2009. 02. 14 Pétervására-Cered-Salgótarján.

Reggel a buszról leszállva, megszálltuk a kocsmát, aztán nekiveselkedtünk, és megindítottuk, a napi gyaloglást. Minden a terv szerint ment, de Váraszón

nem akadt kocsma az utunkba, és így kellett nekivágni a temető mellett vezető meredek útnak.

A hosszú völgyi patak felduzzasztásával keletkezett halastóhoz, elég nagy kurflikat leíró földutakon mentünk, és a tó partján található padnál tízóraiztunk

meg.

A tó partján sétáltunk, majd egy tisztásnál újra a dombok felé kanyarodtunk.

Továbbra is elég kusza szintutakon haladtunk, néha bevállalva egy-egy meredekebb szakaszt is.

Szederkénypusztára érve, már tisztán látszott, hogy 30 km-nél biztos többet fogunk menni, és kocsma sem volt, így egyre nehezebb szívvel folytattuk az utunkat.

Hamarosan belefutottunk egy mocorkásba, ahol hamarosan kettévált a csapatunk, ketten Zabar felé mentek, majd onnan busszal, a többiekkel, meg egy alapos

kerülővel Szilaspogony felé mentünk le, és onnan gyalogoltunk Ceredre.

Végül 33 km lett a napi táv 550 méter szinttel, amelyet a 4 tó panzióban fejedelmi vacsorával zártunk.

Vasárnap kikísértük egy túratársunkat a buszmegállóig, majd a Csengettyűs magánszállás utcáján elhagytuk Ceredet. A Szer-követ útba ejtve mentünk Bárnáig

ahol a kocsma már ismerős volt, régebbi túrákról. Igénybe is vettük a szolgáltatásait, majd belevágtunk a túra nehezébe. Ismét sokat kanyarogva, eleinte

egy patakvölgyben, majd hegymenetre kapcsolva a sárga jelzésig jutottunk fel, amelyiken haladtunk 200 métert, és ismét jelzetlen utakra kanyarodtunk. A

Zagyvarónai ipartelephez érve, egy az úton keresztülérő láncra kötött kutya állta az utunkat, de a simogatás bezsebelése után tovább engedett minket.

Az országutat kereszteztük, majd eleinte a kiirtott erdő útjain kanyarogtunk, és később a Pécs-kő felé kanyarogva keresgéltük a járható utakat. Sajnos egyre

nehezebben találtunk kellemesen járható szekérutat, így végül egy hegyoldalból leereszkedtünk a kohász kék útig, és ezen tettük meg az utolsó 4 km.-t.

Végül 27 km-t mentünk 700 méter szinttel, és ahogy beérkeztünk az eredetileg tervezett közvetlen vonat indulása után 15 perccel, szerencsére épp indult

egy személyvonat, amihez csatlakozás is volt Hatvanban, így jó közlekedéssel érkeztünk haza.

Képek: