2010.05.29. Mesztegnyő-Somogyszentpál
Reggel az előreváltott jegyek birtokában, sikerült ülőhelyet kapnunk a buszon, bár az ülések számozásán nem sikerült zöldágra vergődnünk.
Mesztegnyőn már nyitva volt a Nádas csárda, így mindjárt be is tértünk egy fél órára.
Sör, babgulyás, szarvaspörkölt, így jóllakottan vághattunk neki a határnak.
Az első párszáz méteren, a kék turistajelzésen mentünk, majd egy füves szekérúton elhagytuk azt, és irányunkat Kelevíz felé vettük.
Az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk, hiszen gyenge szellő és napsütés fogadott minket. Vidáman haladtunk, hiszen tudtuk, hogy a következő település közel van már, és kisbolt, valamint kocsma is található benne.
Karcsi és Pista előre is vágtattak, hogy kihasználják az előnyüket, de amikor utolértem őket, a kocsma előtt lógatott fejjel, akkor már sejtettem, hogy azok bizony délben bezártak.
Nem volt mit tenni, irány a következő település. Bize szintén nem szolgált számunkra.
Mivel összegyűlt már 2 km is az aszfalton, így ismét nekivágtunk a mezőnek, és a túloldalán egy erdőszéli füves úton lépkedtünk tovább.
Amikor ez kifogyott a lábunk alól, akkor egy újabb mezőre értünk, ahol 100 métert átvágva, elértük a tömegközlekedésből kivont vasúti sínpályát és azon sétáltunk Észak felé tovább, hiszen elég lápos volt a terület.
Már kezdett elegünk lenni amúgy is a talpfatúrából, amikor végre egy megfelelő irányba induló szekérutat találtunk, így gyorsan át is váltottunk arra.
Boronka közelében ki is értünk a műútra, ami mellett a kerékpárúton könnyen kereszteztük a Sári csatornát és a Boronkai-patakot.
Beérve mindjárt egy tábla fogadott, hogy Zöld fenyő csárda 200 méter. Amikor Karcsi zárt ajtókra talált, addig keresgélt, míg egy hátsó épületben megtalálta az épp mosással foglalkozó kocsmárosnét és addig beszélt neki, míg végül kinyitotta számunkra az egységet. :)
El is időztünk itt egy darabig, hiszen kellemes árnyékban iszogattuk a hideg folyadékokat.
Időnk még volt bőven, de azért 6 órára szerettünk volna megérkezni a szállásra, hogy a 7 órára kért vacsorára kényelmesen rendbe szedhessük magunkat.
A Marcali-Víztározó mellett repce és búzaföldek mellett haladtunk el, amit megbolondított némi bodza és kamilla illat is.
Kb. 4 km-t gyalogoltunk a víztározó mellett, amikor elértük a duzzasztó végét, ahol a Boronkai-patak ismét kis patakká szelídült vissza.
Hamarosan kiértünk a műútra, és innen már könnyedén besétáltunk a szállásra, ahol már vártak minket a háziak némi pálinkával, és bőséges vacsorával.
A megtett táv: 23 km.
2010.05.30. Somogyszentpál-Balatonbrény
A szokásos tojásrántottával indítottuk a napot, aztán még beszélgettünk kicsit a háziakkal, így picit később indultunk, mint a tervezett.
A központon keresztül mentünk, és pont jól jött ki a későbbi indulásunk, mert így meg tudtuk nézni a Somogyszentpál-Balatonfenyves kisvasutat is működés közben.
Nagyon szép nádfedeles házak között hagytuk el a települést, és kiérve egy tehenészeten keresztül vezető szekérúton mentünk ki a mezőre.
A mező nagyon szép volt, de sajnos egy idő után elvizesedett területre értünk, így egy másik szekérutat választottunk, hogy a vadászlesekhez vezető úton kanyarogva elérjük a Nyugati-övcsatornát.
Az igazi nagybereki hangulatú táj és az övcsatorna vízvilága pompás látványt nyújtott, és bár szerettünk volna átjutni a csatorna túloldalára, egy cseppet sem bántuk meg, hogy mintegy 2 km-es kitérőt kellett tennünk a csatorna partján, míg egy hídhoz értünk.
A helyiek is csónakkal kelnek át, mivel a régi fahidak enyészetté váltak, de mi nem akartunk bajlódni csónakázással.
A kisvasút hídján mentünk végül át, ahol pár fiatal próbált halat fogni a csatornából.
Innen jó hosszú egyenes utunk volt az autópálya felé, ahol pedig a Nyugati-Fõcsatorna állta utunkat.
Itt megint 2 km-es kitérőt kellett tennünk, ahol végül átment a csatorna az autópálya alatt, mi is ott tudtunk átmenni, és így értünk be Balatonfenyvesre.
A terv egy jó kis partmenti étterem becserkészése volt, de 2 km után már örültünk, hogy egyáltalán egy árva nyitott büfét találtunk. Nagyon idény eleji hangulat volt.
Mindenesetre a büfében jól belángosoztunk, majd kimentünk a partra, és megmártóztunk a Balatonban. Maradtunk volna még tovább is, de még hátravolt egy 10-km-es séta, Balatonberény vasútállomásáig.
Én úgy döntöttem, hogy nem veszem vissza a bakancsot, így papucsban maradtam. Kezdett elborulni egy picit, és kétszer jött is nyári zápor de az esőköpönyegek készenlétben voltak, így nem okozott gondot.
A befutónál hagytuk Pistát előre sietni a vonathoz, mi inkább beültünk egy büfébe, hisz nem volt annyira sietős dolgunk. Integettünk Pistának amint tovaszáguldott a vonattal, majd falatoztunk a következő vonat érkezéséig.
A megtett táv: 28 km.
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/100529somogyszentpal/100529somogyszentpal.html