Magyarországi 8-as — I/02.

 

Útvonal: Tokaj—Bor-tó (Mezőzombor)—Halmaj.

 

1. nap: Tokaj—Bor-tó (Mezőzombor), 17 km.

2. nap: Bor-tó—Halmaj, 35 km.

 

Szálláshely:

Bor-tó-i Kemping (Mezőzombor)

Tel: 47 569-015

fax 47/369-477

 

Utazás (2008.):

Június 28. szombat) Bp. Keleti pu.-Tokaj: 05:35-08:35.

Június 29. (vasárnap) Halmaj-Bp. Keleti pu.: 15:25-19:00.

 

Túrázók: Oláh Tamás, Reményik László.

 

 

Útibeszámoló Oláh Tamástól:

Szombaton reggel a legkorábban induló vonattal mentünk Tokajba, így már 8:50-kor megkezdhettük a gyaloglást.

A pincesort elhagyva a szőlők közé kanyarodva vágtunk neki a kék jelzésnek, amelynek az útvonalán ismertető táblák olvashatók.

Szűk, köves és néhol csalános ösvényen kaptattunk a hegy teteje felé, ahol a TV torony előtti szintúton értük el a piros turistajelzést.

A hegy nyugati felén levő katlanban elhelyezkedő helyes bányatóig követtük a meglehetősen ritka jelzést,

majd a Tarcal feletti nagyméretű borosüveget formázó szoborhoz mentünk.

A településre érve egy nyomóskútnál mostuk le arcunkat, és az utcák között sétálva, a Posta pincét találtuk nyitva, ahol be is mentünk egy kis borkóstolóra.

Ezután egy kocsmába is bementünk, majd a faluvégi csárda mellett sem mehettünk el, hiszen már háromnegyed kettő volt.

Egy órán keresztül tartott az ebéd, így amikor elindultunk, eddigi pályafutásunk talán leglassabb szakaszát tudhattuk magunk mögött, ugyanis 6 óra alatt,

csak 11 km-t tettünk meg.

Az eredeti terveim szerint a Terézia kápolnához is felmentünk volna, de a Degenfeld szőlőbirtok az utunkba állt, és megkerülni nem volt kedvünk, így a Bor-tó

felé vettük az irányt.

16 órára értünk a szálláshoz, mintegy 16.5 km 500 méteres szintemelkedésű gyaloglás után.

Rövid pakolás és szusszanás után, ki is mentünk a 300 méterre levő tóhoz strandolni, hiszen ilyen melegben kár lett volna kihagyni a pancsolást.

Este kimentünk sétálni, a tópartra, majd lementünk a vasútig hangokat felvenni, így egy 6 km-es sétát még beletettünk a bakancsunkba.

Vasárnap hajnalban 05:40-kor indultunk, hiszen dupla annyi táv várt ránk, mint előző nap.

A tó partján indultunk el, de mivel a tó be van kerítve, ezért visszajöttünk, és a strandon kívüli oldalon mentünk tovább.

A szőlősorok közötti szekérutakon sétáltunk, majd kb. 250 méterre betonutat is kaptunk a talpunk alá, aztán a szemközti dombra felmenvén nagyszerű panorámát

kaptunk vissza a tóra.

Hamarosan feltűntek Mád házai, és a temetőhöz érve, a nyomóskútnál ismét vehettünk friss vizet.

A település árnyékos parkjában megpihentünk egy kis időre, de hamar tovább is mentünk, mert még hosszú út várt ránk.

Rátka felé a dombokon keresztül vágtunk neki, mert nem akartunk aszfalton menni, így egy kicsit ugyan keresgélni kellett az utakat, de némi kacskaringózással

el tudtunk jutni Rád-ig, úgy hogy a bányákat sikerült kikerülni, és bozótharcot sem kellett vívnunk.

Rátkán bementünk a központba, ahol a templom is van, de sajnos nem találtunk nyitva semmit, csak a templomot, ahonnan kihallatszottak a mise hangjai.

Amikor már kezdtünk kifele haladni a településről, akkor találkoztunk egy emberrel, aki elmondta, hogy merre lett volna a kocsma, de visszamenni nem volt

kedvünk, így az út menti fákról szedtünk egy kis meggyet, majd továbbálltunk.

A következő dombon áthaladva néhol kicsit begazosodott szekérutakon haladtunk, de azért mindig találtunk járható utat.

Monok felé közeledve, pedig belefutottunk a piros sáv turistajelzésbe, ahonnan már nem kellett gondolkodni, hogy vajon melyik utat is válasszuk.

Kossuth szülőföldjére érkezve megnéztük az útba eső szobrát és a szülőházát, majd betértünk egy kocsmába szomjoltás végett.

Itt kikérdeztük a helyi népeket, hogy merre érdemes tovább menni Halmaj felé, és részletes magyarázatot kaptunk, hogy Golop felé hogyan is kell menni.

Feltehetőleg csak autóval ismerték a járást, de már megszoktuk, hogy a kocsmában szerzett információkkal csínján kell bánni, így az előre tervezett irányban

mentünk tovább.

Nagyon szép látványt nyújtott a kis tavacska útközben, és az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert enyhe szellő, és néha a napot eltakaró felhők is adódtak,

így kellő energiával érkeztünk a következő nehézségi pontot jelentő Gilip-patakhoz.

A katonai térkép a patak nyugati felén mutatott egy szekérutat, de hiába küzdöttük át magunkat az amúgy most épp száraz medrű patakot övező bozótoson, a

túloldalán nemhogy út, de még csak járható ösvény sem volt.

200 métert küzdöttünk az embermagasságú gazban, majd visszajöttünk a patak keleti felére, mert a napraforgó tábla szélén normál tempóban lehetett haladni.

Hamar el is értük a patak hídját, ahol már némi víz is látható volt a mederben, és átkelve rajta már rendes szekérúton haladtunk tovább.

Hernádkércsen belefutottunk a Magaspart tanösvény 10-es állomásán levő "Magyar Szentföld" pontjára, de ismertető tábla, és nyitott kocsma hiányában nem

jutottunk több információhoz.

Így megint csak közkútbéli vízzel kellett beérnünk, majd osztottunk szoroztunk, és úgy döntöttünk, hogy kicsit kilépve a 15:25-ös vonatot is elérhetjük.

Ez oly annyira sikerült, hogy Halmajon még 10 perc kocsmázásra is maradt idő, és itt még válogatni is lehetett a nyitott kocsmák között.

A jegyet 8 perccel a vonat érkezése előtt vettük meg, a peronra 15:20-kor léptünk, és meglepő módon a vonat óramű pontossággal érkezett.

A napi megtett távunk 34.7 km lett 425 méter szintemelkedéssel.

Fényképek:

http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/3492#2