A kutyák a katonai, az ipari , a házilag előállított robbanóanyagok, illetve ötféle kábítószer keresésére vannak felkészítve. A tanfolyam négy hónapig tart, és mivel alapvetően kiképzetlen kutyákkal és kiképzetlen kutyavezetőkkel dolgozunk, ez az időtartam mindannyiunk számára nagyon rövid.

A kutyákkal szemben támasztott legfőbb követelmény: a kutya, köznapi nyelven fogalmazva, játékos legyen, valamint, ha a kedvenc tárgya kikerül a látóteréből, akkor azt feltétel nélkül és nagy ambícióval keresse meg. A tanítás módja, hogy a kutya kedvenc játékát elrejtjük épületbe, járműbe, vagy bármilyen más helyre, ahol azt meg kell keresnie, és erre a tárgyra alakítjuk ki nála a kereső készséget. Amikor a kedvenc tárgyát már mindenféle helyiségben és a legváltozatosabb szituációkban is megtalálja, akkor bevonjuk az iskolagyakorlatba, ami annyiból áll, hogy például egy B-30-as tégla egyik üregébe robbanóanyagot vagy kábítószert rejtünk (a kábítószert olyan anyagba csomagolva rejtjük el a téglában, hogy ha azt a kutya meg tudja kaparintani, akkor az semmiképpen se kerülhessen a nyálkahártyájára!). Jó jelzés esetén a kutyavezető annak kedvenc tárgyával megjutalmazza. A kutyák fokozatosan találkoznak az összes olyan anyag szagával, amelyeket a későbbiekben fel kell ismerniük. A tanítás további célja, hogy az egyre fifikásabb helyre elrejtett célanyagokra is rátaláljon a keresőkutya. Ennek érdekében az iskolán kialakítottunk tanszekrényeket, tan-kukákat, amelyekben ha rátalál és jelzi a kutya mondjuk a TNT-t, akkor azt leteszteljük épületen belül és járműbe elrejtett esetben is. Ha a kutya ekkor is produkálja a fekve jelzést a megfelelő helyen, akkor elkönyvelhetjük: a kutya ismeri a TNT szagát. A többi robbanóanyag és a rendelkezésünkre álló kábítószerek kerestetését ugyanezzel a módszerrel tanítjuk meg.

Az, hogy egy robbanóanyag-kereső kutyának milyen mennyiségű anyagot kell felkutatnia, attól függ, hogy az elkövetők mit akarnak felrobbantani. Előfordulhat, hogy egy golyóstollba tesznek robbanóanyagot, vagy egy parkoló autóba, de az is, hogy egy épület alá. Az is változó, hogy a különböző helyre elrejtett különböző összetételű anyagokat hány méterről érzi meg a kutya. Függhet a kutya orrérzékenységétől, a légáramlástól, de általában egy kiváló képességű keresőkutya két-három méterről felismeri az általa ismert robbanóanyag szagát. A keresett szag forrásának pontosítása viszont sokkal nehezebb feladat a számára, mint annak behatárolása.

Kábítószerkereső-kutyák esetében a következő anyagok felismerésére tanítjuk meg őket: marihuána, hasis, heroin, kokain és amphetamin.

A robbanóanyag és a kábítószerkereső-kutyák jelzése között lényegi különbség van. A robbanóanyag-kereső kutyának passzív jelzést kell adnia a kutyavezetőnek, ami lehet ülés vagy fekvés. Az is utal valamire, hogy e két jelzésmód közül épp melyiket használja a kutya. Ha ülve jelzi, akkor az azt jelenti, hogy az ő orrszintje felett van a keresett anyag, míg a fekve jelzés esetén a keresett anyag földközelben található. A kábítószer-kereső kutyák intenzív jelzéssel, gyors és vad kaparással jeleznek. Heves vérmérsékletű egyedek esetében az anyag helyére történő harapás is előfordulhat.

A negyedik hónap végén vizsgáznak a keresőkutyák. A vizsga összevont fegyelmező- (pórázon vezetés, szabadon követés, ültetés, fektetés, állítás, behívás, helyben maradás) és ügyességi (a munka közben adódó akadályoknak a leküzdésére való készség erősítése: létrára mászás, magasabb szintre felugrás) részből áll, valamint szimatmunkából. A kutyának számot kell adnia helyiségkutatásból (tanterem, iroda, háló terem), személygépkocsi-kutatásból , utána egy tömegközlekedési vagy egy tömegárú szállítására alkalmas jármű átvizsgálása következik (busz, vonat, teherautó). Ezen kívül a kutyának végre kell hajtani csomagátvizsgálást is (pl: postai szállításra feladható papírdobozban lévő ruhaneműk közé van rejtve a keresendő anyag).

A kolléga a kutyájával az első munkanapját töltötte a határállomáson. Néhány személygépkocsit már átvizsgált a frissiben kiképzett kábítószer-kereső kutya, amikor egy, a határátkelőn rendszeresen ki- és beközlekedő autóbusz érkezett vámvizsgálatra. A kolléga felment a már előzőleg kiürített járműre, ahol a kutya szisztematikus átvizsgálásba fogott. Már a busz leghátsó ülésénél járt, amikor annak vadul nekiugrott és már kaparta-tépte is az üléshuzatot. A kutyavezető nagyon megijedt: mekkora kártérítést kell majd fizetni ezért! Ám a kutya jól volt kiképezve: a már foszlányokban lévő kárpit alól több kiló kábítószer került elő – a hátsó ülést jóformán egy laza kézmozdulattal ki lehetett venni. Az eset kapcsán az egész kiterjedt hálózatot sikerült felgöngyölíteni, sőt a történteket a kollégák visszamenőleg is fel tudták deríteni, mivel a buszsofőr mindenre kiterjedő részletes vallomást tett.