2009 01 24 Eger-Sirok
Reggel, a menetrend szerint érkező buszról leszállva, mindjárt megrohamoztuk a pékbódét, és feltöltöttük a készleteinket, császárzsömlével, kiflivel, és sajtosrúddal, majd 08:30 kor neki is vágtunk a túrának.

A kivezető úton még kihasználtuk az aszfaltos burkolat járhatóságát, hiszen sejtettük, hogy az elmúlt napok esőzései, és az olvadás, nem kis sárral vár majd minket a terepen.

Jómagam nemes egyszerűséggel, egy sima gumicsizmával vágtam neki, lesz ami lesz alapon, és 15 perc múlva már vidáman tapicskoltam a pocsolyákban.

Hamarosan elértünk a Szalóki víztározóhoz, amelyet már a túl oldalról is láttunk, előző havi túránk alkalmával. A víztározót tápláló, Laskó-patak mentén haladtunk tovább, a sárban bővelkedő szekérúton, miközben lassan felszakadozott a felhőzet, és egyre érezhetőbb ereje lett a napnak. Ahol át akartunk menni eredetileg a patakon, ott elég magas volt a vize, így végül Egerbakta felé mentünk tovább, és nem is bántuk meg, mert nagyon jó hangulatú kocsmára bukkantunk. Egy teljes órán át időztünk itt, olyan jól éreztük magunkat.

Közben kissé beborult, talán ezért is indultunk tovább nehezebben, de tovább nem akartuk húzni az időt.

A közúti hídon immáron egyszerűen át tudtunk menni, és nekivágtunk a Sirok felé útbaeső domboldal szekérútjainak. A Szóláti-patak gázlóján könnyen átjutottunk, mert ki volt kövezve, és csak kb. 5 cm mély volt. Ezután ismét egy kellemesen sáros, és meredek út következett, mely 300 méter feletti magasságokba vezetett, így meg is kellett állnunk szuszogni egy kicsit. Amúgy az idő ismét kitavasziasodott, és csipegettük a csipkebogyókat is út közben, feltöltvén a C-vitamin készletünket.

A következő völgybe érkezve utunkat állta a Kígyós-patak, ahol igazán jól jött a gumicsizma, mert kb. 30 cm mély volt, és keresgélni kellett benne, bakancsban is bevállalható sekélységű részt. Persze volt köztünk, aki a keskenyebb szakaszt kutatta átugrási lehetőséget keresgélve, és úgy is le lehetett küzdeni a száraz átkelést. Még egy kis dombon kellett átmennünk, majd hamarosan leérkeztünk a Kútvölgyi táborhoz, ahonnan már aszfalton gyalogoltunk be Sirokra. A szállást gyorsan elfoglaltuk, majd mentünk is tovább vacsorázni.

2009 01 25 Sirok-Pétervására

A reggelt a közeli kisboltban kezdtük ahol feltöltöttük magunkat a napi élelmiszerszükséglettel, majd a Nyírjes-tó felé vettük az irányt. Nagyon kellemes idő volt, a talaj még éppen fagyott volt, így nem kellett a sarat dagasztanunk.

Gyönyörű látványként tárult elénk, a Búzás-völgyi tó, ahol már régebben jártunk, amikor Karcsi barátunkat látogattuk meg, pecázás közben. A tavat jégpáncél borította, néhol lékek törték meg a tófelszín egyenességét. A parton sétálva felevelenítettük a régi emlékeket, míg szép lassan a tó végéig nem értünk, ahol a hídon áthaladva követtük a patak mentén vezető utat.

Egy hídon átkelve, aztán végleg elhagytuk ezt a patakot is, és egy kis dombon áthaladva, a következő völgyben található Kürti-patak mellett gyalogoltunk tovább.

Erdők mezők felváltva követték egymást, majd egy domb tetejéről leereszkedve, nagyon elkanyarodott az út, így pár száz méter erejéig, toronyiránt mentünk, de ennyi kellett a kalandok miatt is. Ivádra a temető mellett értünk be, nézegettük a sírokat és meglepően sok Ivádi családnevű fejfa volt, talán nem véletlenül.

Hamarosan rátaláltunk a kocsmára is, ahol szomjunkat oltottuk, majd 45 perc tartózkodás után nekiindultunk az utolsó szakasznak, hogy elérjük a kinézett buszt.

A buszmegállóban épp hogy nagyjából letisztítottuk az út sarát, már jött is a busz, és egész gyorsan haza is értünk vele.

Képek: http://kep.tar.hu/olahtamas/50623600#2