A pointerek, illetve a szetterek mezei munkája a szárnyas vad megkeresése. Nagy kiterjedésű, sík vidéken - egyedül vagy párosával elengedve -, a kutyák széllel szembefordulva, óriási sebességgel, a vadász előtt kígyóvonalban keresik a vadat, szisztematikusan vizsgálva át a terepet. Amikor a vad szagcsóvája az orrukba csap, szoborrá merevednek, az orruk iránya mutatja a vad helyét (az angol point szó magyar jelentése: mutatni). Az "állás" képessége annyira rögzült bennük, hogy addig állnak mozdulatlanul, amíg akár nagy távolságról is odaér a vadász. Ha a kutya netán a kelleténél távolabb állna meg az észlelt vadtól, úgy az elszaladna, ha pedig túl közel kerülne, akkor felreppentené. Az orrába jutó vadszag erősségéből meg kell éreznie, hogy mennyi az a köztük lévő legkisebb távolság, amely még meglapulásra készteti a vadat. Ehhez rendkívül kifinomult orra, precíz agymunkára, tapasztalatra van szüksége. Alapvetően a terep- és időjárási viszonyoktól függ, hogy milyen távol áll meg a kutya a vadtól, ez általában tíz és húsz méter között van - sűrű takarású helyen akár három méterre is megközelítheti, de feljegyeztek már nyolcvan méteres állási távolságot is. Amikor a vadász a kutya közvetlen közelébe ér, akkor az lassú, óvatos léptekkel "ráhúz a vadra", míg el nem ér egy olyan távolságot, amikor a vadnak elfogy a bátorsága, és felrepül, illetve elfut. A vadász ekkor kiváló célponthoz jut (a közelről leadott lövés biztos találat, a távoli viszont okozhat súlyos sérülést, azáltal pedig szenvedést a vadnak).

A fácán vagy fogoly felrebbenésekor az angol vizslának szigorúan egy helyben, mozdulatlannak kell maradnia, ami jelenthet állást vagy fekvést. Ez saját biztonságát és a vadászat eredményességét is szolgálja. Az angol vizslákat is tanítani kell annak ellenére, hogy nagyon sok mindent örökletesen tudnak. Ahhoz pedig legalább egy év, hetente két-három nap kemény munka kell, hogy versenykutya váljék belőlük.

Az angol vizslák első vizsgája, amely pointer esetében a tenyésztésbe vétel feltétele is, a képességvizsga. A képességvizsgát a fiatal vizslák örökletes, /nem tanult/ képességeinek elbírálására fejlesztették ki. Vizsgálják a keresési stílusát, orrjóságát, gyorsaságát, vadálló készségét, és viselkedését a lövés hangjára. Elbírálják a kutya kezelhetőségét, viszonyát idegen emberekhez, kutyákhoz. Itt viszont még nem vizsgálják az idomítottságát, fegyelmezettségét.

A felnőtt, kiképzett angol vizslák versenye és a tenyészkiválasztás bázisa a mezei verseny vagy Field Trial.

A field trialon az angol vizsláknak teljesítményük, idomítottságuk maximumát kell adni. A kutyáknak szédítő gyorsasággal, a fajtájukra jellemző stílusban kell keresni a vadat, szoborszépen és fixen kell állni azt, amint megérezték, egészen addig, amíg gazdájuk oda nem ér, majd a gazdával együtt lépésről lépésre megközelíteni a lapuló vadat, s annak kirepülésekor mozdulatlanul maradni. Ezeken a versenyeken nem lövik a vadat, csak a levegőbe lőnek, elbírálandó, hogy a kutya lövésre nyugodtan helyben marad-e.

Ez a sport Európa szerte nagyon népszerű, már nálunk is űzi maroknyi lelkes angol vizsla tulajdonos.

A vadászkutyák nagyon szépek és okosak, ezért az utóbbi évtizedekben sokan városokban, családi kedvencként tartják őket. Ezen az új területen is remekül megállják a helyüket, de emiatt, generációkon keresztül nem vizsgálták képességeiket. Nagyon fontos, ha valaki vadászkutyát, versenykutyát szeretne magának, akkor alaposan nézzen utána, hogy honnan veszi a leendő kölyköt. Olyan szülőktől vásároljon, amelyeknek közeli őseit használták vadászkutyának, de mindenképp legyen képességvizsgájuk.

A jövendő gazda a következőkre figyeljen oda: a kölyök érdeklődő és barátságos legyen, de ne izgága, és ne tűnjön nehezen kezelhetőnek, ne féljen a zajoktól, hamar találja fel magát új körülmények között.

Miután beszereztük jövendő vadászkutyánkat, pár heti magunkhoz szoktatás után meg kell ismertetni vele azt a területet, ahol majd végezni fogja munkáját. Erdőn-mezőn ismerkedjen szagokkal, a különböző vegetációval, más kutyákkal, emberekkel, autóval, és egyre közelebbről a lövészajjal. Emellett intenzív fizikum-erősítésre kell befogni. Ez napi egy órás, póráz nélküli futást, játékot jelent. A kutya temperamentumától függően úgy nyolc-tizenkét hónapos kora között lehet elkezdeni a célzott, fajtának megfelelő, rendszeres tréninget.

A Magyar Ebtenyésztők Egyesületének fajtaklubjai készséggel állnak az érdeklődők rendelkezésére. Megfelelő tenyészeteket ajánlanak, segítenek a fiatal vadászkutya kiképzésében, illetve a fajtaklubok rendezik fajtáik számára a vizsgákat, versenyeket.