A kutya az ember barátja. A járőrkutyákat viszont épp a bűnelkövető emberek ellen alkalmazzuk. A járőrkutyák képzésénél elsősorban a kutyákban rejlő védekező- és zsákmányszerző ösztönt használjuk fel a tanítás hatékonysága érdekében. Ezt a védekező ösztönt nemcsak a kutya saját magát védő képességének kifejlesztése céljából használjuk fel, hanem a kutyavezető védelmének érdekében is. E feladat tanítása során egyfajta bizalmatlanságot kell kialakítani a többi idegen emberrel szemben. A menekülő bűnöző megállításánál pedig a kutya zsákmányszerző ösztönét használjuk fel. Ezáltal válhat belőle megbízható járőrkutya vagy sokoldalú általános rendőrkutya.

A járőrkutyák kiképzése 3,5 hónapig tart, mely idő alatt fegyelmező- és ügyességi gyakorlatokat, valamint őrző-védő munkát végeznek. A fegyelmező gyakorlatoknál a kutyáknak pórázon és póráz nélkül is végre kell hajtaniuk a feladatokat: menet közben ültetés, fektetés, állítás, előre küldés, behívás, apportírozás, helyben maradás. Az ügyességi gyakorlatoknál: árokugrás, egy méter magas akadály átugrása, létrán járás, palánkmászás, gépjármű platójára fel és leugrás. Az őrző-védő munka során a kutyának részben aktívan, részben pedig passzívan kell feladatát ellátnia, tehát különbséget kell tennie támadó és nem támadó személy között - ez igen nehéz feladat a kutya számára.

A tanfolyam elején elsajátítják az alapvető pórázkezelési technikákat és a fontosabb szabályokat, majd az alapvető fegyelmező gyakorlatokra tanítjuk meg a kutyákat. Ezek után kezdjük meg az őrző-védő munka tanítását. A fegyelmező- és ügyességi gyakorlatokat ösztönző módszerekkel tanítjuk, ugyanakkor megköveteljük tőlük, hogy minden esetben engedelmeskedjenek a vezetőjük utasításának. Az őrző-védő munka tanítását három nagyobb részre oszthatjuk. A tanfolyam első harmadában alapozó gyakorlatokat hajtunk végre: szájkosárral felszerelt, illetve anélkül dolgozó kutyákkal. Itt megtanítjuk a kutyáknak a biztos fogást és azt, hogy biztosan küzdjenek szájkosárral felszerelve. A második harmadban a magabiztosság fejlesztése mellett megtanítjuk, hogy az alapvető fegyelmező gyakorlatokat őrző-védő szituációkban is végrehajtsák (például: "lábhoz!", "ülj!", "feküdj!", "ereszd!"). Ezeket a feladatokat iskolai gyakorlatnak nevezzük. A harmadik harmadban az eddig tanultak gyakorlása mellett úgynevezett szituációs feladatokat gyakoroltatunk a kutyákkal. Ezen feladatok a mindennapi életben a leggyakrabban előforduló bevetési helyzetek: intézkedés garázda személyekkel szemben, fegyveres személy elfogása stb. A helyzetek sokfélesége miatt ezek a feladatok nem képezik vizsga tárgyát.

A kutyák felkészítése változatos feltételek mellett történik (városi környezet, különböző napszakokban, kocsmai körülmények között, egy vagy több segéd közreműködésével stb.). Olyan szituációkat és szituációs körülményeket próbálunk beállítani, amelyek leképezik a lehetséges mindennapi helyzetek változatosságát. A megteremtett feltételek között úgy próbáljuk beállítani a gyakorlatokat, hogy az a kutya, illetve a kutyavezető számára optimális biztonságot jelentsen a jövőre nézve akár fegyveres személlyel szemben, tömeggel szemben, rendezvénybiztosítás esetén. Fontos még, hogy a kutyavezető a járőrkutyájával bármilyen közlekedési vagy tömegközlekedési eszközön minden gond nélkül tudjon utazni.

A rendőrség már több éve létrehozta a körzeti megbízotti rendszert. Ezen kollégáink részére általános rendőrkutyákat képzünk ki. A kutyáknak teljeskörűen ismerniük kell a járőrkutyák feladatkörét, valamint körülbelül ötven százalékos mértékig a nyomozókutyáktól megkövetelt vizsgafeladatokat. Az általános rendőrkutyák képzése öt hónapig tart. A levizsgázott kutyák a körzeti megbízottakhoz kerülnek.

A járőrkutya őrző-védő vizsgafeladatai: A kutyavezető igazoltatást hajt végre, majd őt megtámadja a segéd. A kutyának a támadás lendületének megtörésével a kutyavezetőt meg kell védeni a támadó személytől. Következik a ruházatátvizsgálás. A kutyavezető lefekteti a kutyát, a földre került segédet pedig felállítja. A kutyának biztosítani kell a vezetőt, miközben ő ruházatátvizsgálást hajt végre a segéden. A kutyának eközben fekve kell maradnia. Nem támadhat és folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a segéd mozdulatait.

Kísérés: a ruházat átvizsgálás után a kutyavezető kutyája mellé lép, felülteti és a közelében lévő segédet elindítja egy irányba. A kutyának láb mellett, fegyelmezetten kell haladnia, laza pórázon. Menet közben két irányváltás után a segéd szökni próbál. Mivel a kutyavezető előzőleg már figyelmeztette a segédet az esetleges szökés következményeire, ezért a kutyát azonnal ráküldi a segédre. Mivel a kutyán szájkosár van, ezért a segédre ráugorva dönti le a lábáról. A földre került ember ekkor megpróbálja elkergetni az őt egyvégtében támadó kutyát. Míg újabb parancsot nem kap addig a segédet földön kell tartania.

Váratlan támadás: a kutyavezető a szájkosár nélkül lévő kutyával (amelyet pórázon vezet) egy rejtekhely felé halad, ahol előzőleg megbújt egy segéd. Az elrejtőzött személy váratlanul előugrik a palánk mögül, rátámad a kutyavezetőre,és úgy próbálja megütni, hogy közben a kutyát is támadja, megpróbálja elkergetni (rákiabál a kutyára, a kezében lévő bottal rácsap). A kutyának az őt ért támadást oly módon kell elhárítania, hogy megragadja a segédet. A kutyavezető felszólítására a segéd beszünteti a támadást, és a felszólítás után a kutyának az "ereszd!" vezényszóra el kell engednie a segédet, majd tovább őriznie, míg a kutyavezető el nem veszi tőle a botot. A kutyavezető ezután odalép a kutyához, a segédet pedig előrébb lépteti. Ezt követően pedig haladnak.

Menekülő személy elfogása: a segéd elkezd szaladni, a kutyavezető felszólítja megállásra. A segéd ennek ellenére tovább fut. A kutyavezető újfent felszólítja, de az most sem áll meg. A kutyavezető az elszaladó segéd után küldi a szájkosár nélkül lévő kutyát a "fogd!" vezényszóval. A kutyának magabiztos fogással el kell kapnia a segédet, és mindaddig fogva tartani, míg vezetőjétől nem kap más irányú parancsot. A kutyát ezután lábhoz rendeli a kutyavezető, majd ruházat-átvizsgálás következik, és a végén a járőr elkíséri a segédet.

A kutyák kiképzésére három és fél hónap áll rendelkezésünkre. Bár ez az időtartam alapvetően elegendő, de a szituációs gyakorlatokra még több idő kellene. Ez esetben sokkal változatosabb variációkat is be tudnánk állítani és azokat be is gyakoroltathatnánk a kutyavezető-kutya párossal. Kollégáimmal az a véleményünk, hogy egy-egy járőrkutya tíz-tizenkét emberrel is felér , a kutyáknak óriási a visszatartó erejük!

A kutyák egyedi adottságától és a munka intenzivitásától függ, hogy egy kutya hány éves koráig képes ellátni feladatát. Van, amelyiküket már hétéves korában nyugdíjazni kell, mások még tizenkét évesen is szolgálatot teljesítenek. A német juhászkutyák viszonylag tovább képesek ellátni feladatukat, mint másfajta társaik. Az ő nyugdíjazásuk ideje nyolc-tíz éves korukra tehető.

Rottweiler fajtájú kutyám Bitang hívónévre hallgat. A főváros egyik kerületében már hosszabb ideje fosztogatott egy bűnelkövető, aki besurranásos módon követte el tolvajlásait. Egyik éjszaka épp arra a területre vezényeltek ki kolléganőmmel, illetve a kutyáinkkal együtt, ahol a lopássorozat történt. Hajnali két órakor öt személyre figyeltünk fel, akik az egyik utcasarkon álldogáltak. Mire járőrtársammal megközelítettük őket, már csak négyen voltak. Jólöltözött fiatalok voltak, egyikük egy hölgy. Arra lettünk figyelmesek, hogy a kis csapat körül eldobált ruhaneműk vannak a földön. Kolléganőm lehajolt és felvette az egyik ruhadarabot, amely nyirkos volt, és még magában őrizte az öblítőszer illatát. - Mit csinálnak itt? - fordultam a kis társaság egyik tagjához. - Csak álldogálunk és beszélgetünk! - jött a nem túl meggyőző válasz. Míg kolléganőm biztosította őket, addig én visszamentem a szolgálati autóhoz és kivettem onnan Bitangot. A szájkosarat nem tettem fel. Épp indultam volna a kutyával az ötödik személy felkutatására, amikor az egyik fiatalember megszólalt: - Nem szeretnénk, hogy baj legyen, a barátunk az egyik közeli bokor mögé rejtőzött! - és a fiú egyik ujjával rámutatott a búvóhelyre. Már újra együtt volt a díszes társaság, amikor kolléganőmmel újfent elkezdtünk érdeklődni a körülöttük szanaszét heverő ruhadarabok eredete iránt. Mint a későbbiekben kiderült, nem a fiatalok között volt a keresett besurranó tolvaj, ők valószínűleg kedvtelésből, valamiféle vagányságból követték el a ruhatolvajlást.

Az egyik legnépszerűbb futballklub stadionjába voltunk kivezényelve. A csapat egyes szimpatizánsai a mérkőzés után nem voltak hajlandók eltávozni a szektorból, ahol nem kimondottan építő jellegű tevékenységet folytattak: az általuk nem kis munkával feltépett üléseket és a kezük ügyébe kerülő sörösüvegeket a játéktérre dobálták. Az egyik, kutya nélkül dolgozó bevetési csoport az illető szektorba lett vezényelve: a kiérkező rendőröket köpdösni kezdték a randalírozó csoport vehemensebb tagjai. A kollégák hiába szólították fel távozásra a rendbontókat, ők annak nem tettek eleget. A parancsnok ekkor a kutyás rendőröket küldte be a szektorba az intézkedő kollégák megerősítésére. Amikor észrevettek bennünket a kemény mag tagjai, két személy kivételével mindenki kereket oldott. A két ottmaradó férfi viszont kijelentette: - Innen mi nem megyünk el! - Ekkor kollégámmal és a velünk lévő két, szájkosárban és szolgálati pórázon tartott kutyával szép lassan elindultunk a két végsőkig elszánt személy felé. A kutyák már messziről megpróbáltak ráugrani a férfiakra, akik az első figyelmeztető jelre a társaik után siettek.

A déli határszélen voltunk szolgálatban a német juhászkutya Párizzsal. Lakossági bejelentés érkezett, miszerint az országhatár felől érkezve két idegen személyt láttak az egyik faluban. Kimentünk a helyszínre, ahol nem sokkal később két iraki személyt fogtunk el. Megbilincseltük őket, majd bekerültek a határőrség kirendeltségére, ahol ruházat- és csomag átvizsgálásba kezdtem. A kutyámat szájkosár nélkül a fogda sarkába fektettem. Már tartott az ellenőrzés, amikor észrevettem, hogy a kutya minden idegszálával összpontosít. Egyfolytában hörgött-morgott a két irakira. A fogós kutya jól tudta: most nem gyakorlás van, hanem éles helyzet. Amikor végeztem a ruha és a csomag átvizsgálással és az egyik irakit már átkísérték egy másik fogdába, behívtam két kollégámat. Közéjük állítottam az ott marasztalt határsértőt, a kutyára pedig feltettem a szájkosarat. A kutya pórázra volt fogva, úgy próbáltam ki, melyiküket fogná meg. Természetesen a határsértőt! Különböző embertípusoknak más és más szaga van (néger, arab, távol-keleti, fehér, kreol). Emellett az is igaz, hogy a kutya megérzi az ember félelmét és arra akár agresszívan is reagálhat - az adrenalin-szint emelkedésének hatására az izzadság a bőrön át intenzíven kipárolog.

Ezen a határszakaszon egy időben nagy “sláger” volt a jelentős értékű, lopott személygépkocsik átcsempészése a zöldhatáron. Két járőr volt kint a határszakaszon. Egyikük Párizs nevű kutyám kan ivarú leszármazottjával volt jelen. A kollégák felfigyeltek a földúton két halkan érkező Volkswagen Passat típusú személygépkocsira. A járőrök a megfelelő időben kiugrottak a bokor mögül és megállásra szólították fel a két nem magyar állampolgárságú sofőrt. Az elől haladó autót egy olyan személy vezette, akinek ez volt az első illegális útja - szerencséjére a két járőrnek -, mert később a másik jármű vezetője elmondta: ő nem állt volna meg a figyelmeztetésre, hanem rátaposott volna a gázpedálra. A két sofőr kényszeredetten kiszállt a volán mögül, a német juhászkutyáról pedig lekerült a szájkosár és a póráz is. A két személy fel lett szólítva: "kezeket fel!", és egyiküket az autó mellé állította a járőr, mivel az autó motorja járt, s azt ő le akarta állítani. Eközben a határsértő valami okból megmozdult, de abban a pillanatban már rajta volt a kutya, és keményen fogta a célszemélyt. Nem tudni, hogy egy járőr elleni támadást vagy netán szökési kísérletet akadályozott meg a résen lévő kutya. Az viszont biztos, ahol járőrkutya is jelen van, ott az elfogott személynek semmi esélye nincs a menekülésre.

A Saku nevű német juhászkutya rendkívül nagy testű egyed, amelynek hatvan-hetven centi a marmagassága, a testsúlya pedig negyven kiló. Koszovói albánok érkeztek a zöldhatáron át Magyarországra. A határőrök hiába szólították fel megállásra a tizenhét főből álló csoport tagjait, azok szétszaladtak. Egy tizenöt főből álló csapat indult el a keresésükre, terepkutatást végezve. Én a szolgálati kutyámmal voltam jelen a csoportban. Épp egy búzatáblát fésültünk át. A kutyával a csoport közepén haladtunk. A tábla közepén letarolt részek voltak láthatók, s nem lehetett tudni, hogy azokat őzek vagy emberek taposták-e ki. A kutya továbbra is láb mellett haladt, de már érezhető volt rajta a feszültség. Az első két letarolt részen nem volt senki, de mikor a harmadik ilyen rész felé közeledtünk, a kutya kitámadt és valakit már le is ütött. Az elfogott emberről leparancsoltam a kutyát. A földön fekvő férfi feltápászkodott, tántorgott néhányat majd elhányta magát és összeesett; három napja nem evett és nem ivott, a kutya érkezése miatt pedig gyomorgörcs kapta el. A történtek láttán a közelben rejtőzködő többi határsértő azonnal felállt és megadta magát.