2010.06.19. Balatonberény Sármellék.

Végre reggel nem kellett hajnalban kelnünk, mert már pénteken délután eljöttünk Balatonföldvárig, hogy fürödhessünk a Balatonban egy jót. Új túratársunk Kamilla is Siófokról csatlakozott hozzánk. Reggel hamar megtaláltunk a naturista strand mellet, a már nyitvatartó Margaréta éttermet, ahol mindenki feltölthette igény szerint a KV és egyéb folyadék készleteit. Balatonberényben már csak lesétáltunk a partra, de a víz még nem melegedett fel, és a nap sem sütött, így a szeles hűvös időben nem fürödtünk meg, hisz előző nap úgy is elintéztük ezt a napirendi pontot.
Itt egy zsákutcába futottunk, így kis kerülővel tudtunk kijutni a partmenti bicikliútra, ahol a túránkat terveztük folytatni. Jó kirándulóidő volt, így elhatároztuk, hogy elmegyünk Fenékpusztáig és megnézzük a 400 éves kocsmát és a Valcum erődítmény maradványait.
A kocsma közelében pár szürkemarha legelészett a partmenti legelőn és már a biciklis élet is kezdett fellendülni, így jókor értünk le a bicikliútról, ahova nemsokára a Balatont épp körülfutók is várhatóak voltak. A kocsmában kis múzeumot is találtunk, amiben az erődítményt is megemlítették. Itt kaptuk a következő csatlakozó túratársunk Zsuzsa telefonját, hogy fél óra múlva csatlakozik hozzánk.
A 76-os út és a Gyöngyös patak kereszteződéséhez érve már teljes létszámmal vágtunk neki a gyönyörű útvonalnak a gáton, ahol a patakban nyíló tündérrózsák, és az elárasztott területek madárvilága lenyűgöző volt. Zalavárra érve nyitva találtuk a Katica éttermet, amit ki is használtunk, és gyorsan be is dobtam egy halászlevet. Nagyon jó csapat jött össze, mert lelkesen bevállaltak minden hosszabbítást, hogy megnézzük a Kis-balaton házat és utána a Récés-kúti Bazilika maradványait is. A Kis-balaton házban tetszett nagyon többek között, a Tiszatv-n vetített tüskevár, valamint a ringó csónakból távirányítós kamerákkal végezhető félvirtuális túra is.
A Bazilikánál már kezdett kissé erős lenni a szúnyogkoncentráció így elég hamar kimenekültünk a helyszínről.
A repülőtér háta mögött követtük a valaha jobb időket megélt piros turistajelzés útvonalát.
Amikor repülőgépeket hallottunk akkor bekukkantgattunk a repülőtér felé, így sikerült sokféle repülőgéptípust megfigyelnünk. Volt 1 motoros 2 motoros, és még sugárhajtású utasszállítókat is láttunk fel és leszállni. Mire a szállásra értünk már 31 km felett jártunk a napi megtett távot tekintve. Itt bőséges vacsorát kaptunk, majd akinek még volt energiája, az lesétált a kocsmába sörözni.

2010.06.20. Vasárnap
Reggel sajnos szemerkélő esőre ébredtünk, és a reggelink is késett kicsit, de azért jókedvűen vágtunk neki a napnak 07:30-kor. Sármelléken találtunk szerencsére egy nyitva tartó ABC-t, itt vettünk egy kis hűtött vizet, majd megnéztük a Keresztelő Szent János templomot. A településről a Tüskevár utcán kiérve nagyon szépen rendben tartott burgonyaföldek mellett haladtunk, aztán a Zala és a kisebb csatornák miatt kimentünk a 75-ös útra, és azon érkeztünk be Zalaapátiba.
Szerencsére nagyon enyhén és csak szórványosan csepegett az eső. Az első kocsmába rögön be is tértünk, és 20 percen keresztül jól elbeszélgettünk. Szükségünk is volt a pihenőre, hiszen már hosszú idő óta nem kellett nagy magasságokba mennünk, de most végre egy kis erdei kaptatóra készültünk, és így is lett. Persze itt kezdett rá az eső is, úgyhogy előkerültek a komolyabb eső ellen védő felszerelések 9 óra 40 perc környékén. És mivel a baj nem jár egyedül, az út is elfogyott a talpunk alól, így kénytelenek voltunk egy kukoricaföldön átvágni, majd egy árkon kellett átmásznunk, amit napraforgó tábla követett. Irányba vettük a közelben futó piros sáv turistajelzést, gondolván, hogy az jobban járható talán, de tévedtünk, mert elég bozótos és csalános szakaszát kaptuk, így lassan már mindenkinek beázott a cipője, hiszen a víz alulról és felülről egyaránt támadott.
Szerencsére a patakparton már a horgászok is használták az ösvényt, így onnan már jól járható utat kaptunk Zalaszentmártonig. Itt kocsma híján a kultúrház terasza alatt pihentünk meg, mert a már 2 órája folyamatosan szakadó esővel nem tudtunk mit kezdeni. Megkajáltunk, kicsavartuk a zokninkból a vizet, majd úgy határoztunk, hogy innen aszfalton megyünk inkább, és nem keresgélünk sáros utakat, mert a GPS is beázott. Pacsára beérkezve egy cukrászdát rohamoztunk meg, és itt is szárítkoztunk, és beszélgettünk kb. 1 órát. Természetesen a cukrászati termékeket is górcső alá vettük. Ahogy tovább indultunk, végre elállt az eső, ez valamelyest megkönnyítette a haladásunkat lelkileg. Zalaszentmihályon bementünk megnézni a templomot, hiszen még maradt egy kis tartalék időnk a vonat indulásáig. Mire a vasútállomásra értünk, 27 km-t gyűjtöttünk a lábunkba és a szintekből is összejött vagy 100 méternyi. A váróteremben végül jól elbeszélgettünk, miközben majszolgattuk a megmaradt elemózsiákat.

Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/100619sarmellek/100619sarmellek.html