Hortobágy - Góréstanya - Tiszafüred

Reggel már felszállt köd, mire leszálltunk a vonatról és gyönyörű napsütésben vágtunk neki, a hortobágyi pusztaságnak.
A kilenclyukú hidat igénybevéve átmentünk a Hortobágy folyón, majd Dél felé fordulva eltávolodtunk, mintegy 2 km.-t a forgalmas 33-as úttól.
Egy időszakos vizesárok mellett haladtunk, míg egy helyen, a zsombékos túl mély vizet nem takart.
A lányoknak itt sikerült némi vizet összegyűjteniük a bakancsukba, így leültek egymás mellé zoknit cserélni.
Mivel a hátizsákra üléssel sikerült mobiltelefonon felhívni a másikukat, így az udvariasság miatt, a sikertelen hívás miatt, a visszahívás is megtörtént,
és sikerült vagy félpercnyi csevely után kideríteniük, hogy egymással beszélnek.
Egy párszáz méteres kerülővel, szerencsére találtunk egy száraz átkelési lehetőséget, ahol egy szántóföld mellé értünk, majd kb. fél km.-t a földeken is kellett mennünk.
Szásztelekre beérve, csak bezárt vegyesboltot találtunk, de szerencsére, egy nyomóskútból tudtunk vizet venni.
Innen már jól járható szekérúton haladtunk, majd aszfaltúton érkeztünk Árkusra.
Innen Észak felé fordulva, egy halastó mellett értünk vissza a főútra, ahol egy bő km.-nyit kellett mennünk, majd egy szekérúton ismét eltávolodhattunk a főúttól.
Egy tanya mellett haladtunk el, ahol egy 6 kutyából álló falka futott elénk.
Némi simogatás után, már mellénk is csapódtak volna, amikor a gazda szólította a Csipke nevű csengettyűvel ellátott főkolompost, aki a legkisebb termetű volt közülük, és mégis követték a nagykutyák is. A pusztában gyalogolva, nemsokára egy szekérút került a talpunk alá, ami már a Górés tanyáig elvezetett. Menet közben néztük és hallgattuk a darvakat, amelyek hatalmas csoportokban keringtek a fejünk felett. A tanyára beérkezve, hamar belaktuk a szállásunkat, és neki is álltunk a vacsora megfőzésének. A vacsora után még borozgattunk egy kicsit, így igen hamar sikerült elaludnunk.
Másnap reggel egy nagy adag tea mellett, elfogyasztottuk a vacsora maradékát, és csak 9 óra után indultunk neki az aznapi gyaloglásnak, de még így is, vagy 2 órán keresztül, köd borított körbe minket.
Közben kimentünk egy dongaúton a madárleshez, ahol ugyan messzire nem láttunk, de nagyon hangulatos volt, a ködbe belevesző pallósoron sétálni.
Viszonylag jó úton haladtunk, ami kerékpárútnak is ki volt jelölve, majd a Patkó csárdához érve, nem mellőzhettük, a kínálat ellenőrzését. Jóllakva indultunk tovább, és egy darabig, a főúttal párhuzamos szekérúton haladtunk, majd egy akácoson keresztül eltávolodtunk az úttól, de mivel nem leltünk járható utat, így visszamentünk az út mellé, majd hamarosan, a túloldalon adódott, egy szekérút, amelyen egészen Tiszafüred határáig tudtunk menni.
A városba érve, sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Flamingó cukrászda zárva van, de szerencsére megtaláltuk a közeli Korona cukrászdát, ahol elidőztünk a vonat indulásáig.
A vonatot éppen el is értünk, majd Füzesabonyban immár rutinosan megkérdeztük, hogy a csatlakozó vonat mennyit késik. Miután azt az információt kaptuk, hogy nem tudnak késésről, visszamentünk a peronra, és megnéztük, ahogy az IC elhalad, és ezt követően mondták be, hogy a mi vonatunk 15 percet késik, nem kis bosszúságot okozva azoknak, akik Budapesten valamilyen csatlakozó járművet akartak elérni...
Ezekután a tömött vonatunkra felszállva, nagynehezen találtunk ülőhelyet, és a kalauz majdnem leharapta a fejünket, mert kiderült, hogy első osztályon merészeltünk leülni. Amikor jeleztem neki, hogy a vonat 20 percet késik, akkor ráadásul azt mondta, hogy örüljünk, hogy nem büntet meg, így kénytelenek voltunk hátrébb botorkálni, csomagokon-embereken keresztül, de szerencsére találtunk helyet, mert voltak leszállók is. A beérkezésre végül „csak” 25 percre duzzadt a késés.

A megtett távolságok:
Szombat 24.8 km., Vasárnap 20.5 km.

Fényképek:
http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/4211