Arra vonatkozó információim, hogy egyes kutyák képesek gazdájuk közelgő epilepsziás rohamát felismerni és jelezni, Angliából, baráti beszélgetésből származnak. Ezek szerint ma még csak kutatási részeredményekről lehet beszélni. Úgy találták, hogy néhány egyed valóban képes volt felismerni az epileptikus rohamot megelőző állapotot, és viselkedésével a gazda “tudomására is hozta” a közelgő veszélyt. Erre a spontán jelenségre alapozva néhány esetben sikerült olyan tréninget ráépíteni, melynek révén a kutya nagy hatékonysággal képes volt a rohamot megelőző, még tünetmentes, korai állapot felismerésére és jelzésére. Valószínűnek tartom, hogy a roham előtt hirtelen átalakul a beteg agy kémiai tevékenysége, ezáltal az illető élettani funkciói is megváltoznak, és ezt érzékelheti a kutya a beteg bőrén át, vagy a leheletéből kicsapódó szagok alapján. Az is lehetséges, hogy a kutya érzékeli a gazda viselkedésének számunkra észrevétlen és a beteg részéről sem tudatos apró megváltozásait és erre reagál.

Újabban olyan híreket is lehet hallani, hogy egyes kutyákat sikerrel alkalmaznak a rák bizonyos fajtáinak diagnosztizálására. Köztudott, hogy a rákbetegségek gyógyíthatóságának egyik legfontosabb előfeltétele a korai felismerés. Ugyanakkor azonban nagyon sok esetben csak a betegség előrehaladottabb állapotában jelentkeznek olyan tünetek, melyek egyértelművé teszik, hogy a betegség kialakult. Sajnos ebben a stádiumban általában már jelentősen romlanak a gyógyulás esélyei, a korai felismerés pedig csak bonyolult műszerekkel és laboratóriumi eljárásokkal lehetséges. Ebből a szempontból nagy jelentősége lehet annak, hogy a kutya rendkívül kifinomult szaglása révén képes lehet felismerni az ember által kilélegzett levegőben azokat a kémiai anyagokat, melyek a rák következtében megváltozott anyagcserét jellemzik. A módszer még kísérleti stádiumban van, de meglehet, hogy elsősorban a tüdőrák diagnosztizálásában sikerül a kutya bevonásával költséges diagnosztikai módszereket helyettesíteni.

Ezzel azonban még nincs vége a kutyában rejlő “diagnosztikai” lehetőségeknek. Egyes kutyák képesek a cukorbetegeknél a normális mértéktől eltérő inzulinszint észlelésére és jelzésére is. Ahogyan az feltehetőleg a rákos beteg felismerése esetében is történik, a cukorbeteg által kilélegzett levegő kémiai összetétele egyértelműen jelezheti egy erre a célra kiképzett kutya számára az anyagcsere kóros megváltozását. Ennek jelzése adott esetben életet is menthet, hiszen a súlyos cukorbetegségben szenvedők esetében akár végzetes is lehet, ha például elfelejtik beadni maguknak a szükséges inzulint.

A kutyát kifinomult szaglása, az emberi viselkedésre való rendkívüli érzékenysége egyedülállóan alkalmassá teszi arra, hogy speciális kiképzéssel ilyenfajta egészségmegőrző szerepet is vállalhasson. Sajnos az még nagyon távoli lehetőség, hogy ilyen kutyákat nagy számban alkalmazzanak. Ennek oka, hogy még nem vagyunk pontosan tisztában azzal, milyen mechanizmusok révén ismeri fel a közelgő epileptikus rohamot, rákos állapotot vagy a kóros inzulin szint eltérést a kutya. Márpedig ahhoz, hogy kutyákat nagy számban lehessen kiképezni ilyen feladatokra, ezek az ismeretek elengedhetetlenek.