A kopókkal történő vadászatnak többféle módja ismeretes. Általában a falkavadászat, a nyílt mezőkön 30-40, vagy még ennél is népesebb kopófalka és a nyomukban száguldó lovasok képe jelenik meg előttünk a kopókról. Azonban a falkavadászat a magyar vadászkultúrában sohasem volt szokás, bár Széchenyi István kísérletet tett a falkavadászatok meghonosítására. Először erdélyi kopókat próbált alkalmazni, de a fajta teljesen alkalmatlannak bizonyult erre. A falkavadászat lényege ugyanis, hogy a több tucat, összeszokott kopóból álló falkát a lovasok előtt a pecér (vagy pecérek) felvezetik és a zsákmány – nyúl, róka – megpillantásakor vagy nyomának felfedezésekor azokat hajszára engedik. Az így együtt hajtó falkát lovasok követik, vagy legalábbis megpróbálják követni. A zsákmányból, ha a falka utoléri, semmi sem marad. Ez a vadászati mód tehát elsősorban a száguldó-csaholó kopófalka látványának esztétikai élményét, illetve a professzionális lovas tudás megmérettetését hivatott kiszolgálni; elsősorban sport, s csak másodsorban vadászat. Ezért sem véletlen, hogy napjainkban a szinte mindenhol tiltott falkavadászat imitált formában mint sport, látványosság ismét fénykorát éli. A kopók egy ánizsolaj-vadszag koncentrátummal fektetett nyomon haladnak, s a vad szaga miatt még hajtó hangot is adnak. A csapa végén-kiadós futás után- valamilyen húst, "koncot" vetnek a kopóknak, amitől azok sikeresnek értékelik a vadászatot, hiszen megszerezték a zsákmányt, s legközelebb is töretlen lelkesedéssel vetik magukat a csapára. Természetesen ilyenkor is kitartó lovasok követik a falkát, és az élmény értékéből mit sem veszít attól, hogy a kutyák nem tépnek szét egyetlen állatot sem, s a vadászatot kevésbé kedvelők is szívesen részt vesznek ezen a nagyszerű
lovas "kutyafuttatáson".

A Nemzetközi Szövetség fogja össze a hannoveri és bajor hegyi véreb fajták tenyésztését és az öt alapító egylet kétévente egymást váltva rendezi meg a nemzetközi vérebversenyt, ahol valamennyi tag és tagjelölt ország jogosult a részvételre. 2001 őszén Ausztria volt a verseny házigazdája, Magyarországon 2003-ban került sor a következő nemzetközi megmérettetésre. A nálunk eddig megrendezett nemzetközi véreb versenyek élénk érdeklődés mellett és hangos szakmai elismeréssel kísérve zajlottak, a 2003. évi versenyt megelőzően 1983-ban és 1993-ban Lábodon.

A fentiekben felsorolt versenyek azt a célt szolgálják, hogy olyan emberek, akik tenyésztik vagy tartják ezeket a kutyákat, kutyáikkal együtt sportolhassanak: úgy képezhessék őket és foglalkozhassanak velük, hogy közben jól érezzék magukat, és fokozzák kutyájuk tudását, tenyészértékét.

A mindenes vizsláknak kiírt versenyeken a vizsláknak a vadászat minden ágát felölelő feladatokat kell végrehajtani, de nem éles vadászat közben, hanem hideg vaddal, az eredeti munka imitációjaként.

A verseny a vadászat feladatait imitálja: a kutyának nyugodtan kell ülnie, míg a másik dolgozik, jelölnie kell, számára ismeretlen helyről behoznia kell. A vezetőnek bármilyen terepen és vízben a kutyát nagy távolságról kell tudnia irányítani, megállítani, továbbküldeni és behívni.

Kizáró ok, ha az ülő kutya felpattan és elrohan, ép vadat űz, nyüszít, károsítja a vadat, nem a kért apportot hozza be.

Amennyire csak lehet, a rendezők minden kutya számára megpróbálnak egyforma és objektív feltételeket biztosítani.

Az agarászatot elsősorban sportnak kell tekinteni: díjagarászat. A versenyeket télen rendezik meg, mikor fedetlen a terület. A kutyákat sorsolással állítják párba és a bíró utasítására a felvezető egyszerre engedi el őket a felugró nyúl után (természetes környezetben és módon zajlik a verseny). A mai szabályzat szerint is az a fontos, hogy a kutyák üldözés közben miként előzik egymást, hányszor fordítják a nyulat. Ezek alapján értékelik teljesítményüket. Ha valamelyik agár kerít, kizárják a versenyből. Újabb futást csak akkor rendel el a bíró, ha két kutya egyforma eredményt ért el. Ez a sport az agár esztétikus mozgását és űzési technikájának fejlesztését szolgálja. Egy kutya kilencszer-tízszer is fordíthat nyulat (tapasztalt vad esetén), de megesik, hogy csak egyszer. A kemény talajú terület a nyúlnak kedvez, míg a sáros, fedetlen terep a kutyának.