Magyarországi nyolcas túra: Bükkösd Szigetvár Darány
2010.02.20. Bükkösd - Szigetvár
Reggel immáron emberes vonatozással kezdtük meg a napot, hiszen Bükkösd már elég messze van Budapesttől.
10:43-kor Feri és lányai már vártak minket a vasútállomáson, hogy ismét csatlakozhassanak az expedíciónkhoz.
Most kivételesen eleinte jelzett turistautakon haladtunk, mert itt még nem jártunk úgy sem és a piros sáv jelzés pont arra vitt egy darabon, amerre nekünk is mennünk kellett.
Dinnyeberkibe érve azért találtunk egy alternatív levezető szekérutat, majd a központtól Gyűrűfű irányában kezdtük meg a dózerutat taposni.
Hamarosan azonban letértünk az útról és megpróbáltunk utat találni az Almáskeresztúr és Szigetvár közötti sárga sáv turistajelzéshez több-kevesebb sikerrel.
Igen kalandos szakaszok következtek, patakátkeléssel, bozótharccal, majd hol havas, hol felázott szántás is került a talpunk alá és néhol fölé is.
Végül egy jó szekérutat találtunk, amelyiken a Domolosi kastélyhoz érkeztünk ki, innen meg Zsibót szőlőhegyen keresztül csatlakoztunk be a sárga sáv jelzésbe.
Eredeti terveink szerint Szigetváron a termálfürdőt is felkerestük volna, de nagyon elment az idő, így egyből a szállásunkra mentünk, ahol éppen egy esküvő kellős közepébe toppantunk.
Gyorsan összekaptuk magunkat, megvacsoráztunk, és bár 26 km-t is megtettünk, a táncosabbja még beállt a lagziba táncolni.
2010.02.21. Szigetvár - Darány
Nehezen ment a reggeli ébredés a kimulatott éjszaka után, így kicsit később is vágtunk neki a napi gyaloglatnak, ezért reggel gyorsan beszereztünk IC jegyeket, hogy ne túl későn érjünk haza.
A vasútállomáson találkoztunk az ismét csatlakozó Feriékkel, így ismét 8-an vágtunk neki a 8-as folytatásának.
Gyorsan rápillantottunk az amúgy zárva levő várra, és már indultunk is, hiszen nem tudhattuk milyen terep fog ránk várni.
A Hoboli utcán indultunk meg Hobol felé, reménykedve, hogy csak oda visz, és igazunk is lett.
A falun végigsétálva számbavettük a kocsmákat, de most nem álltunk meg, mert nem mertük kockáztatni a vonat elérését.
Hobol túlvégén találtunk egy szekérutat, ami a nekünk kellő irányban indult, bár elég saras volt, azért nekivágtunk.
Pista örült, hogy végre kihasználhatja a gumicsizmáját, így peckes léptekkel haladt a pocsolyákban, amíg egy olyat nem kapott ki, aminek még nem ért a közepébe, de a csizma szára már 2 cm-re volt a víz szintjétől, így óvatosan visszavonulót fújt, és inkább megkerülte.
Ez mindenképp jellemzi az útviszonyokat. Kistamási előtt egy szép zöld mezőn tartottunk egy kis pihenőt, majd végigsétáltunk a településen.
Érdekes volt, hogy a falu legszélétől frissen aszfaltozott járda volt, majd a központba érve egyszer csak egy jóval öregebbi járda folytatódott, ahol egy tábla jelezte: a támogatásból eddig futotta.
Pettendre az egyedüli bevezető aszfalton gyalogoltunk be, hiszen néha pihentetni kellett a lábunkat a nagy sártól.
Érdekes kis zsákfaluban haladva, kíváncsi szempárok követték utunkat. A faluból kiérve egy ideig még betonút vezetett egy régi malomhoz és még a következő épületig, de aztán újra megkezdhettük a cuppogást a puha sárban.
Rendkívül sok őzet láttunk a határban, néhányat óvatosan elég jól meg lehetett közelíteni, valamelyik 30-40 méterre odaengedte Annamáriát, aki közben fotózta is őket.
Darány közelében ismét egy betonutat találtunk, ahol meg is pucoltuk a hómaradványokban a bakancsunkat, hiszen ez az út már a vasútállomásig vezetett.
Igaz ott még egy szakaszon hiányzott a beton, de szerencsére a rövid dózerút szakasz nem volt elsarasodva.
Végül 23 km.-t tettünk meg idáig, és mivel volt még egy kicsi idő erre még rátettünk egy kitérőt a kocsmáig, amit majd a legközelebbi túránkon is fogunk érinteni.
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/100220szigetvar/100220szigetvar.html