A mentőkutya szó hallatán általában mindenki a földrengéseknél, lavináknál bajbajutottak után kutató, kiváló szimatú négylábúakra gondol. Csak kevesen tudják, hogy évente többször rangos nemzetközi versenyeket rendeznek világszerte, sőt a szakma legjobbjai évről évre a mentőkutyák világbajnokságán is összemérhetik tudásukat, hogy bizonyíthassák az éles helyzetekre történő felkészültségüket. Nagy jelentősége van itt a bizonyításnak, hiszen ha mondjuk egy földrengés után egy szimpatikus kutya így vagy úgy, de talál egy túlélőt, a média segítségével azonnal hőssé válhat, ettől azonban ő még nem mentőkutya, mert lehet, hogy nemes cselekedete csak a véletlen műve volt. Az éles bevetésen ugyanis senki nem tudja ellenőrizni, hogy voltak-e még mások is a romok alatt, akiket képzetlensége miatt nem jelzett. Ezért van nagy jelentősége a vizsgának, a versenyeknek. Ezeken a rendezvényeken szakmailag magas szinten képzett bírók előtt kell felkutatni a furfangosan elrejtett személyeket, és amelyik kutya nem teljesít megfelelő szinten, az nem kaphat mentőkutya vizsgát. Éppen ezért hamarosan hazánkban is törvény szabályozza majd a mentéseknél bevethető kutyák vizsgakövetelményeit.

A rangosabb versenyeken, így a világbajnokságon is csak “B” szintű vizsgával rendelkező mentőkutya vehet részt. Az “A” és “B” szint közötti különbséget a szimatmunka nehézségi foka adja, a pályamunka, tehát az engedelmességi és ügyességi gyakorlatsor minden esetben ugyanaz, amelyet egy kettéosztott futballpályán bonyolítanak le.

Az engedelmességi munkára kettesével osztják be a résztvevőket. A bírónál történt jelentkezés után sorshúzással döntik el, hogy melyik vizsgázó fekteti ki helyben maradásra kutyáját, és melyik végzi eközben az engedelmességi gyakorlatokat. A feladatsor alapállással kezdődik, amely azt jelenti, hogy a kutya a vezető bal lába mellett ülve foglal helyet. Ebből a helyzetből indul, és ebben a helyzetben végződik minden gyakorlat. Az engedelmességi munka első része a szabadon követés, amikor az egész pálya hosszán normál tempóban végighaladó kutyavezetőt kutyája szorosan bal láb mellett követi. Az előre, hátra, vagy oldalra történő kilengések és a gazda haladásában való akadályozás is hibának számít. A pálya végén hátraarc, majd 10 lépés futás, és ugyanennyi lassú lépés következik, miközben a kutyának igazodnia kell a gazda ütemváltásaihoz. Ezt két jobbra át és egy hátraarc követi, miután alapállás következik. Ezután két balra át jön és az ekkor felvett alapállással a kutyavezető kutyájával ismét a kiindulóponthoz kerül. Innen egy 4-6 tagú ember-csoportba mennek szabadon követésben, amelyen áthaladva hátraarcot mutatnak be, és a csoportba visszaérve alapállást vesznek fel. Innen újra a kiindulóponthoz mennek, majd alaki gyakorlatok következnek.

Menet közben ültetés, amikor a vezető bal lába mellett haladó kutyának az “ül” vezényszó hallatán azonnal le kell ülnie, miközben a kutyavezető megtorpanás, hátranézés vagy más testjel nélkül tovább halad 15 lépést. Ott a kutyával szembe fordul és a bíró jelzésére visszamegy hozzá. Ezt a kutyának testhelyzete változtatása nélkül türelmesen ki kell várnia. Ezután jön a menet közben fektetés, amely hasonlóképpen történik az előzőhöz, de itt, miután a kutyavezető megfordul, be kell hívnia a fekvő testhelyzetben hátul hagyott kutyáját. A “hozzám” parancsra a kutyának habozás nélkül a gazdához kell futnia, és vele szemben leülnie. Az alapállást a “lábhoz” parancsra veheti fel. A menet közben állítás is az előzőek mintájára zajlik, és ezt is behívás követi. Az alaki gyakorlatok végzése közben a kutya nem válthat testhelyzetet, nyugodtan kell megvárnia a visszaérkező gazdát vagy a hívó parancsot. A ferde ülés, vagy fekvés, az állításból történő lépkedés, gazdához való lassú haladás mind hibának számít.

Apportírozás: ez a gyakorlat először sík talajon, a kutyavezető egy használati tárgyával történik (cipő, elemlámpa, kistáska stb.). A kutyavezető 10-15 m-re eldobja a tárgyat, miközben a kutya alapállásban marad. A “hozd” vezényszóra a kutya érte rohan, élénken gazdájához viszi, és szabályosan beül vele. A tárgyat addig tartja, amíg gazdája el nem veszi tőle. Ugyanezt a gyakorlatot egy 150 cm magas, “A” alakú ferde palánkon keresztül is végre kell hajtani. A kutya a tárggyal a gyakorlat közben nem játszhat és nem rághatja.

Előreküldés: az alapállásból elindulva néhány lépés után a kutyavezető utasítására a kutya addig fut előre, amíg kb. 40 lépésnyire “feküdj” parancsot nem kap. Ott a kutyának azonnal le kell feküdnie és nyugodtan megvárnia, míg a gazda oda nem érkezik hozzá. Ha a kutya a parancsot követően nem fekszik le azonnal, vagy a parancs előtt tempót vált, esetleg végig lassú tempóban halad előre, vagy eltér az egyenestől, hibának számít.

Amíg az egyik kutyavezető kutyájával az engedelmességi feladatsort végezte, addig a másik helyben maradást mutatott be, ami azt jelenti, hogy a pálya szélén kijelölt helyen lefektetett kutyát magára hagyja, és tőle kb. 50 m-re megáll. A kutyának mindaddig ott kell maradnia, amíg a pályán az első vizsgázó a gyakorlatsort végzi. Majd csere következik, az eddig aktívan dolgozó kutya megy a helyben maradásra, és az eddig helyben maradó kezdi a gyakorlatsort.

Vízszintesen mozgó akadály: a szer két lefektetett hordóból és egy azokra helyezett 4 m hosszú pallóból áll, melyre a kutyának a megfelelő parancsot követően fel kell ugrania, és annak ellenére, hogy a lába alatt lévő palló vízszintesen mozog, meg kell rajta állnia. Ekkor a kutyavezető melléje léphet, és a kutya vele azonos tempóval végighaladhat az akadályon, majd a végén le kell ugrani róla. Hasonlóképpen az engedelmességi gyakorlatokhoz, itt is minden gyakorlat alapállással kezdődik és végződik.

Mérleg hinta: a parancsot követően a kutyának a libikóka átbillenő pontjáig kell haladni, és testsúlyával átbillenteni azt, de az átbillenést követően automatikusan meg kell állnia és hasonlóképpen a vízszintesen mozgó akadályhoz, csak a kutyavezetővel együtt haladhat tovább és hagyhatja el azt.

Vízszintes létra: a kutya lábai a vízszintes létrán történő közlekedésre tulajdonképpen alkalmatlanok. A mentőkutyáknak mégis meg kell tanulniuk az ezen való közlekedést. Magas fokú mozgáskoordinációra van szükség ahhoz, hogy ezt sok éves gyakorlás alatt tökéletes szinten elsajátítsák. A vízszintes létra 4 m hosszú. Egymástól 40 cm-re lévő, kb. 4-5 cm-es létrafokokból áll. Ezen végighaladva a kutyát a kutyavezetőnek le kell róla emelni, mintegy bizonyítandó, hogy amennyiben kutyánk éles helyzetben bajba kerül, elfogadja a vezetőjétől kapott segítséget.

Irányba küldés: három, egyenként fél méter magas, 60 centi oldalhosszúságú, stabilan álló asztalból áll, melyek egy képzeletbeli egyenlő oldalú háromszög csúcspontjai, az egymás közti távolságuk 40 méter. Mértani középpontjukban egy bója van. A kutyavezető kutyájával megáll a megjelölt helyen, a háromszögön kívül, és a középpontba küldött kutyát a bíró utasításának megfelelő sorrendben az asztalokra küldi, majd az utolsóról behívja. Ez a gyakorlat az egyik legszükségesebb a pályamunkák között, hiszen a mentőkutyák munkája során rendkívüli fontossággal bír az irányíthatóság.

A fenti gyakorlatokat a mentőkutya-vizsgákon és mentőkutya-versenyeken, magas szinten képzett teljesítménybírók előtt kell a kutyáknak és vezetőiknek bemutatni. Mind a vizsgán, mind a versenyen csak azok kaphatnak magas pontszámot, akiknek teljesítménye, precizitása a legapróbb részletekig megközelíti a mentőkutyás vizsgaszabályzat szigorú követelményrendszerét. A versenyeken azonban a szabályzat által nem minden esetben meghatározott, vagy pontosított momentumok is eredményezhetnek pontlevonást. Például egy vizsgán az “ül” parancs elhangzása után ha a kutya leül, a gyakorlat megfelelt. A versenyeken azonban azért is pontlevonás jár, ha mondjuk lassan ül le, vagy éppen ferdén ül. Vagy nézzük a jelzés minőségét: ha a vizsgán egy kutya a megtalált személynél viszonylag folyamatosan ugat, a személy-jelzése megfelelő. A versenyen azonban a nem ritkán 3-4 percen keresztül ugató kutyának az ugatása, ha egyszer megszakad, már nem kaphat maximális pontszámot.

A 2000. évi Mentőkutyák Világbajnokságán Zénó kutyámmal területkutatásban indultunk. A negyedik személy felkutatásakor Zénó egy mocsáron átgázolva egy bokor alatt heves ugatásba kezdett. A bíró rám nézett és közölte, hogy a mocsár nem járható, csak ezt megkerülve mehetek a kutyához. Ez néhány percet vett igénybe, és ezalatt ő végig szemmel tarthatta a személyt jelző kutyát. Kb. a harmadik percben járhattunk, amikor Zénó egy pillanatra abbahagyta az ugatást, kidugta a fejét a bokorból – talán ellenőrizni akarta, hogy jövök-e már – és miután nem látott, tovább folytatta a jelzést. Ez a néhány másodperces megszakítás mínusz 6 pontot eredményezett. A sors fintora, hogy a világbajnok mindössze 5 ponttal gyűjtött többet kutyájával, mint mi.

A mentőkutya-vizsga legfontosabb része a szimatmunka, amely választható.