Ki volt Kozma Károly?

Részletek Kozma BélA „az én Atlantiszom” c. életrajzi művéből:

„

- Hogy hívnak kisfiam? - érdeklődött nyájasan.

- Kozma Bélának - vágtam ki teljesen indokolatlan büszkeséggel. A főpap arca fölvidult.

- A bíró úr gyermeke vagy?

Önérzetesen kihúztam magam.

Nem, az a Bandi, az unokatestvérem. Az én apám vasutas. - Erre olyan büszke voltam mindig, mintha az lenne a legelső foglalkozás a világon.

- Tehát rokona vagy a bíró úrnak! De hiszen akkor neked is nagybátyád a boldog emlékezetű Károly püspök.

- Nem tudom - vallottam be őszintén, mert soha sem hallottam róla. Mi nagyon szép és bensőséges családi életet éltünk, de apám soha nem foglalkozott minket érintő genealógiai kérdésekkel. Nem kérkedett a származásával és nem törődött a nagy famíliával sem. A Bandi gyereket is csak onnan ismerem, hogy amikor Egerbe költöztünk, szüleim illendőségből leviziteltek náluk és engem is magukkal vittek. Most már tehették, mert apám azzal, hogy hivatalnokká lett, társaságképessé vált. Ők visszaadták a 'stácvizitet', ezzel elég lett téve a társadalmi szokásnak és punktum. Bandit nem láttam többé soha az életben, hírt sem hallottam felőle máig. Endre bácsiról meg csak azt tudom, hogy kúriai tanácselnökként fejezte be bírói karrierjét Budapesten. Isten nyugosztalja őt is, meg a többi atyafiságomat.

Ott hagytuk el, hogy az érsek úr erősködött: nekem rokonom Károly püspök.

 – Legkedvesebb papjaim közé tartozott a szentéletű atya. Itt nyugszik a dómi kriptában. Remélem ezzel a koponyával te is pap leszel?

Tagadólag ráztam a fejemet. Ördögöt leszek én pap.

- Talán katona? (Pap, katona, kondás, kutyapecér - jutott eszembe a gyerek-mondóka, amit egymás gombján szoktunk kiszámolni. Mielőtt a harmadik lehetőségre került volna sor, sietve nyilatkoztam.)

- Színész leszek!

Általános megrökönyödés. A két szoknyás elképedve nézett össze és a 'Rákóczi-koponyáról', amelyben ilyen istentelen elme fészkel, sietve visszavonatott az áldó kéz.

Értetlenül álltam a tovarobogó hintó által fölvert porfelhőben. Ezek ugyan mitől szaladtak úgy el? Talán az ördögtől, akit bennem láttak? Így kerültem én öt és fél éves koromban 'méltatlanul' áldott állapotba. De azért nem lett semmi baj. Kinőttem.

Az érsek által említett néhai püspök-atyafit egyszer mégis meglátogattam. Otthon elmeséltem a történteket és anyámat addig furdalta az asszonyi kíváncsiság, míg egyszer elvitt a Dóm kriptájába. Halottak napja volt, mindenkinek szabad volt bemenni. Ezeregy gyertyácska reszkető fénye világította be a tágas katakombát, itt aludták örök álmukat befalazva márványlapok mögött az egykori egyházi méltóságok.

Akit kerestünk, hamar megtaláltuk, mindjárt a bejárat közelében. A falba illesztett márványtáblán arany betűkkel ez állt: "Kézdiszentléleki és papi Kozma Károly, főkáptalani kanonok, theológiai doctor, scardonai választott püspök. 1824-1901".

„

Gál Tibor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem könyvtárának igazgató-helyettese írta:

Kozma Károlyról valamit találtam. Régebben feldolgoztam a Hittudományi Főiskolával (Szeminárium) kapcsolatban az egri egyházmegyei schematizmusokat.

Ezek alapján az alábbi funkciókat töltötte be:

1854-1862 prefektus a Szemináriumban

1863-1873 vicerektor

1874-1881 rektor

1882-1889 rektor és a Líceum igazgatója

1891-1901 líceumi igazgató