Mivel országjáró túránkat, a kihagyhatatlan bableves csárdában fejeztük be legutóbbi alkalommal, így onnan folytattuk utunkat a Bézma alatti szekérúton, amely tervek szerint hamarosan kék négyzet jelzést fog kapni.

Nagyon kellemes úton jutottunk el az Anna kápolnához, ahol már láttunk kék négyzet turistajelzést. Itt kicsit megpihentünk, és ruházatunkon is könnyítettük, mert kezdett igen meleg lenni. Ecseg felett belefutottunk egy cseresznyésbe, itt el is időztünk picit…

Fantasztikusan tömör cseresznyefürtöket figyeltünk meg,, és ízre is nagyon kellemes volt a termés.

Gyönyörű, pipacsos mezők közt ereszkedtünk le Ecsegre, és az utukba eső ABC-be is még sikerült bejutnunk zárás előtt, így 1 szál kolbászt és  4 zsemlét vásároltam, ami igen hamar fel is szívódott. A kocsma előtt így már meg sem álltunk, pedig egy  szamár is próbált invitálni, de mi nekivágtunk, és a Mária zarándokút leendő nyomvonalán, remek dombos vidéken sétáltunk. Leginkább mezőkön keresztül mentünk, jól járható szekérutakon, de szerencsére nem tűzött erősen a nap, így élveztük a remek kirándulóidőt. Bujákra beérve kicsit el kezdett cseperegni az eső, így mindjárt betértünk, a Cserhát gyöngye elnevezésű műintézménybe, ahol a citromos sör lett a kedvenc itókánk.

Szirák felé közeledve, egy sűrűbb erdő került az utunkba, amit némi időveszteséggel tudtunk csak megkerülni, de hát ez a „műfaj” már csak ilyen. Lacinak útközben egyszer hozzáért a botja egy villanypásztorhoz, ami a gumi markolat ellenére is megrázó élményt nyújtott.

 Szirákon a kocsmában bedobtam egy kisüveges drehert 300-ért! Így nem is esett olyan jól, de szükségem volt a folyadékra.

A kastély mellett a zöld  sáv turistajelzésen mentünk egy  darabon, majd amikor az elkanyarodott a nekünk tetsző irányból, áttértünk egy jó felé vezető szekérútra.

Kálló felé haladva előre telefonáltunk a szállásra, hogy „mi vagyunk, akik jövünk” és az előre tervezett fél nyolcas időre fogunk érkezni. Ez olyannyira sikerült, hogy a közben utunkba került patak miatt kb fél km.-t kellett kerülnünk, és így is 19:29-kor toppantunk be a szállásra, a parókia vendégházába.

Nagyon bőséges ellátmányt kaptunk, csirkepörkölt tésztával, és palacsinta volt a vacsora.

Másnap reggelre hatalmas adag tojásrántottát kaptunk, és még a boltba is bementünk, ahol igen nagy élet alakult ki, mivel épp várták az érkező pékárut.

Ragyogó időben vágtunk neki a túrának, és egyre lankásabb dombok között haladtunk erdőkön és mezőkön át. Egy szabadon tartott tehéncsordán is keresztülmentünk, ahol a gulyáslegények épp próbálták kiterelgetni a legelőre, az erdőbe kóborolt jószágokat.

Kartal felé közeedve, egy mező szélére tértünk, és egy kerítés mentén kényszerültünk ki az országútra, de csak így tudtunk bejutni a településre, amelynek szélén, a temetői nyomóskútnál már ránk fért egy kis pancsolás is, és az első utunkba eső kocsmáig mentünk.

Jól esett a pihenés a hűvösben, mert odakünn már igen erős volt a napsütés.

Szomjunk oltása után, Tura felé vettük az irányt, és újult erővel gyalogoltunk a nagy melegben. Az autópályán sikeresen átmentünk, a felüljárón, majd kisvártatva egy erdősávtól kaptunk kellemesen árnyékos utat. Innen aztán lassan kezdett beborulni, és a távolból az ég morajlása is hallatszott. Az utolsó 800 méterre aztán kellemes zuhanyt kaptunk a nyakunkba, ami tulajdonképpen jól is esett. A vonat indulásáig pont egy rövid kocsmázásra maradt még időnk.

Kellemes hétvége volt, legközelebb innen fogjuk folytatni.

Fényképek