30. VÍZI MENTŐ Német (fordította: Sass Manuela) és magyar internetes cikkek alapján

Mint minden fajta, az újfundlandi története is az idők homályába nyúlik vissza. A fajta történetével összefüggő első dokumentált időpont 1497, amikor John Cabot felfedezi Új-Fundland szigetét. Ettől az évtől számíthatjuk a fajta történetét. Az észak-amerikai indiánoknak mindig is voltak kutyáik. 1547-ből származik az első feljegyzés, mely az indiánok ebeit is leírja. A beohut indiánok kutyái közepes méretű, sötét szürke vagy fekete, de mindig egyszínűek voltak. Karcsúbbak voltak a mai újfundlandinál, csontozatuk és fejtípusuk is gyengébb volt. Ezeket a kutyákat az indiánok vízi vadászatra használták tavakban és mocsarakban. Az őslakók által tartott kutyák fontos jellemzője az egyszínűség, ugyanis közvetlen leszármazottai az amerikai fekete farkasnak. Az indiánok bevett szokása volt, hogy tüzelő kutyáikat éjszakára az erdőben egy fához kötötték, azt remélvén, hogy a farkasok befedezik őket.

Az amerikai kontinensre érkező európai telepesek a kutyáikat is hozták magukkal, masztiff, illetve hegyi kutya jellegű tarka (!) egyedeket. A telepeseknek értelemszerűen nagy és erős kutyákra volt szükségük. A bevándorlók ebei keveredtek a bennszülött kutyákkal, így fokozatosan hosszú szőrű, sűrű, tömött aljszőrzetű, "időjárásálló" kutyák alakultak ki. Lokálisan bizonyos mértékben eltérő típusok jöttek létre. A fajta kialakulására nagy hatással voltak a spanyol masztiff-, illetve pireneusi hegyi kutya-szerű ebek, akárcsak az ír vízi kutya. A XVII–XVIII. századon végighúzódó folyamat révén a XIX. századra kialakult az újfundlandi mint fajta, ekkortól beszélhetünk tenyésztésről.

Az európai kutyák közreműködésével kialakult fajta egyedei a XIX. század folyamán meg-, illetve visszaérkeztek a kontinensre, azon belül is Angliába. Ezek a kutyák nagyok voltak és fehér-fekete színűek. Méretük és fogyasztásuk révén az arisztokrácia körében váltak igazán ismertté és kedveltté. Ezeket a fehér-fekete példányokat a bernáthegyi tenyésztésébe is bevonták. Bizonyára sokan ismerik Sir Edwin Henry Landseert, aki lelkes festőművész volt, s annyira megszerette a fehér-fekete újfundlandikat, hogy e kutyák minden képén szerepeltek. Sir Landseer 71 éves korában, 1873-ban hunyt el. Ekkor kezdtek Európában is megjelenni az egyszínű fekete újfundlandik, így a fehér-feketéket megkülönböztetendő, a főnemes festő emlékére landseernek nevezték el. Amerikában a fehér-fekete újfundlandikat manapság is landseernek hívják, de a színváltozatok között típusban nincs különbség. Csak a kontinensen, az FCI országaiban saját standarddal rendelkező külön fajta a landseer.

A fekete újfundlandik korábban valamivel kisebbek, így használhatóbbak, igazi mindenes kutyák voltak. Vadásztak, halásztak, őrizték a házat, kocsit húztak, télen szánt. A vízből mindent kihoztak, hajókötelet, vízbe esett tárgyakat, a halászoktól elszökött halakat, bizonyos esetekben élőlényeket is. Az újfundlandi született mentési képessége azonban csak legenda. Ezzel a kutyával valóban nem lehet együtt fürödni, de nem azért, mert az embert minden áron kimenti a vízből, hanem éppen ellenkezőleg: csupa szeretetből inkább vízbe fojtja gazdáját, miközben hatalmas testével ráúszik, vagy csak több kilós mancsát helyezi az emberre. Régen a tengerészek gyakran hajóikon is magukkal vitték kutyáikat, az újfundlandi minden szituációban helyt állt, de emberek mentésére csak előzetes kiképzés után alkalmas. Amerikában ma is nagy hagyománya van a dolgozó újfundlandinak, számtalan klub foglalkozik szán- és kocsihúzó versenyek rendezésével, de más engedelmességi és ügyességi vizsgák is léteznek.

A vízben bajbajutott emberek kimentése az újfundlandi legismertebb és legnagyobbra tartott képessége, amellyel egyetlen egy fajta sem veheti fel a versenyt. Ösztöneinek és adottságainak – vízhatlan szőrzet, úszóhártyás lábujjak, erős testalkat és állóképesség – köszönhetően ezt a feladatot tökéletesen képes ellátni és a történelem folyamán rengeteg embert mentett meg a biztos vízbefúlástól.

A vízben bajba jutott emberek kimentésére két fő technikát alkalmaznak attól függően, hogy a fuldokló tudatánál van-e vagy sem. Az első esetben a kutya a fuldoklót hátulról közelíti meg, majd a bajba jutott mellé úszik, így lehetőséget adva az embernek, hogy a kutyába kapaszkodjon, ezután pedig erőteljes mozdulatokkal kivontatja a vízből. Az utóbbi esetben, amikor a bajba jutott már elvesztette eszméletét – és csak ebben az esetben – a kutya megragadja az ember karját a könyökénél és így kezd neki a vontatáshoz. Ez a speciális fogás alkalmas arra, hogy az ember feje a vontatás alatt kiemelkedjen a vízből és így megakadályozza a fulladást. Előfordulhat, hogy a mentéshez két kutya érkezik, ilyenkor a két kutya két kart fog és így végzik a mentést.

Az újfundlandi remek tulajdonságának köszönhetően a vitorlás kereskedelmi hajók korában bevett szokássá vált, hogy a fedélzeten legalább egy újfundlandit tartottak, "aki" a legénység megbecsült tagja, kabalája volt. Ezek a kutyák számos emberéletet mentettek meg a háborgó vizeken, elsősorban akkor, amikor a hajó nem túl messze a parttól zátonyra futott. A feljegyzések szerint egy újfundlandi képes volt egy kisebb csónakot a partra vontatni vagy a vízben lévő legénységnek jelezni, hogy merre van víz alatti földnyelv vagy zátony, amelyre a hajózók kiúszhattak.

Az újfundlandik életmentő képességeit és eredményeit számos dokumentum igazolja. Az 1800-as évek Angliájában minden egyes tengerparti életmentő szolgálat csapatába két újfundlandi tartozott. 1919-ben egy Tang nevű újfundlandit tüntettek ki Angliában, mert segítségével sikerült megmenteni egy utasszállító hajó összes utasát.

Napjainkban is a világ számos helyén alkalmazzák és képzik a fajtát a különböző – főleg vízi – életmentő tevékenységekre. Ezen helyek egyike a Montana (USA) állambeli FEKETE MANCSOK elnevezésű szervezet, amely kifejezetten újfundlandi kutyákat és vezetőket képez ki kutató és vízi, illetve szárazföldi mentőmunkára.

A csoportok kiképzési anyaga között szerepel a légszimat munka elsajátítása, amely alkalmassá teszi a kutyát arra, hogy a nem látható, bajba jutott embert megtalálja. Ez a tréning arra alapoz, hogy az embereknek jellegzetes a szaguk amikor bajba jutottak vagy sérültek.

Szárazföldi kutatómunka: a vadonban, lakott helyektől távol bajba jutott emberek felderítése. A kutatandó terület nagysága pár száz métertől egy-két hektárig terjedhet.

Vízi mentőmunka: A kutyákat kiképzik az emberek felkutatására és kimentésére a vízben, illetve a hajóról vagy csónakról történő mentőmunkára.

Lavinák kutatása: A lavina által eltemetett emberek felkutatása, kimentése, illetve holttestek vagy testrészek megkeresése.

Természeti és egyéb más jellegű katasztrófa helyszínek felkutatása, pl.: földrengés, földcsuszamlás, autó-, vonatbalesetek stb.

Az újfundlandi a vele született víz iránti szenvedélyének köszönhetően a született vízi mentőkutya. Testi adottsága miatt a vízben más fajtájú kutyával szemben előnyben van. Szőrének vastag, erősen zsíros az alsó rétege. Sokan ismerik olyannak az újfundlandit, amely nyugodt, szinte már lustának is tűnik, mert naphosszat csak fekszik. De a víz közelében, és főleg benne a temperamentuma megváltozik. A kutyák – képességük és tudásuk figyelembe vétele mellett –, különböző szinten edzenek. Alapvető szempont, hogy nem szabad őket munkára kényszeríteni.

Németországban kevés professzionális vízi mentőkutya van. Az edzéshez tartozó feladatok: csónakvontatás, egyedül vagy kettesben, gyakorlóbaba (dummy) apportírozása a vízből, a mentőövvel a kijelölt helyre kell úszni.  

Nyári ünnep a weisweili Vízi Sportklubban: volt egy feladat, amely sok érdeklődőre gyakorolt óriási hatást. Cathy és Frederic If és Lancelot nevű újfundlandi kutyáikkal először voltak itt. Mit tesz a szakképzett eb, ha gazdája nem hívja munkára? Vízközelben figyelni kezd, mindent észrevesz a környezetében, főleg a vízben történteket. Egy csónak besiklik a kikötőbe, és belőle egy ember vízbe pottyan. A mentőkutya egy másodpercig sem haboz. Még parancs se kell neki, azonnal vízbe veti magát és odaúszik a segítségre szoruló emberhez. Csuklójánál fogva megragadja és kihúzza a vízből. A gyakorlatok egyre nehezebbek: a kutya megment egy “szerencsétlenül” járt embert: viszi neki a mentőövet, partra vontatja, majd kötelénél fogva a csónakot is. A szóban forgó újfundlandi hároméves, két év munka van háta mögött.  Az első vizsga meglehetősen könnyű. A kutyának kétszáz métert kell úszni, majd a vízből egy tárgyat kell kihúznia. A második vizsga negyedóra úszásból áll – csónak mögött tempózva –, és a vízből egy harminckilós bábút kell kihúzni. A harmadik vizsga követelménye: fél óra úszás, egy kötelet a csónakhoz vinni, és egy eszméletlen embert a vízből kimenteni. Ha a negyedik vizsgán is megfelel, akkor mesterkutya minősítést kap – nemcsak a parancsok teljesítése esetén, hanem a kutya fizikai állapota alapján is –, tehát kialakul egy olyan kutya, amelyben az ember minden tekintetben megbízhat. Észak-Olaszországban is mentőkutyákat készítenek fel. A legjobbak találkoznak, hogy vészhelyzetekre gyakoroljanak. A Mas nevű kutyának és edzőjének, Ferruggio Pilengának ma van a nagy napja. Itáliában évente mintegy száz vízi mentőkutya van szolgálatban, legtöbbjük újfundlandi. A nyolcezer kilométer hosszú tengerpartra ez nem sok. A mentőkutyák és gazdáik helikopterrel néhány percen belül a helyszínre érkeznek. Értékes időt lehet ezzel megtakarítani, ami sokszor életről és halálról dönt. Következik az ugrás, mégpedig a kutya számára félelmetes magasságból. A mentésnél Mas és edzője összehangoltan dolgozik. A robusztus újfundlandi a fulladozónak segít és őt a part felé húzza. Pilenga ezalatt újraélesztést végez. Ezt a sikeres módszert az olaszok a hajószerencsétlenségeknél is alkalmazzák a nyílt tengeren, amit Pilenga így ír le: belekapaszkodom a kutyába, és ő kihúz engem a partra. Ezután sokkal több erőm marad a tulajdonképpeni mentés végrehajtására.

A mentőkutyának három képessége a legfontosabb: a fizikai erő, a kitartás a vízben, és örülnie kell a játéknak. Ha mind a három feltétel adott, és azok jó mentőösztönnel párosulnak, akkor az állatot egyszerű lesz vízi mentésre tanítani.

A vízi mentőkutyáknak hihetetlen erejük és kitartásuk van. Csónakokat képesek vontatni és fuldoklókat segítség nélkül menteni. Figyelemreméltó, hogy kutya ösztönétől vezérelve képes kihasználni a víz sodrását és így rövidebb időn belül partot érni.
Az utóbbi években Mas több mint ötven ember életét mentette meg. ÉLETKÉPEK

Hogyan viselkedik az újfundlandi a gyerekekkel?
Az újfundlandi híres a gyerekek iránt érzett szeretetéről. Nagyon türelmes velük és olyan tortúrákat is szó nélkül elvisel, amelyek hatására más kutyák odakapnának vagy elmenekülnének. Természete miatt ideál
is társa a gyermekeknek, de a szülőknek feltétlenül meg kell védeniük a kutyát a gyerekek gyakran felelőtlen cselekedeteitől.

Védelmezik-e a házat és a családot?

Igen! Hasonlóan a többi nagy termetű kutyához, megbízhatóan őrzik és védik a családot. Egyes fajtákhoz viszonyítva azonban a védő ösztönük kevésbé fejlett. Nem jellemző rá, hogy a kertben rohangáljon és acsarogjon, ehelyett termetéből adódó magabiztossággal figyeli az őrizendő területet. Az újfundlandira nagyon jellemző, hogy a család tagjai és az idegen közé áll. Nem fenyeget és nem morog, inkább a két fél között marad, így jelezve, hogy "szolgálatban" van, és amint a családot veszély fenyegeti, azonnal akcióba lép. Az újfundlandi megfelelő intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy felismerje a veszélyes helyzeteket. Rengeteg feljegyzés tanúskodik arról, hogy a család újfundlandija életeket mentett tűz, gázszivárgás, stb. esetén. Talán legtöbben a méltán híres életmentő ösztönéről ismerik e nemes fajtát. Akinek van gyereke, az tudhatja, hogy a vízparton az újfundlandi követi a vízben lévő gyermek minden mozdulatát.

Sokat esznek?

Az első életévében az újfundlandi fél kilóról közel ötven kilóra gyarapodik. Természetesen ahhoz, hogy ezt a nagy és gyors növekedést biztosítani tudják, rengeteg táplálékra van szükségük. Amikor elérik a teljes kifejlettséget, sokkal kevesebbet fogyasztanak.

Sokat nyáladzanak?

Alkalmanként igen. A legtöbb újfundlandi kevesebbet nyáladzik, mint például egy bernáthegyi, de ha kimerültek vagy meleg van, bizony elered a nyáluk. Amikor pihennek vagy hűvösebb az időjárás, jóval kevesebbet csorgatják nyálukat.

Vedlenek?

Igen. Az aljszőrzet legalább egyszer egy évben lecserélődik. A vedlés ideje alatt rendkívül fontos a szőrzet ápolása, kefélése. A régi aljszőrzetet mindenképpen ki kell kefélni, különben összecsomósodik. Napi kb. tíz perc szőrzetápolás elegendő ahhoz, hogy a szőrzet szép és egészséges maradjon. Fontos a körmök ápolása, vágása is, mert így elejét vehetjük a sérüléseknek. A legtöbb újfundlandi tavasszal és ősszel vedlik, de az őszi vedlés általában kevésbé intenzív, mint a tavaszi.

Milyen sokáig élnek?

Az újfundlandi viszonylag rövid életű fajta. Átlagos életkoruk 8–10 év.

Az újfundlandiak csupán fekete bernáthegyiek?

Nem, az újfundlandi különálló fajta, bár sok ember veti össze őket a bernáthegyiekkel és a pireneusi hegyi kutyákkal. Az újfundlandi kicsit "kockább" fejjel, meredekebb stoppal és mélyebb mellkassal rendelkezik, mint a pireneusi hegyi kutya. A másik két kutyafajtának közösek az őseik, a pireneusinak fejlett a terelőösztöne, míg a bernáthegyi inkább szárazföldi mentőkutya. Az újfundlandi elsősorban vízi mentő kutya és a temperamentuma is kissé lágyabb, mint a másik két fajtáé.