2010.05.01 Nagyatád Segesd

Reggel már 6 óra 10 perckor megpróbáltunk jegyet venni a Nagyatádra 6:45-kor induló buszra, de sajnos már az összes jegy elfogyott.
Pótbuszt nem voltak hajlandóak indítani, így az első 50 km.-t fél lábon állva, majd némi csomagátrendezés után Siófokig már 2 lábon állva utazhattam, ahol végül sikerült megszerezni az egyik leszálló ülőhelyét.
11:10-kor szálltunk le a buszról Nagyatádon, ahol épp a máj. 1.-i majális közepébe csöppentünk. Itt gyorsan felköszöntöttük a születésnaposunkat, majd bementünk egy kocsmába is.
Végül 11:55-kor hagytuk el az utolsó aszfaltutcát, és végre a határban gyalogolhattunk a napsütötte mezőkön. Majd 1 órát gyalogoltunk, mire egy kis erdő adott kellemes árnyékos utat.
Az erdő szélére érve egy őzikét ugrasztottunk ki a bokorból, majd kereszteztük a Nagyatádra vezető vasútvonalat, és egy farakásnál megpihentünk kicsit. Kezdett egyre melegebb lenni, és az utat szegélyező magas löszfalak sem adtak sok árnyékot, így Ötvöskónyiba érve megkerestük a kocsmát, és rögtön utána a Didi fagyizót is meglátogattuk. A település főutcáján sok gólyát láttunk.
A vasúti megállóhely melletti régi temetőnél induló földúton vettük irányba Segesdet, ahova a Mária zarándokút is hasonló útvonalon fog vezetni, mint ahol mi mentünk. Az üdülőknél kimentünk a mező széli szekérútra, és itt tapostuk tovább az utunkat. Útközben rókalyukat is találtunk, és egy trágyaszóró gépet is megfigyelhettünk munka közben.
Hamarosan egy kis patak masszív hídján haladtunk át és hamarosan be is értünk Segesdre. A vacsoránkat a szociális otthonként működő kastélyban fogyaszthattuk el, ahol a hatalmas termekben porszemnek éreztük magunkat.
Nagyon szépek voltak a faragott korlátok, ajtók, falvédők és a mennyezet is.
A festés pasztell sárgája is jól mutatott a fehér kontúrral és a márványoszlopokkal.
Az étkezőnek használt teremben kissé furcsán mutatott a menzai asztal és székek, de rend volt és tisztaság.
A bőséges vacsora után felsétáltunk a templomhoz, amelyiknek a kolostorában kaptunk szálláslehetőséget nagyon kedvezményesen.

2010.05.02 Segesd Mesztegnyő

Reggel korán szerettünk volna indulni, így 7 órára kértük a reggelit a szociális otthonba. Ismét bőséges ellátást kaptunk, és így vágtunk neki az útnak. Még el sem hagytuk Segesdet, amikor egy porta mellett egy hatalmas betontömbre lettünk figyelmesek, ami egy furcsa fa szerkezetre volt téve. Hamarosan kiderült, hogy itt lakik Takács bácsi, aki saját elméletet állított fel a piramisok építésével kapcsolatosan, és az udvarában meg is tekinthettük az építés legfontosabb elemét, a kövek mozgatásának módszereit. Mindezt tonnás beton darabokkal demonstrálva, amit meg is mozgatott a kedvünkért Pista segítségével.
Csak úgy ömlöttek belőle az információk, de sajnos már eleve kis késésben voltunk, és így is eltöltöttünk itt egy órát. Felsősegesd irányába indultunk, és a dombtetőn megnéztük a harangtornyot, amit ki is próbáltunk, mert volt benne harang. Innen némi bolyongással jutottunk el a Segesdi-rinya régi hídjához, ami sajnos teljesen használhatatlan volt, és ez meg is magyarázta, hogy miért is nem vezet hozzá rendes út.
Így kb. 2 km-t kerülnünk kellett, és mivel az időnk kezdett szűkös lenni, így Böhönyéig 4 km-t aszfalton tettünk meg, ahol Eszti és Feri el is vált a csapattól. Mi sem teketóriázhattunk tovább, feltöltöttük a vízkészleteinket és rögvest nekivágtunk a hátralevő 12-13 km.-nek.
Szerencsére a repceföld melletti szekérút jól járható volt, így tempósan tudtunk haladni. Egy nagyon kellemes árnyékos erdőbe jutottunk néhány km. után, és nagyon szép kort megélt látványosan göcsörtös fák között haladhattunk, amelyeket nézegetve kicsit lelassultunk, de még továbbra is bőven a szükségesnél gyorsabban tudtunk menni. Az igazi lassulás a medvehagymáknál következett be, mert annyira nem siethetünk, hogy legalább pár levelet ne kóstoljunk meg. Azért hamar megálljt parancsoltunk a megállásnak, és ismét a nyakunkba vettük a lábunkat, hiszen nem tudhattuk, hogy mi jöhet még közbe, és a kinézett buszt mindenképp el szerettük volna érni. A mesztegnyői templom tornya már messziről látszódott, de sehogy sem akart közeledni, de ezt az érzést már ismertük, és tudtuk, hogy eljön a mi időnk, és így is lett.
Sikerült egy bő félórával hamarabb beérkeznünk így még egy gyors gulyáslevest is tudtam enni a Nádas csárdában, amire nagy szükség is volt, mert hazafele megint nem volt ülőhely a buszon.



Képek:
http://olahtamas.fw.hu/100501segesd/100501segesd.html