2009.11.14. Sáregres-Ozora
Hajnalban még elég ködös időben indultunk a vonattal Sáregresre, ahova 20 perc késéssel érkezett a vonat, de így legalább teljesen felszállt a köd és ragyogó napsütésben vághattunk neki az útnak.
A kocsma ajtaján zárva tábla virított, így a közvetlen mellette levő kisboltba mentünk készletfeltöltésre. A központból a templom felé indultunk, majd azután egy zsákutcába érkeztünk. Visszafordulva párszáz méter múlva egy másik kis utcába mentünk, ami már kivezetett a településről, és egy szekérútban folytatódott is az út, nekünk megfelelő irányba. Rövidesen ki kellett térnünk egy szakaszon a mező szélére, mert a szekérutat valaki elkerítette magának vagy 150 méter erejéig, de szerencsére nem volt saras az amúgy kitaposott kerülőösvény.
A legszélső tanyán többek között egy szamárcsalád is volt, és a családfő köszöntött is minket érkezésünkkor. Megvakartuk a buksiját, majd átmentünk a 61-es úton, és Simontornya felé vettük az irányt.
Sokan dolgoztak a földeken kihasználva a jó időt. Nekünk is szerencsénk volt, hogy alig akadtunk csak sáros szakaszokra. Simontornyára beérve Karcsi még röptében beugrott az autóbusz pályaudvar kocsmájába, aztán a várba érkezve épp egy lovagi fegyverbemutató főpróbájába csöppentünk bele. Kifele tartva Simontornyáról még 1 kocsmába bementünk, mert az előző tankolási lehetőségről volt, aki lemaradt.
Nem időztünk sokat, hiszen még világosban szerettünk volna Ozorára érni. Az útvonalunkat itt nem cifráztuk, végig a Sió gátján gyalogoltunk, ami nagyon változatos képet mutatott. Hol a part mellett gyalogoltunk, hol a gát tetején futó fasorok között. Ozorára még éppen időben értünk, így még be tudtunk menni a várba, és meg tudtuk nézni a Múzeumot is.
A Múzeum után meg irány a szállás, ahol már vártak minket a meleg vacsorával.

2009.11.15. Ozora-Tamási
Reggel kicsit nehezen ébredtünk, mert az este kicsit sokáig beszélgettünk, de a tojásrántotta illata hamar kicsalogatott a nappaliba.
A közeli kisboltban feltöltöttük ásványvíz készleteinket és 08:50-kor végre elindultunk Tamási felé egy utcán, ami egy pincesorban folytatódott. Az egyik pince tulajdonosa megkérdezte, hogy van e kedvünk megkóstolni a borát, és mivel nem akarunk mi senkivel sem haragban lenni, így természetesen igent mondtunk és így 40 perc eszmecsere következett. Végül csak sikerült elindulnunk, és a dombok között, egy horhosban jutottunk fel a nyeregig. Egy bevágáson átjutva kellemes lejtő következett, ahonnan messzire el lehetett látni. Kecsegepuszta felé vettük az irányt, majd egy árokhoz érve majd 1 km. kerülőt kellett tennünk egy hídig, mert sűrűn be volt nőve, és víz volt az aljában. A Fürgedi-patak felduzzasztásával keletkezett halastavakhoz érve gyönyörű látvány tárult elénk. Szépen kiépített partszakaszok fűzfákkal, esőbeállókkal, a nádas széléig feltöltött és befüvesített horgászhelyek kialakítva külföldi horgászok részére. Egyik oldalt dombok, a másik oldalt a frissen sarjadó másodvetésű búza, és az égszínkék ég néhány kósza fehér felhővel olyan hangulatot teremtett, mintha egy mesekönyvben járnánk. Nem győztem kattintgatni a fényképezőgépet.
Kecsegepusztára beérve megláttam a buszmegállóban várakozó Karcsit, és mindjárt arra a következtetésre jutottam, hogy számításomnak megfelelően ilyen pár házas pusztán nem találunk nyitva kocsmát.
Szerencsénkre a buszmegálló utáni kanyarban szinte az utolsó ház oldalában megláttunk egy napernyőt, amit gyanús jelnek fogtunk fel és bekopogtattunk. Hamarosan kitárult az ajtó, és megnyílt a kocsma.
Elbeszélgettünk Zsuzsannával, aki üzemelteti az egységet és finom friss tepertős pogácsával is megkínált, amit éppen most vett ki a sütőből.
20 perc után innen is tovább kellett állnunk, pedig még húslevesre is meg lettünk volna hívva, de Tamásiban el szerettük volna érni a kinézett buszt.
Az utolsó szakaszon kaptunk még egy kellemes "alagutat" ahol a két oldalt növő fák felül összeérve borultak a fejünk fölé, és így gyalogoltunk pár km.-t. Tamásiba beérve a templom tornyát vettük irányzékba, majd rövid kérdezősködés után megtaláltuk a cukrászdát is. Ezután még egy kocsmát is felkerestünk, nehogy Karcsit pszichológushoz kelljen vinni és így is 1 perccel a busz indulása előtt megérkeztünk az állomásra.

Fényképek:
http://olahtamasweb.extra.hu/091114ozora/091114ozora.html