2009.12.05 Tamási - Szakcs<br
/>
<br />
Reggel, a mindenféle időjósok által beígért eső nélkül
érkeztünk meg Tamási vasútállomásra, ahol a vasút már ugyan nem üzemel, de a
kocsmát nyitva találtuk.<br
/>
Nóra lefényképeztette magát Fábián Lászlóval, aki a
kocsmahivatal törzsvendégeinek táborához tartozik.<br />
A termálfürdő mellett hagytuk el a települést a
hevenyészetten felfestett zöld és piros kör turistajelzéseken. Egy szakaszon
elhagytuk a jelzést és egy
kisboltra akadtunk, aminek
felvásároltuk a teljes kiflikészletét 2, azaz kettő darabot. A határba érve egy
patak felduzzasztásával kialakított csinos kis
horgásztóhoz érkeztünk, amelyiknek
szépen rendbe volt téve a környéke. Egy szekérúton indultunk tovább, ami
nemsokára egy mező szélére ért ki, így pár
száz métert a szántásban kellett
gyalogolnunk. 10 perc gyaloglás után, egy érdekes építményhez értünk, mint
később megtudtuk, ez egy biotermikus erőmű
lenne, ha meglenne a pénz a
befejezéshez. A Koppány patak mellett nagyon profin megépített kerékpárút
mellett haladtunk Pári felé reménykedve egy nyitott
kocsmában, de ilyet sajnos nem
leltünk. Nagykónyiba beérkezve elmentünk, az egykori vasútállomás épülete
mellett, és a 61-es számú főútra érve, végre megtaláltuk
a két Júlia névre keresztelt
kocsmát. Júlia ki is szolgált minket, és mire tovább álltunk, a másik Júliát is
megismerhettük.<br />
A település egyik utcáján, egyszer csak patakvér csordogált
a meredeken lefelé, és hamarosan az okát is megláttuk, hiszen épp disznóvágást
tartottak. A
Bartók Béla út házszámozásán csodálkoztunk, hiszen 243-ast
is láttunk a rövidke utcán. Tovább haladva eleinte a tervezett szekérutakon
haladtunk, majd
egy beszántott szekérút miatt
kerülnünk kellett, de később meg egy olyan utat találtunk, ami rövidebben
vezetett a szálláshelyünk felé, így végül csak
Nagyon igényesen kialakított szobák, az étkezőben búbos
kemence fogadott alaposan befűtve, amit hamar ki is használtunk, és odaültünk a
peremére a hátunkat
melegíteni, míg a vacsora
elkészült.<br />
<br />
<br />
2009.12.06 Szakcs - Dombóvár<br
/>
Reggel csípős hajnalra ébredtünk, de a ház belső melege
töretlen volt, és még a búboskemence sem hűlt ki. Reggeli után még kicsit
ejtőztünk, míg Laciék
elmentek egy kicsit sétálni.<br
/>
Végül 9 órakor kezdtük meg a sétát ragyogó napsütésben, és
tekintettük meg Szakcs utcáit. A határba kiérve egyre erősödött a köd, és csak
néhány tucat méternyire
láttuk magunk körül a tájat.<br
/>
Érdekes volt, amikor hirtelen egy-egy fasor előtűnt a
semmiből. A Kiskondai halastavakhoz érve, már kezdett felszállni a köd, így
legalább élvezhettünk
egy keveset a tavakra nyíló panorámából.
A gáton sétáltunk át a Nosztány felé vezető úthoz. A térképen jelzett
Kastélyból nem lehetett látni semmit, így
Mászlony felé indultunk, egy eleinte igen saras úton. Ahogy
távolodtunk Nosztánytól egyre kevésbé volt saras az út, aztán Mászlony határában
ismét a traktorok
által feldagasztott saras bevezetőn
érkeztünk a házak közé. A kocsma itt sajnos zárva volt, igaz én nem is
számítottam rá, hogy egyáltalán van itt valami.
Mászlonyban épp esemény volt, mert egy gebe húzta rozoga
kordét kaptak el a rendőrök és ment a huzavona, hogy az a pár fadarab honnan is
származik. Mindezt
2 rendőrautóval, aminek csak a benzinköltsége jóval több
lehetett, mint a fa értéke.<br />
Elhagyva a települést Karcsi és Pista nyakukba vették a
lábukat, hogy a tervezettnél előbbi vonatot elérjenek. Sikerült is nekik a
művelet, bár rendesen
szedték a lábukat.<br />
Mi komótosan ballagtunk a távolból már látható Dombóvár
felé, és beérve bakancspucolásra és cukrászdára is jutott időnk. Valamint a
vasútállomás előtti
424-es gőzmozdonyt is alaposan szemügyre vettük.<br />
A napi megtett táv végül
<br />