak kikötöttünk a szemközti erdőben, ahol már jól tudtunk haladni, a nyiladékokban található szekérutakon, ahol néhány favágót is láttunk munkálkodni. Az erdőből kiérve kereszteztük a Mária zarándokút leendő nyomvonalát, majd egy dózerúton érkeztünk Barnakpuszta szélébe.
Innen Észak felé indultunk az aszfaltúton, majd a mezőre betértünk, egy induló szekérúton, de a Csurgó patakig nem tudtunk eljutni, mert sűrű bozót és villanypásztor fogadott a mező túloldalán, meg egy kis őzike.
Hamarosan kiértünk a 75-ös főútra, majd 800 méter után találtunk egy kicsit saras, de jól járható szekérutat, ami Csatár irányába vitt.
Az erdő szélére érve, egy kerítés szegődött mellénk, amelyet 1,5 km.-en keresztül követtünk, mire egy kaput találtunk rajta.
Jól járható szekérúton ereszkedtünk le a völgybe, majd egy makadámút, s végül a sárga kereszt jelzésen már aszfaltút fogadott, amelyen mintegy 1 km.-t jöttünk vissza a kerítés mentén, hogy az eredeti utunkat elérjük.
Kellemes erdőben sétálva egy kis visszhangos völgyben sétáltunk Csatár felé, majd egy élénk zöld kaszálón, torony iránt vágtunk át a kápolna felé.
Itt egy picit leültünk pihenni, míg felolvastuk a településről Nóra által kigyűjtött információkat, majd egy kis harangozás után tovább álltunk.
Csatár templomának kertjében is megnéztük a feszületet, aztán mivel az itteni kocsma a dombtetőn volt és bizonytalan a nyitva tartása, így inkább az 1 km-re levő Bocföldére mentünk, ami utunkba is esett és a kocsma is nyitva volt. A temető melletti lépcsősoron vágtunk neki az emelkedőnek, és így jutottunk el a Jánka-hegy felé vezető gerincútra, amelyik a legnagyobb meglepetésünkre, le volt aszfaltozva, igaz csak az első 300 méteren. Amikor az út elkanyarodott, akkor egy nekünk jobban irányban induló szekérútra tértünk, amelyik a végén eléggé be volt bozótosodva, de 140 méteren belül találtunk egy párhuzamos szekérutat, ami jól járható volt. Nóra ötlete végett lesétáltunk még az Aranyoslapi-forráshoz is, ami a környék kedvelt kirándulóhelye. Az itt bográcsozó társaság eszünkbe juttatta, hogy lassan itt a vacsoraidő, így kicsit megszaporáztuk a lépteinket Zalaegerszeg utcáin a szállás felé.
Szerencsére a szállásunk mellett volt a halászkert étterem, így vacsorára egy remek halászlevet sikerült szereznünk.

2010.08.01. Zalaegerszeg - Zalalövő
Reggel az Intersparban kezdtük a napot, és mire az oladi harang elütötte a fél nyolcat, már javában reggeliztünk a padokon.
Gógánhegyen át belefutottunk egy kertbe hátulról, de szerencsére találtunk egy nyitott kaput, amin ki tudtunk menni a Szenterzsébethegyre vezető útra. Innen lefelé egy kellemesen árnyékos szekérutat leltünk, ami később az erdő és mező határán vitt tovább. Itt találkoztunk egy kecskét legeltető emberrel, majd egy mezőn átvágva jutottunk le a völgy aljába. Teskándon kereszteztük a Szentmihályfai patakot, de nem mentünk be a központba, hanem egyenesen Hottó felé indultunk a piros kereszt jelzésen. Az út mentén füvet nyíró emberektől megtudtuk, hogy a kocsma zárva van, így a temetőbe mentünk vizet venni.
Boncodfölde központjába sem mentünk be, hanem Nagyhegyre mentünk a Kápolnához. Útközben egy érdekes szent Orbán faragványt láttunk az egyik útmenti elhalt fa oldalában. Káváson a tájház előtti padon megebédeltünk, szerencsére itt is volt egy kerti csap, így a sapkáinkra és kulacsainkba is friss víz került. Egyre jobban fogytak a hátralevő km.-ek, a piros kereszt jelzésnek vége lett, és a piros sáv jelzésen mentünk tovább, felderítve annak vonalvezetését, mert bizony elég ritkásan volt festve.
Salomváron már nagyon szomjasan értünk be a kocsmába, de a nagyon finom bor és hideg szódavíz hamar visszahozott minket a szomjhalál közeli állapotból. Jól elbeszélgettünk a kocsmárossal, és csak úgy repült az idő, így alaposan ki kellett lépnünk a végén, hogy a fél négyes buszt elérjük Zalalövőn, ráadásul a térkép még egy gázlót is jelzett, ami végül csak 5-10 cm mély volt, így nekünk bakancsos turistáknak nem jelentett problémát.
A buszt szerencsésen elérve, Zalaegerszegen még egy halászlé bekebelezése, majd Balatonföldváron még egy fürdőzés is belefért a napunkba.

Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20100801zeg/20100801zalaegerszeg.html