Dombóvár - Oroszló - Bükkösd

2010.01.02. Dombóvár - Oroszló
A hajnali vonatot rendben elértük, és menetrend szerint értünk le Dombóvárra, ahol a vasútállomás előtti, kiállított 424-es gőzmozdonynál volt a találkozási és kiindulópont, hiszen Pécsről csatlakozott expedíciónkhoz Fairy kislányaival.
Kellemes időben sétáltunk el Dombó vára mellett, majd a Dombóvár-Szőlőhegy településre beérve röviden megünnepeltük a Záhony óta megtett 1000 km.-t.
Kíváncsian vártuk a Nordic Walking útvonalat, és meg is láttuk hamarosan a táblákat, majd a fára turistajelként festett kis piros emberkéket jellegzetes bottartással.
A kellemes erdei sétautat a piros jelzésen követtük tovább, majd Jágónakra némi aszfaltos bakancskoptatással érkeztünk be.
Karcsit követve hamar rátaláltunk a kocsmára, ahol rövid pihenő és folyadékpótlás után tovább követtük a piros sáv turistajelzést.
A jó idő miatt úgy döntöttünk, hogy ha már ilyen közel vagyunk a Tolna/Baranya/Somogy alkotta hármas határhoz, akkor odáig követjük a piros jelzést. A határoszlopnál piknikeztünk egy rövidet, majd a jelzett utat végleg elhagyva, a kerítés melletti szekérúton indultunk Sásd irányába. Hamarosan eltűnt az út a talpunk alól, így kénytelenek voltunk az elkerített mezőn keresztülvágni, majd a túloldalon egy kis kerítésmászást kellett eszközölnünk, hogy ismét egy kellemes erdőszéli szekérúton haladhassunk tovább.
A mező végére érve, az út kanyarogva bevitt a szép erdő lankás dombjai közé. A 66-os útra kiérve elindultunk Sásd felé, és nagy meglepetésünkre kb. 1 km. után egy vendéglőt találtunk, ahol a már a gyaloglástól és a friss levegőtől kialakult étvágyunkat kellőképpen kezeltük.
Ez azért is szerencse volt, mert eredetileg közelebb lyukadtunk volna ki Sásdhoz és az ottani étterem, az előzetes információk szerint zárva volt.
Sásdon meglátogattuk a Babó sörözőt, ahol Babó Pista túratársunk fizetett egy kört mindenkinek, de nem akartuk nagyon húzni az időt, mert már kezdett szürkülni.
Oroszló felé a Baranya-csatorna gátján indultunk el, és szépen ránk is sötétedett.
Egyszer csak Natasa kiabálására lettünk figyelmesek, mert bár 50 méterre volt tőlünk, de a nagy sötétben félt, ami nem is csoda 9 éves korára való tekintettel. Hamar megvártuk, és megnyugtattuk, hogy Apja is hamar ideér, hisz max. 100 métert ha le volt maradva.
Oroszlóra beérve egy kert hátsó végébe érkeztünk be, de szerencsére otthon voltak a háziak és kiengedtek a kapun.
Hamar megtaláltuk a szálláshelyünket is, majd megpróbáltuk felderíteni, hogy a 4 buszmegállóból, mikor melyik megállóban kell várni a buszt, de csak kettőre volt kitáblázva, így a maradék kettőt csak az interneten sebtében megnézett menetrendben található települések és a térkép alapján tudtuk kisilabizálni. Szerencsére a busz pontosan jött, így ez a probléma is megoldódott.
A napi táv 27 km-lett kb. 250 méter szinttel.

2010.01.03. Oroszló-Bükkösd

Reggel a finom kolbászos rántottával a gyomrunkban indultunk el az úton és ismét csatlakozott hozzánk a Fairy csapat.
Oroszlóról egy Bodolyabér irányában induló szekérúton kezdtük meg a terepjárást párhuzamosan az egy hónapja még személyforgalmat is bonyolító vasútvonallal. A szekérút egy idő után szakaszosan benőtt volt, így a jól járható mező szélén haladtunk, míg egy Bodolyabér felé vezető szekérutat nem kaptunk a talpunk alá. A település nagyon rendezetten nézett ki, szép füves park, hatalmas esőpavilon, játszótér, kőből épült harangláb. Egy kellemesen emelkedő dózerúton vágtunk neki hétvégi túránk legmagasabb pontjának, a majd 300 méter magas dombtetőnek, ahol még pár házból álló üdülőterületet is találtunk.
Szikrázó napsütésben, hullámzó szekérutakon jutottunk el Husztót településig, ahol szép kis templomot találtunk, de kocsma sajnos nem volt.
Az országutat keresztezve, kerestünk egy helyet ahol a vasúton át tudtunk kelni, de a szemközti domboldalon, egy kerítés volt mocorkással tarkítva, így azt balról egy mezőn megkerülve értünk el egy jó irányba emelkedő szekérúton.
A domb tetejére érve belefutottunk egy vízmosásokkal tarkított hatalmas víznyelőbe, így az alján némi sárdagasztással tarkított csúszós meredekek tették izgalmassá ezt a szakaszt. A Rockenbauer Pál féle Dél-Dunántúli kéktúra útvonalára érve értük el napi túránk második legmagasabb pontját, kb. 280 méter magas gerincutat. Ez az Okorvölgy felett húzódó szekérút remek panorámával kényeztetett bennünket, és így értünk el egy hármas aszfaltút elágazáshoz, ahol Hetvehely felé kanyarodtunk. A település szélén szép kis horgásztó mellett haladtunk el, majd a központba érve bevettük magunkat a kocsmába.
Szerencsére volt forralt bor és tea is, ami ritka az ilyen kis falusi kocsmákban, így alaposan felmelegedtünk, és kicsit biliárdoztunk is a gyerekekkel. Itt kettévált a csapat, mert volt aki sietett haza, így innen már kényelmesebb tempóban mehettünk tovább, és így léptünk be a nemrég tájvédelmi körzetté nyilvánított területre. A földalatti olajvezeték nyiladékában haladtunk, ami egy nagyobb patakvölgyben ki is kandikált a föld alól, majd egy nagy "hegyi" legelőre jutottunk, ahol megnéztük közelebbről a teheneket is, majd kiértünk az igen ritkásan jelzett piros turistaútra. Bükkösd felé haladva már már kuriózumszerű volt egy-egy jelzés megtalálása, így nagy ováció járt annak, aki meglátta a következőt.
A lovardához érve feltűnt egy sárga jelzés is, innen már jól látható jelzések voltak. A vonat indulásáig még egy gyors kocsmázásra is maradt időnk, bár az itteni kocsma választéka igen szerény volt.
A napi megtett táv 24 km. lett a szint kb. 450 méter