2009 08 29 Tura Sülysáp

Reggel menetrend szerint érkeztünk Turára, és az állomás mellet levő már ismert kocsmát most mellőzve öten vágtunk neki a napi távnak.
A templomhoz érve bekukkantottunk picit, aztán a Schossberger kastély felé vettük az irányt.
Turát az Amazonas sörözőnél hagytuk el, ahol gyapottáblák mellett haladtunk el, és az új temető melletti úton lépkedtünk nyugat felé.
Hamarosan zsenge kukoricás mellé értünk, itt egy kicsit ettünk is nyersen, a finom friss tejes kukoricából.
A külső ipari területen, találkoztunk egy portással, aki igen csak csodálkozott, hogy túrázókat lát errefelé.
Itt 300 méternyit koptattuk az aszfaltot, majd ráfordultunk egy 2 km-en keresztül egyenesen vezető szekérútra.
A következő útszakasz is 1.8 km-en keresztül vezetett délnyugat felé, aztán kicsit kanyarogva, dombok közé értünk.
Hamarosan leértünk a Hajta-patak völgyébe, ahol a nagy szárazság miatt, nem sok vizet láttunk a patakmederben.
Nem véletlenül él itt a Réti csík, amely hetekig is kitart kiszáradt pocsolyák nedves iszapjában.
A következő domb után, a Nagy-Völgyi-Patak felduzzasztásával keletkezett Dányi-tóhoz értünk, ahol a horgászok büféjébe betérve pihentünk meg.
Mivel a kiszolgálás nem volt túl gyorsnak nevezhető, így volt alkalmunk kipihenni magunkat.
A fogyasztásunk 1 jégkrém, 4 sör 5 fröccs 6 melegszendvics, és kb. 10 zsíros kenyér volt, mindehhez másfél óra kellett.
Azt, hogy mi mennyibe került, nem tudtuk meg, mindenre csak annyi választ kaptunk, hogy olcsó.
Mindenesetre összesen borravalóval 6000 Ft-ot fizettünk.
Kicsit kicsúsztunk az időtervből, így próbáltunk picit rövidíteni, de egy kukoricásba futottunk, és kb. 300 méter múlva találtunk kivezető utat, ahol inkább kimentünk az 1 kilométerre levő műútra, minthogy a további 3 km.-en át küzdjünk a kukoricással.
Kóka központjába nem mentünk be Karcsi nagy bánatára, hanem csak a szélét érintettük, ahol cigánygyerekek integettek a szélső házaktól, hiszen ritkán látnak errefele turistákat, pedig láttuk a nyomát néhány régi sárga kereszt turistajelzésnek.
Egy kellemes erdős szakaszon vezettek az igen ritkán meglevő turistajelek, majd egy elágazásnál el is tűntek, de mivel ezen a túránkon a járhatóbb utakat követjük nem keresgéltük a jeleket a bozótosban.
Így a Felső-Tápió-Patakhoz párszáz méteres kerülővel megyünk, de a medrében egy csepp víz sem volt.
Sülysáp felé haladva, apróbb buckák között hallgattuk a közeli motocross pályán berregő motorokat, majd a szélső utcákra érve egyből kocsmakereső üzemmódba kapcsoltunk, mert már 15 km.-t mentünk a legutóbbitól.
A vasútállomásnál meg is találtuk amit kerestünk, és mivel 19 órára ígértük az érkezésünket a szállásra, így kiszámoltuk, hogy 10 percet időzhetünk itt.
Laci és Pista hosszas unszolására, nagynehezen felállítottuk Karcsit az asztal mellől, pedig még ivott volna még 1 sört, de már csak másfél km. volt hátra, és a szállásunkon is volt sörözési lehetőség, így sikerült megindítani a csapatot.
Éppen kezdett cseperegni, így kicsit ki is léptünk, és 5 perccel a megadott idő előtt léptünk be a szállásunk ajtaján.

A megtett táv 35 km, és összejött vagy 100 méternyi szint is.

2009 08 30 Sülysáp Monorierdő

Reggel egy kiadós tojásrántottával kezdtük a napot, majd kényelmesen indultunk útnak, hiszen a második napra kevesebb táv jött ki a tervezéskor.
A völgyben vezető aszfalt úton mentünk át, a 3 km.-re levű Úri első boltjáig, hogy feltöltsük a készleteinket az elkövetkező szakaszra.
Végre kaptunk Citromos sört is, ami túrázáshoz nekem elég jól bejött.
A kis utcákon lépkedve beértünk a központba, majd egy lépcsősoron mentünk fel a templomhoz, ahol a főút keresztezése után egy nyomóskutat is találtunk.
A települést elhagyva, egy rövid ideig még az aszfalton maradtunk, majd egy kellemes szekérúton kanyarodtunk be, a földek közé.
Gyönyörű időben sétáltunk, a következő útbaeső településig, Gombáig.
Szerencsénkre itt is találtunk nyitva kocsmát, így felfrissítettük magunkat, és bő negyed óra után indultunk is tovább.
Az egyre meredekebbé váló Jókai utcán gyalogoltunk, aminek az volt az érdekessége, hogy egy szakaszon mindkét oldalról erdős területet láttunk, holott kissé később, megint Gomba házai voltak mindkét oldalról.
Kifele egy a mezőgazdaság felé vezető aszfaltúton indultunk, ahonnan az aszfalt végénél szőlők között találtuk magunkat.
Nagyon lehangoló volt a látvány, hogy teljesen elgazosodott tőkék között mentünk, de azért volt még termés, így szemezgettünk útközben és összehasonlítgattuk a fajtákat.
Később magára hagyott napraforgó táblák között mentünk, majd egy kis hortobágyi pusztasági hangulatot idéző síkságon át jutottunk Monorierdő határába.
Közeledve a településhez ismét szőlő mellett haladtunk, de itt már teljesen elvadult állapotban voltak a tőkék, karó, csak itt-ott maradt meg, és a derékig érő gazban alig látszottak ki az igazi földönfutó szőlők.
Monorierdőre beérve, még maradt egy kis időnk a vonat indulásáig, így itt is betértünk egy kocsmába, hogy kényelmes körülmények közepette várakozzunk.

A napi távunk 21 km. lett és ismét összegyűjtöttünk kb. 100 méter szintet is.

Fényképek: http://olahtamasweb.extra.hu/090829sulysap/090829sulysap.html