! 2010. március 13-15. Darány Barcs Vízvár Nagyatád
2010.03.13 Darány Barcs
A hosszas utazás után, a Vasútállomáson Natasa, Eszti, és
Feri már vártak minket, hogy ismét közösen vághassunk neki az immár 9 fősre
kiegészült csapattal,
az országjárásnak.
Esztinek gyorsan megünnepeltük a 11. születésnapját, majd a
kis utcákon indulva, a modellvasút kiállítást kívülről megtekintve hagytuk el a
települést,
az elég ritkásan felfestett zöld
sáv turistajelzésen.
A Barcsi ősborókáson is kétfelé válva keresgettük a
jelzéseket, de nagyjából sikerült felderíteni a nyomvonalat.
A tó partjára érve, mivel jó idő volt, jobbról egy
szabványon kívüli kék kör jelzésen sétáltuk körbe azt,
és a madárleshez érve meg is pihentünk egy rövid
időre.
Csináltunk egy csapatfotót is, majd folytattuk az utunkat,
hiszen még a gyógyfürdőbe is szerettünk volna betérni.
Egy magas feszültségű villamos távvezeték nyiladékában
vezető szekérútra tértünk, és jó tempóban haladtunk, de egyszer csak, egy lovaskocsival találkoztunk,
és Nóra nem tudta megállni, hogy
negyed órát ne cseverésszen a kocsissal.
Azért nagy nehezen időben értük el, az Ili mama által
készített ízletes vacsorát, majd gyorsan felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a
termálfürdőt.
Igaz nem mindenki készült fürdőruhával, de megoldottuk a
problémákat, és megmerítkeztünk a melegvizes
medencékbe.
A fürdő bezárásakor elég nagy tumultus volt az öltözőkben,
de rugalmasan lekezeltük a kérdést, majd a büfében sörözgetve vártuk be
egymást, míg végül ki
nem dobtak az épületből.
Visszaérve a szállásra még egy jó darabig hallgathattuk Ili
mama történeteit, aztán szép lassan elpárologtunk a szobáinkba, hiszen reggel
korán kellett
kelnünk.
2010.03.14 Barcs Vízvár
Ili mama reggel újult erővel indította be a szóözönt,
miközben a reggelit szolgálta fel, de sikerült a reggelit is időben befejezni,
majd elindultunk az
állomás felé, hiszen Eszti és Feri,
már ott vártak minket.
Lementünk a Dráva partjára, és megnéztük a vízmérce állását
is, aztán beindultunk, hiszen több mint
Amikor a meglehetősen Kanyargó Dráva közeli pontjaihoz értünk,
akkor lesétáltunk a partjára, és gyönyörködtünk annak a szépségében.
Péterhidához érve megnéztük a kastélyt és a Vízimalom
romját, majd bementünk a központba, hiszen már félúton jártunk és elkelt már
egy kis kocsmázás.
Felfrissülve lementünk a malomcsatorna partjára, és azzal
párhuzamosan jutottunk el a Rinya partjára, amit
szintén követtünk az országútig, ahol át tudtunk
jutni rajta, Babócsánál.
A csapatból ketten úgy döntöttek, hogy itt kiszállnak, így
őket páran lekísértük a vasútállomásig, majd immáron nagyobb tempóra kapcsolva
folytattuk az
utat, hiszen a vacsoránkat még
melegen akartuk elérni.
Természetesen a magaspartot így
sem hagytuk ki, hiszen az nagyon gyönyörű látványt nyújt. Alulról szépen mutat
a víz fölé tornyosuló partfal, a tetejéről
pedig jól belátható a Dráva
meseszép kanyarulata.
A csárdában bőséges vacsorával vártak minket, majd átmentünk
a nyári szállásként szolgáló faházakhoz, ahol bizony elég kevés volt az 1 szem
olajradiátor.
Még lesétáltunk itt is a partra, aztán a meleg zuhany után
alaposan betakarózva sikerült rövid beszélgetés után elaludnunk.
2010.03.15 Vízvár Nagyatád
Ismét koránra kellett húzni a vekkereket, hiszen gondolnunk
kellett a hazaútra is, így 7 órakor kezdtünk reggelizni, és hamar el is
indultunk a Zsitvapuszta
felé vezető erdei aszfaltúton.
Az út ellett egy régi temetőbe is kitértünk, aztán haladtunk
is tovább. A sarat elkerülendő tovább is aszfalton haladtunk, majd egy
pihenőnél megkajáltunk.
Kisvártatva szarvasokkal is találkoztunk, és hamarosan mi is
befordultunk az erdőbe, egy nem túl sarasnak látszó szekérúton.
Rengeteg szarvassal találkoztunk az erdőben is, sőt egy
nyulat is sikerült kiugrasztanom a 3 méterre levő bokorból, de olyan gyorsan
elinalt, hogy esélyem
sem volt lefényképezni.
Az erdőből kiérve, egy meglehetősen saras szekérútra
keveredtünk, így küzdöttünk pár km.-t a sárral, míg
ki nem értünk a Tarany felé vezető aszfaltútra.
A templomhoz érve kocsmakereső üzemmódba kapcsoltam, és
viszonylag hamar sikerült felkutatni a Bözsi presszót.
Innen az érdekes szerkezetű településen keresztül vezető
szekérúton gyalogoltunk át, majd a falu szélét, a víztoronytól induló szintén
elég saras úton hagytuk
el.
Ismét egy eléggé saras utat kaptunk a talpunk alá, de a
szemből érkező kerékpáros látványa azzal a reményekkel kecsegtetett, hogy azért
az út valamelyest
járható.
A kivadári határhoz érve
normalizálódtak az útviszonyok, és így értünk be a kispusztai fatelephez, ahol
egy darabon egy kutya is elkísért az országútig,
ahova a gazdája jött utána autóval.
Innen már az országúton sétáltunk be Nagyatádig, ahol a busz
pályaudvarnál elváltunk Esztitől és Feritől, majd kisétáltunk a vasútállomásig.
A vonaton hazafelé azt taglaltuk, hogy Eszti a maga 11
évével, nagyon szépen bírta a 3 nap alatt több mint
Fényképek: