A szagazonosítás azon alapszik, hogy minden ember rendelkezik olyan egyéni szaggal, ami csak rá jellemző. Ezt a leváló emberi hámsejtek, a faggyúmirigyek, illetve a verejtékmirigyek váladéka hordozza. Ezt az emberek, anélkül hogy tudnának róla, ott hagyják, ahol mozognak Így természetesen a bűncselekmények elkövetői is a tetthelyen hagyják ezt a szagot, amit később a bűnügyi technikus vagy a kutyavezető rögzíteni tud. Később a rögzített szagkonzervekkel szagazonosítást tudunk végrehajtani.

Amennyiben bűncselekmény elkövetője kerül képbe, róla szagmintát veszünk, és a későbbiekben a szagazonosítás során a szagmintát, illetve a helyszínen rögzített szagnyomot összehasonlítjuk. Ez úgy történik, hogy a kutyának megmutatjuk az egyik szagot, a másikat pedig kihelyezzük az öt szagkonzerváló üveg egyikébe – a négy másik üvegben más és más személy szaga van elhelyezve. Azok egy sorban vannak a tartókba rakva, egymástól körülbelül egy méterre. A kutyának, amennyiben azonos személytől származónak ítéli meg az indító szagot, illetve a kihelyezett egyik szagot, úgy azt fekvéssel, passzívan, de egyértelműen jeleznie kell. Az eljárás során ezt ötször kell megismételni. Amennyiben azonosság volt, a sorból egy alkalommal ki kell venni a jelzett szagot, és üres keresést kell végrehajtani, ami azt jelenti, hogy a kutyának, amennyiben nem találja meg a keresett szagot, vissza kell térnie vezetőjéhez.

A szagrögzítés lényege, hogy ha valahol hosszabb időn át tartózkodunk vagy valamit megfogunk, ott marad a szagmaradványunk. A szagmaradvány helyére szagrögzítő textíliát helyezünk egy hosszú orvosi csipesszel, majd rá alufóliát teszünk.. Azt fél órán át a szaghordozó felületen hagyjuk. Az idő eltelte után egy új, a felhasználás előtt tisztára mosott szagkonzerváló üvegbe helyezzük. A konzerválást hitelesítjük, róla jegyzőkönyvet veszünk fel. A szagkonzervet utána szagbankba küldjük, ahol azt tárolják. Alapesetben három évig kell tárolni a szagot, élet elleni ismeretlen tetteses bűncselekmény esetén ez az időtartam tíz év. A kutyák minden gond nélkül tudnak dolgozni ezekkel a szagkonzervekkel.

Magát a szagazonosítást közvetett bizonyítékként fogadja el a bíróság. Ahhoz, hogy a bűnösséget megállapítsák, valamilyen más közvetett bizonyítéknak is kell lennie. Önmagában a szagazonosítás nem elegendő ahhoz, hogy a bűnösséget megállapítsák, iránymutatásnak fogható fel. Amikor elkezdjük képezni a szagazonosító kutyákat egy és hároméves kor között vannak. Jellemzően német juhászkutyák és kan ivarúak. Bár a szukák valamivel jobb szaglásúak, de tüzelés idején szaglásuk drasztikusan romlik, és az idő tájt kevésbé megbízhatóan dolgoznak, míg a kanok folyamatosan, kiegyensúlyozott munkát végeznek.

A szagazonosító kutyák nem dolgoznak sehol másutt, csak a saját, begyakorolt szagazonosító helyiségükben, egy folyosón, azért, hogy onnan kiszűrjük a külvilág ingereit. Ezért aztán, a többi kutyától eltérően, a vizsgáztatásuk is a saját helyükön történik. A szagazonosító kutyák féléves tanfolyamon vesznek részt, amelyen elsajátítják a szagazonosítás alapjait a kutyavezetőikkel együtt, a kiképző szakoktató irányítása alatt. A tanfolyam végén vizsgát kell tenniük. Alapvetően kétféle motiváló eszközt használunk a kiképzés során: jutalomfalatot, illetve labdát. Szagazonosításra nem lehet kényszeríteni a kutyát, csak motivációval lehet nála eredményt elérni. Az elején úgy alakítjuk ki a sorolást a kutyának, hogy mind az öt szagkonzerváló üvegbe jutalomfalatot, illetve a labdás módszernél az egyik üvegbe labdát helyezünk. A kutyának bele kell szagolnia minden üvegbe, majd azokból kiöntjük a benne lévő kolbászkarikákat, amiket jutalmul megkap a kutya. Ezáltal egy reflexláncot alakítunk ki benne, ami által megtanulja: ha beleszagol az üvegbe, érte jutalom jár. Később egyre kevesebb üvegbe kerül kolbászkarika, míg végül már csak kettőbe-egybe; a kutyának ekkorra már a megfelelő szagkonzerváló üveggel szemben, fekvéssel kell jelezni a találatot. Aztán az öt üveg közül egybe már egy frissen levett szagmintát hordozó textília kerül (a levett mintának a későbbiekben minimum huszonnégy órásnak kell lenni ahhoz, hogy vele dolgozni tudjon a kutya), a többi négybe pedig tiszta textília kerül. A következő fokozatnál már pár napos, majd később néhány hetes szagminta kerül az egyik üvegbe. Amikor már ezt a nehézségi fokozatot is flottul tudja a kutya, akkor négy üvegbe zavaró szag kerül – más személytől származó –, amelyek nem egyeznek meg az indítóüvegben található szaggal. A kutyát utoljára az üres keresésre tanítjuk meg. Mind az öt üvegbe indifferens szagot helyezünk, a kutya azokat végigszagolja, és ha bennük nem talál rá a keresett személy szagára, akkor onnan el kell jönnie és a vezetője elé le kell ülnie. Alapvetően a kutyától függ, hogy mindezt hány hónap alatt tanulja meg. Ez a munka nem öröklött, illetve veleszületett tevékenység nála. Önmagától ilyet sosem tenne. Nem érdekli az emberszag, a konzervált szag pedig még kevésbé. Szeparált környezetben végzi feladatát, ezért kevés szereti ezt a tevékenységet. A monotonitást hamar megunja, számára nehéz motiváltságot teremteni. Ez az a kutyás munka, amelyre nem lehet kényszeríteni. A jobb orrú kutyák négy-öt hónap alatt megtanulják a tőlük elvárt munkát, a többieknek erre maximum hat hónap áll rendelkezésükre.

A tanfolyam végén a kutyáknak vizsgát kell tenniük. Ez az alapvizsga. Az egyik gyakorlat során két személyszagot kell összehasonlítani a kutyának, aztán egy személyszagot egy helyszínszaggal, a harmadik variációban pedig két különböző helyszínszagot kell egybevetnie, hogy azonos személytől származnak-e. E gyakorlatoknál egy-egy alkalommal öt indítás van, plusz egy “üres” keresés. Emellett van egy minimális fegyelmezőgyakorlat, pórázon vezetés, ültetés, fektetés, helyben maradás, illetve ügyességi gyakorlatok. Más jellegű munkát a szagazonosító kutyák nem végeznek, kivéve azokat, amelyek a szagazonosítás mellett nyomkövetéssel is foglalkoznak.

A szagazonosítás a tárgykiválasztásból alakult ki, a nyomkövetés egyik gyakorlata volt a tárgykiválasztás, illetve a személykiválasztás, amikor a kutyának a nyomhoz tartozó tárgyat, illetve személyt kellett kiválasztania Az eredeti kutyás munka, a nyomkövetés során nem volt sem tárgy-, sem személykiválasztás, tehát amikor a kutyának a nyomhoz tartozó tárgyat, illetve személyt ki kellett választania. Ez szubjektív volt, mert aki félt a kutyától és a kutya azért választotta ki őt – az emberi félelem szaga miatt vagy mert megmozdult –, s a kutya nem a szagazonosság alapján választott, hanem a stressz állapot alapján. A tárgyválasztás esetén is lehetett befolyásoló szag, például a tárgy bőrillata. Azért, hogy ne legyenek ilyen befolyásoló szagok, ezért ma már textil nyomrögzítő anyaggal dolgozunk, aminek szaga egyforma, a kutyát semmilyen irányba nem befolyásolja.

Miután ezt a tanfolyamot elvégezték a kutyák, és le is vizsgáztak, hazamennek a szolgálati helyükre, s ott a vezetőjük tovább dolgozik velük. Körülbelül három-hat hónap múlva megteszik a második, a minősítő vizsgát, ami jogosítja őket arra, hogy szagazonosítást hajtsanak végre. Ekként közel egy év alatt jut el a kutya odáig, hogy tényleges bűncselekmények felderítésében aktívan részt vehessen. Egy szagazonosító kutyának csak egy kutyavezetője lehet, de egy kutyavezetőnek két kutyája is lehet.

A szagazonosító munkát végző kutyák motiváltságának folyamatos fenntartása nehéz feladat a kutyavezető számára. Ilyenkor kétféle végletbe lehet esni: vagy nem viszi sehová a kutyát, és akkor az depressziós lesz, vagy túlságosan is sokat dolgoztatja és annak következtében a kutya rájön: “a szagazonosítás munka, kint pedig játék vár, tehát a szagazonosító munkát nem szeretem”. Nagyon nehéz egyensúlyt tartani, hogy a kutyát ki is vigyük, játsszunk is vele, legyen élete, de azért a szagazonosítóban is hajlandó legyen dolgozni. A mérték arányai mindig a kutyától függnek. Van olyan kutya, amelyik imád a bokszban lenni, szeret dolgozni, és a sétát nem is nagyon igényli. A másik pedig lelki beteg lesz, ha nem viszik sétálni, nem játszanak vele. Egy felkészült kutyavezetőnek nem okozhat gondot a kutya fitten tartása. A szagazonosító munka nagyon erősen megterheli a kutyák idegrendszerét, olyannyira, hogy a szolgálati kutyák közül ők kezdenek leghamarabb őszülni. Az intenzíven foglalkoztatott azonosító kutya általában hamarabb “kikopik” a munkából, mint a kevésbé igénybe vett kollégája. Napi munkájuk két-három végrehajtott szagazonosításból áll, ami esetenként öt-öt azonosítást jelent, plusz a napi rendszerességgel végzett gyakorló azonosítások. Egyhuzamban a kutya húsz percnél tovább nem dolgoztatható.

Ez az eset egy nyomkövető kutyával történt meg, de lényegében szagazonosítást hajtott végre. Az egyik vidéki főkapitányságon riasztották az egyik kutyavezetőt: lopás történt. Kiment a helyszínre, ahol meglepetésére egy öltözőbe hívták be – ehhez tudni kell, hogy a nyomkövető kutya épületen belül nem dolgozik-. Egy néptánccsoport tagjai voltak ott, és immár sokadik alkalommal egyikük pénztárcájából pénz tűnt el. A művészegyüttes csoportvezetője most csapdát állított a szarkának: a társaság tagjai előtt fennhangon és látványosan jelentős összeget tett a pénztárcájába, majd elment. Mire újra visszatért az öltözőbe, tárcája már lapos volt. A kárvallott minden ajtót bezáratott és kihívatta a rendőrséget, gondolván: az esetet majd felderíti egy nyomkövető kutya (csakhogy ez a fajta munka ezer esetből csak egyszer sikerül neki, ha egyáltalán sikerül). A kutyavezető a kutyájával mégis megszagoltatta a pénztárcát, a kutya pedig elindult, átment az öltöző másik részébe és ott, az egyik táska előtt elkezdett erőteljesen kaparni, mint ahogy a kábítószer-kereső kutyák szoktak jelezni. A jelzett táskában rátaláltak az eltűnt pénzre – azok sorozatszámát a tánccsoport vezetője előzetesen felírta.

A Ferihegyi repülőtér csomagszortírozójában tolvajok garázdálkodtak. Egy alkalommal az egyik európai nagykövetség munkatársának bőröndjét pakolták ki. Nagy hibát vétett az egyik enyveskezű elkövető, véletlenül a bőröndben felejtette azt a kesztyűt, amiben lopásait hajtotta végre. Az országból, ahová megérkezett a majdnem üres bőrönd, a benne talált kesztyűt a kollégák visszaküldték számunkra. A reptéren dolgozóktól azon részétől, akik munkájuk révén hozzáférhettek a csomagokhoz, rejtett módon szagmintát vettünk. A szagmaradvány alapján pedig, a kutyák segítségével, egyértelműen be tudtuk azonosítani az elkövető személyét. Mivel ez még nem volt elegendő bizonyíték – a szagnyom csak közvetett bizonyíték – elkezdték figyelni az illetőt és a feltételezett társait is. A megfigyelés alapján a kollégák hamarosan elfogták a csomagdézsmáló társaság tagjait. Az elkövetők rács mögé kerültek.