2009-09-26 Apajpuszta Szalkszentmárton 27km 50 méter szint.
Reggel a vonatról vonatpótló buszra kellett szállnia 5 fős csapatunknak, mert Dömsöd környékén, épp javítgatták a síneket. Leszállva a buszról, kicsit nézegettük a műveletet, majd nekivágtunk a pusztának.
Olajfák szegélyezték az utunkat, majd a XXXIII csatorna keresztezése után, a távolban egy gémeskút tűnt fel. Mindenki megsaccolta, hogy milyen messze van, majd közelről is megvizsgáltuk, mérve az odafele megtett utat. Nóra lett a győztes, bár nem sokon múlott. Egy elhagyott mezőgazdasági épületnél kanyarodtunk, Tass templomának tornya irányában. Az 51-es út melletti Potyka csárda neve keltett érdeklődést bennünk, de sajnos nem sok jót lehet elmondani a kihozott ételekről.
Elhagyva a helyiséget még bő 100 métert a főút mellett mentünk, majd befordultunk a kis utcák közé.
Egy buszmegállónál még működő nyomóskutat is találtunk, itt feltöltöttük a készleteinket, majd mentünk is tovább. Egy lovas kocsi után haladva, kimentünk a faluszélig, és déli irányban elhagytuk a települést.
Szalkszentmártonra beérve az utcák között kanyarogtunk, amikor leszólított minket egy házaspár, kiderült ők a szállásadóink. Így mindjárt ki is fizettük a szállást, így legalább nem kellett kijönniük.
Útközben még megálltunk a Szalki fogadóban is, ahol a kiszolgáló hölggyel cseverésztünk, miközben hozta, a finom falatokat.
Kicsit nehezünkre esett felállni, de még bő 2 km. gyaloglás várt minket a szállásig. Egyszerű faházban szálltunk meg, de minden megvolt benne, ami kellett csak a melegvíz nem melegedett még eléggé meg, mert érkezésünkkor kellett bedugni a bojlert, így este csak 25-30 fokos vízben tudtunk fürödni.

2009-09-27 Szalkszentmárton Kisapostag Baracsi halászcsárda 21km 80 méter szint
Reggel 7:45-kor indultunk neki a túránknak, mert még 1 fő csatlakozott hozzánk, és így tudtuk valamelyest összehangolni az indulást.
A halőrrel még Karcsi elbeszélgetett, mert tetszett neki a hely horgászati szempontból is. A gáthoz érve, csak pár száz métert kellet Marika elé mennünk, majd neki is vágtunk a gátnak, mert ez volt a legegyszerűbb módja, a következő településre jutásnak.
Nagyon szép időben haladhattunk és csak faltuk a kilométereket. Út közben egy tanyára bementek a kíváncsiabbak, így ők egy körrel később értek Dunavecsén a Karcsi által már messziről kiszimatolt kocsmába.
Kicsit sétáltunk még a településen, majd a gátra visszatérve, már láthatóvá vált a Dunán kecsesen átívelő híd.
Egy hosszú lépcsősoron másztunk fel a tetejére, és a szerkezeti elemek precíz kidolgozását szemlélgetve mentünk át a Duna túl partjára, közben találkozva egy dunaújvárosi biciklis csoporttal, akikkel váltottunk pár szót is.
Mezőföldre érve, lementünk az első adódó lépcsőnél a hídról, és egy rövid szakaszon, a piros sáv turistajelzést követve értünk le a parti szekérútra.
Innen Dél felé vettük az irányt, és Kisapostagig meg sem álltunk. Mivel az összes kisbolt zárva volt, így a parti jachtkikötő büféjébe tértünk be, ami szerencsére nem volt túl drága. Rövid pihenő után indultunk is tovább, és út közben meglátva a sima sóderos partot mindjárt ingerem támadt, egy kis lábáztatásra, és az ötlet nagyon tetszett még Nórának is így megszabadultunk a bakancsoktól, és lehűtöttük a futóműveinket.
Nagyon jól esett a hűvös Duna vize, kavicsokat is dobáltunk, és élveztük a napot.
A hasunk viszont szólított, hogy enni kéne, illetve menni kéne, hiszen már nagyon a Baracsi csárda közelében jártunk. Még egy lovarda esett útba, ahol lehetett lovakat simogatni, majd az utca végében, a villanypásztor mellett találtunk ösvényt a következő szekérútig, ami a csárdáig vezetett.
Hamar ki is kértük a halászleveket és egyéb finomságokat, majd szerencsére hamar jött a busz, így nem tudtunk "bűnözni" és kihagytuk a desszertezést. Dunaújvárosban még át kellett szállni egy másik buszra, de zökkenőmentesen hazaértünk.
Jó kis hétvége volt.


Fényképek: http://olahtamasweb.extra.hu/090926szalkszentmarton/090926szalkszentmarton.html