28. Nyomkövető

Szabó Gábor (Mentőkutyás Egyesület Elnöke, mentőkutya-kiképző)

A nyomkövetés nem kifejezetten a mentőkutyák feladata. Ilyen munkára kutyát leginkább a rendőrség vett (vesz) igénybe a tanyai lopások és a víkendházfeltörések tetteseinek felderítésekor, de motorizált világunkban egyre kevesebb olyan eset adódik, amelyek szükségessé teszik bevetésüket. Szinte csak olyan területeken tudnánk alkalmazni őket, ahol járókelők nem, vagy csak elvétve járnak, ha a keresett személy gyalog haladt az új tartózkodási helyig, ha a kiindulás helye pontosan behatárolható, és az eltűnés 6 órán belül történt. Lakott területen a nyomkövető kutya használata szinte lehetetlenné válik; tízéves praxisom során még nem találkoztam olyan esettel, amikor bevetették volna őket. Ezért a kutya nyomkövető tudását szinte csak sportcélokra használjuk. A fentiek ellenére a mentőkutya képzéshez a nyomkövetés tanítása szorosan hozzátartozik.

A fajtaválasztás szempontjai és a kutyától elvárt veleszületett tulajdonságok, megegyeznek a területkutató fejezet idevágó részében foglaltakkal.

Nyomkövető kutyák esetében a kölyök kiválasztásánál rendkívül fontos az erős táplálkozási ösztön megléte. Ugyanis a nyomkövetés tanítása erre az ösztönre épül. A zsákmányösztön is nagyon fontos szempont, de a kiemelkedő táplálkozási ösztön nélkülözhetetlen.

A nyomkövetésről hozzáértő szakemberek egy egész könyvet betöltő ismeretanyagot gyűjtöttek össze, tehát nagyon nehéz róla néhány mondatban érthető összefoglalást adni.

A tanításához szükségünk van a talaj színéhez hasonló élelemre. Erős ösztönű kutyák esetében megfelel a száraz táp is, mert ezeknek ez is elég motivációt biztosít ahhoz, hogy a nyomhoz kötődjenek. Oktatási helyszínként kezdetben legcélszerűbb egy puha szántást választani. Körülbelül egy négyzetméter területet alaposan be kell járni, rajta saját szagnyomot hagyva. Utána ott egy marék száraztápot kell szétszórni. Ezt követően a pórázra vett kutyát odavezetjük és hagyjuk, hogy a földön lévő eledel egy részét felszedje, de még mielőtt az egészet felcsipegetné, óvatosan elhúzom őt onnan – ösztöne nem elégülhet ki teljesen. Miközben eszeget, néhányszor kimegy a letaposott négyzeten kívülre és megtapasztalja, hogy ott nem talál élelmet. Néhány gyakorlat után a kutya fejében a szagnyomom és az élelem megszerzésének lehetősége azonosul. Amikor ezt elértem, az egy négyzetméteren hagyott nyomból elindulok valamerre és minden egyes lábnyomba teszek egy-egy darabka élelmet. A szimatmunkát odáig kell fejleszteni, hogy a kutya több száz méter nyomot tudjon úgy követni, hogy minden egyes lábnyomban van élelem.

Az egyed felkészültségének megfelelően, fokozatosan csökkentve, lábnyomomban egyre ritkábban hagyok élelmet. Fontos, hogy azt más-más kihagyási sorrendbe tegyem. Ilyenformán akár több kilométer távolságba is el lehet jutni – annak végén a kutyát bőségesen meg kell jutalmazni. Ezt a módszert alkalmazva, kitartó gyakorlás mellett néhány hónap alatt biztonságosan nyomkövető kutyánk lehet. Azt viszont senki se gondolja, hogy amikor a kutyát kiképeztük, minden további munkától mentesülhetünk. Éppúgy, ahogy a képzés más területein, a munkánk csak akkor marad eredményes, ha a kutyát egész életén keresztül tréningben tartjuk.

A vizsgaszabályzat előírja, hogy a területkutató kutyához hasonlóan a nyomkövető kutyát is meg kell tanítani a megtalált személy ugatással történő jelzésére. De másra is.

A kutyának a nyomkövető útja közben talált legkülönbözőbb tárgyakat is jeleznie kell. Erre a legkülönfélébb módszerek állnak rendelkezésünkre. Például: élelmet rejtünk egy gyufásdobozba, amit a nyomvonalon helyezek el. A feladatát végző kutya nyomkövetés közben megérzi az élelem szagát és orrát a skatulyához nyomja. Felhangzik a “fekszik!” vezényszó, mire a kutya hasra vágja magát – ekkor megkapja a jutalmát, és már indulunk is tovább. Megfelelő számú gyakorlás után a kutya minden, a nyomon talált tárgynál parancs nélkül le fog feküdni, mert megérti, hogy ha tárgyat talál és lefekszik mellé, egy falat finomsághoz juthat. Közben a feladatot egyre nehezebbé tesszük. Mind hosszabb és hosszabb nyomokat fektetünk, mind több és több időt hagyunk ki a nyom fektetése, és kidolgozása között. Egy-két év alatt akár a hat órát is megközelíthetjük az időkiesésben.

Számtalan tréningen keresztül el kell jutni odáig, hogy a kutya ne csak egyfajta területen – gyepen, szántáson stb. – hanem ezeknek az egymást követő váltásában is tudjon egy bizonyos nyomot követni. Nyilván ilyen körülmények között a követett szag megváltozik, hiszen ha gyepen haladt a követett személy, annak szaga a gyep illatával keveredett, ha utána pedig szántáson haladt, akkor annak illatával. Nincs tehát könnyű feladata szegény nyomkövető kutyáknak.

Ahhoz, hogy egy nyombiztos kutyát képezzünk ki, legalább másfél-két évre, és egy egész életen át tartó tréningezésre van szükség.

A nyomkövető kutyák vizsgája

A nyomkövető-A vizsga engedelmességi és ügyességi gyakorlata megegyezik a rom- és terület-kutató kutyák vizsgájával. A szimatmunka részben ezer lépéses, idegen személy által hagyott terepváltós nyomot kell a kutyának kidolgoznia, melyen öt törés és öt tárgy található, a nyom végén pedig az ülő vagy fekvő testhelyzetben lévő személyt jeleznie kell. A nyom fektetése és kidolgozása között 90 perc időkiesés van.

A B-szinten legalább kétezer lépéses, idegen személy által hagyott, többszörösen terepváltós nyomot kell a kutyának kidolgoznia úgy, hogy azon hét törés és hét tárgy található, a törések közül kettő hegyesszögű, a nyom végén ülő vagy fekvő személlyel, akit a kutyának jeleznie kell. A nyom fektetése és kidolgozása között 180 perc időkiesés van.

A nyomkövető vizsgán a bíró a nyomkövető teamet követve pontozza a biztonságos szagfelvételt, a kutya nyomtartását, a tárgyak korrekt jelzését és a személy-jelzést is.