2009-04-18

Salgótarján-Baglyas-Albertakna-Rauakna-Etes-Kishartyán-Lucfalva.

Reggel a vonaton még nagyon nézegettük a felhőket, de mire Salgótarjánba érkeztünk, szerencsére elvonultak a fellegek, és nagyon szép kiránduló idő kerekedett.

Karcsival, és Pistával kiegészülve indultunk a hegyek felé, a városból kifele, a zöld jelzést választva.

Hamar átértünk a Baglyas-kőhöz, ami messziről nézve egy bagolyra hasonlít.

A barlangba is bekukkantottunk, majd leereszkedtünk a vulkánembrió túloldali meredek ösvényén, és visszatértünk a zöld jelzésre.

Baglyasalján egy nyomóskútnál épp sóskát pucolt egy idősebb asszony, addig a férjével jó elbeszélgettünk.

Hamarosan elhagytuk a zöld sávot, és szokásunkhoz híven, jelzetlen utakon közeledtünk Etes felé.

A pizzériába útközben megrendeltük az ebédet, így mire odaértünk, már nem kellett sokat várni a kajára. Igen érdekes volt látni, hogy a pizzéria egyben kocsma és pinpong terem is volt, mert az előterében, helyi fiatalok pötyögtek az asztalon. Nagyon ízletes pizzákat ettünk, igen kedvező áron, de hamarosan tovább kellett állnunk, hiszen vártak ránk a hátra levő kilométerek.

Sajnos Ancsával nem jött össze a találkozás, de az utcájukon végigmentünk, és felismertük a házat, aminek a kertjében a nagymamája tevékenykedett feltehetőleg.

Etesről kifele sajnos rossz utcát választottunk, így belefutottunk egy mocorkásba, de ennyi kaland kell, és időnk is volt még bőven.

Kishartyánban mindjárt le is támadtuk a kocsmát, és nagy biliárdpartit is rendeztünk, aminek a végén toppant be hozzánk Nóra és Ivett. Mindjárt nagy hangulat kerekedett, és jó kedvvel vágtunk neki az utolsó kilométereknek.

Az útvonal elég kacskaringósra sikeredett, mert hol Nóra, hol Karcsi mondott egy irányt, hogy merre menjünk, de azért nagyon nem mentünk mellé, és az idő is gyönyörű volt, így szívesen sétáltunk az erdőkön és mezőkön keresztül.

Lucfalvára beérve, mi egyből a szálláshoz mentünk, mert ott volt a vacsora, persze mondanom sem kell, hogy Karcsiék elsőnek a kocsmát találták meg, merő véletlenségből.

Nagy nehezen összeterelgettük a népeket, s jöhetett a vacsora, és a beszélgetés Ildikóval, a házigazdánkkal.

Táv 24.5 km. szint 550

2009-04-19

Lucfalva.- Bedepuszta - Hollókő – Felsőtold – Alsótold – Bableves csárda.

Reggelire házigazdánktól, finom tojásrántottát kaptunk, így energiával feltöltve kezdtük meg a túránkat. A falu végén kicsit bizonytanok voltunk, hogy melyik utat is válasszuk, hamar ki is derült, hogy természetesen a meredekebb kaptató vezet Bedepusztához, ahol a házak között mentünk át, majd távolodva, egy birkákat terelő asszony adott tippet, hogy merre kerüljük a hamarosan utunkba kerülő kerítést. Szerencsére jó tippet adott, így nem kellett sem kerítést másznunk, és a mocorkáson sem kellett keresztül vágni magunkat. Zsunypusztánál a kocsma délelőtt, sajnos csak 10 óráig volt nyitva, így 20 perccel késtük le, az áhított műintézmény záróráját. Bár eleinte nem volt tervbe véve Hollókő felkeresése, de így mindjárt előtérbe került, hogy legalább a kocsmáig ugorjunk be. A kocsmában Nóra elő is kapta az Országos kéktúra igazolófüzetét és így meg is kezdtük a Bableves csárdáig tartó kéktúra szakasz abszolválását. Felsőtold előtt kicsivel, Ivett sajnos félrelépett, és így kicsit lassult a tempónk, de 14 órára végül beértünk, a lelki szemeink előtt lebegő bableves csárdába.

Útközben még időben odatelefonáltunk, hogy legyen helyünk, és jól tettük, mert így ebédidőben, amivel jó idő is párosult, igen sokan voltak. Ettünk, ittunk, számoltunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem érdemes a következő településig mennünk, hisz nagyon sietni kellene, ami elveszi a túrázás élményét, így hamar elhatároztuk, hogy inkább eszünk egy desszertet is, majd kimentünk kényelmesen a buszhoz.

Táv 22.2 km. szint 400

Képek:

http://olahtamasweb.extra.hu/090418lucfalva/090418lucfalva.html