38. Hullakereső

Cserkuti István (rendőr törzszászlós, szakoktató)

A hullakereső kutyákat, mint a többi keresőkutyát is, főként a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítjuk. A hullakereső kutyák annyiban különböznek a többi keresőkutyától, hogy míg ők egy bizonyos fajta, mindig azonos szagú célszagot keresnek, addig a hullakereső kutya folyamatosan változó bomlási szagot keres. Miért is nehéz ez a tevékenység? A földbe ásott hulla szaga keveredik bizonyos vegyi-, kémiai- és a természeti anyagok bomló gázaival (széndioxiddal, kén és nitrogén alapú gázokkal), velük szagegyveleget alkot. Tudományosan kimutatott tény: nincs olyan anyag a természetben, ami ne bomlana le. A kutyának e sokféle szag közül kell kiválasztani a nem stabil állapotú hullaszagot, annak helyét pontosítania és jeleznie kell. Erre nagyon nehéz megtanítani. Téves felfogás az, hogy mivel a kutya zsákmányszerző lény, ezért a szag alapján magától is rátalál a hullára. Ez csak egy bizonyos fokig van így, mégpedig, amely esetben a hulla alig van elfedve földdel. Az ilyen esetekre vonatkozó bűnügyek alkalmával viszont, a kutyának jellemzően egy-két méter mélyre elásott emberi tetemet, tetem maradványokat kell felderíteni. Jelenleg az e feladatra alkalmazott kutyák egy labrador kivételével német juhászok. Többségük szuka, de nem azért, mintha ők alkalmasabbak lennének a kanoknál, hanem mert több szukát állt módunkban tesztelni. A kutyák kiválasztásakor a szag iránti érdeklődésen felül még fontos a kutya apportkészsége, szocializáltsága, valamint az állatokkal szemben mutatott közömbössége. A kutyák elővizsgálata és kiképzése. Elsőrendű elvárás a kiképzésre kerülő kutyától, hogy vonzódjon a szagokhoz. Sajnos, a hullaszag jellemzően taszítja a kutyákat. A kutyák vonzódását vagy nem vonzódását a hullaszaghoz teszteléssel állapítjuk meg. Van közöttük olyan, aki a szag hatására menekülésre fogja, hátán tüskésen feláll a szőr - ezek az egyedek természetesen nem alkalmasak e feladatra. A szaganyag alapja, amit a kiképzés során használunk, a sertéshús - különböző erjedtségű szag előállításához különböző mértékben rohasztott húsra van szükség. Azért használunk sertéshúst, mert anatómiailag az állatok közül a sertés felépítése áll legközelebb az emberéhez, valamint annak húsának szaga, szagbomlása is hasonlatos az emberéhez. A sertés testéből nem használjuk fel annak bőrét, csülkét és belét sem. A hullaszag annál erősebb, minél több fehérjét tartalmaz a tetem, illetve a hulla. Már ebből kifolyólag sem lehet azonos a két szag. De két különböző emberi tetem szaga is lehet egymástól nagyon eltérő, aminek oka az elhunytak táplálkozási rendjében keresendő - ez alapvetően a bevitt fehérje mennyiségétől függ. A rohasztani való húst egy üvegbe tesszük majd a kiképzésnek megfelelő idő múltán, a bomló húsra Ágnes pelenkát teszünk, ami átitatódik az erjedt hús szagával, majd azt belerakjuk egy csőbe, a fertőződés veszélye így a legminimálisabb. Ezt a csövet pedig apport tárgynak használva, egyre messzebb és egyre rejtettebb környezetbe dobáljuk el a kutyának, így: mezőn, romon, pincében, bányában, padláson stb. Ezt követően a kutyafelvezető már nem eldobja a csövet, hanem elrejti. A következő fokozat, a fokozatosság elve szerint, hogy az apport tárgyat elássuk, pontosabban, elfedjük egy vékony földréteggel. A kiképzés vége felé egy méter mélyre kerül elásásra a szagmintát magában foglaló cső. A kutya számára a mélyen elásott szag már nem lesz ugyan az a szag, amit korábban megszokott, hiszen a talaj szerkezete jelentősen képes hatni a szagmintára, például eső esetén egy egyszerű savbázis reakció indul be, az eső ugyanis savas kémhatású. Befolyásoló tényező még a hőmérséklet, hogy a talajban mennyi féreg, kukac, hangya és más rovar, valamint bogár él - ezek jelentősen befolyásolják a szagminta alakulását, változását. A kutyának végül egyre hosszabb ideje föld alatt lévő szagot kell felkutatni, akár egy-másfél méter mélyre elásottat is. A kutyákat öt és fél hónap alatt tanítjuk meg a keresőmunkára. Ez egy alapvizsgához szükséges tudás megtanításához elegendő idő. Sajnos ez nem elegendő minden feltételezhető szituáció beállításához és gyakorlásához. Hiszen nem mindegy, hogy egy kutya Budapesten, Dunakeszin, Nyíregyházán, Pécsen, Pakson vagy éppen Százhalombattán fogja végezni keresőmunkáját. A településeken, illetve az azok környékén működő gyárak és üzemek által kibocsátott szennyező anyagok ugyanis jelentősen befolyásolhatják a föld kémiai összetételét. Ez igaz azon mezőgazdasági területekre is, amelyre kemikáliát szórnak ki, illetve ahol nagy számban tartanak haszonállatokat: az általuk ott hagyott trágya következtében a földben kialakuló magas ammóniatartalom jelentősen befolyásolhatja a végzett munka eredményét. Ha Magyarországon hullakeresésre van szükség, akkor a hullakereső kutya, kutyavezetőjével együtt, Dunakesziről kerül bevetésre. A hat kutya közül kettő az iskolán, kettő a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, kettő a Készenléti Rendőrség állományában van. Amennyiben egy valószínűsíthető bűneset felderítésére kerül sor, úgy a mentőkutyások is besegítenek. A keresések alkalmával előfordulhat, hogy a kutyák egy-egy állattetemet jeleznek. A kutyák szolgálati idejét leginkább a munkavégzésük gyakorisága, intenzivitása határozza meg. Az általában nyolc-tíz év. A kutya munka közben nem egy egyszerű sétát végez, mint egy járőrkutya, hanem sok-sok kilométert kell mennie egy bevetés alkalmával. Egy nap alatt egy- két hektár kiterjedésű területet képes átvizsgálni. Előbb szabadon, és a terep természetes állapotában vizsgálja át a kutatandó területet, majd a földbe szúrt szondacsövek mentén járja végig, aminek végén akár nyolc hektár is kijöhet területnagyságnak, a kéthektáros terület többszöri átvizsgálása miatt.

ÉLETKÉPEK

Egy féltitkos ügy kapcsán folyt a nyomozás. Négy keresőpárost vezényeltek ki. A terület egyik pontján érdekes viselkedést mutatott a dolgozó kutya. A területre felvezetett második kutya is engedett sejtetni valamit, majd a harmadik kutya már jelzett is. Kézbe kaptuk az ásót, de hamarosan ránk sötétedett. Másnap újra nekiláttunk az ásásnak. Odaérkezett hozzánk egy idős bácsi és érdeklődni kezdett a végzett munkánk iránt - akkor már két méter mélyen jártunk és egyre-másra szedtük ki az ott talált csontokat. A bácsi elmondása szerint a két világháború között ott egy dögkút volt használatban, amit már legalább ötven éve betemettek. Az egyik kolléga egy bizonyos helyen kutatott. Kutyája nem találta meg a hullát. Másnap egy másik páros vizsgálta át a területet, ők már eredménnyel jártak. A holttest mintegy tíz centire volt elfedve a föld alatt. Miért nem talált rá a keresett szagra az első kutya? Nehéz megmondani. A terület, ahol végül is meglett az emberi tetem, egy nagy létszámú állattelep mellett, a trágyadomb közelében volt elfedve - a föld és a környezet is erős ammóniaszagot árasztott magából. Az a kutya, amelyik nem talált rá a hullára, egy másik alkalommal egy másfél méter mélyre elásott hullára viszont rátalált. Kutatások során lehetőségeimhez képest, kontrollkutyákat alkalmazunk az eredményesség érdekében.