113. VÍZFÜGGÖNY —
tisztánlátás érdekében (2004.)
Valahonnét hazafelé
tartottunk a vakvezetővel. Anno hiába ecsetelgettem egy taxisnak, hogy a nem
látásnak van előnye is, mert annak ellenére, hogy érveimet néhány példával
közérthetően alátámasztottam, továbbra is erős hitetlenkedésének adott hangot.
Térjünk vissza az utcára. A legnagyobb lelki nyugalommal gyalogoltunk a kapualj
felé, a szukával. Belépve a lakásba, a résnyire nyitva hagyott konyhaablakon át
tompa zúgást hallottam. A felhőszakadásból özönvíz mennyiségű csapadék zúdult a
városra. Amennyiben láttam volna, észlelve a fenyegető veszélyt, egészen
biztosan kivert volna a víz, így ezt megúsztam.
A másik ide illő
történet úgy kezdődött, hogy egész nap szakadt az eső. Ahol van kutya, de nincs
kert, ott nincs mese, mert a blökinek is vannak alapvető szükségletei.
Elérkezett az idő a déli sétára. Ötpercenként kifüleltem az ablakon. Sokadik
alkalom után érzékeltem úgy, hogy elérkezett a kellő pillanat. Hámot nem tettem
a német juhászra, a nyakörv karikájába beakasztottam a hosszúpóráz karabinerét.
Mire fél perc múlva megérkeztünk az elülső kapuhoz, az égi csapokból szinte
áthatolhatatlan sűrűségű vízfüggöny szakadt alá. Feltárult a kapu, mire a
viharos erejű szél úgy bevágta a vizet a lépcsőházba, hogy ijedtében
hátraugrott a kutya. A visszafordulás lehetőségén tizedmásodpercig
elgondolkodtam, de letettem róla. Nagyobb élményt jelentett az ítéletidőbe
kimenni, mintsem előle gyáván megfutamodni.
Tudtam, nem volt
ínyére bőrig ázni a szukának, néhány méter után centrifugázásra érdemleges
állapotba került. Füstölt a járda a víztől. Emlékezetem szerint, Ilyen Pazar
felhőszakadásban addig még nem volt szerencsém sétálni. A csapadék zúgásán
kívül nem hallottam semmit sem. Szerencsére, a vakvezető még behunyt szemmel is
eltájékozódott volna a környéken. Az első keresztutcán áthaladva érzékeltem,
álló víz borítja az aszfaltot. Utána jött a füves terület, melyen a tíz centi
magas vízoszlop lakótelepi beltengert eredményezett. A hosszúpóráz vége állandó
mozgásban volt, de hogy mit sikerült összehoznia a rajzos szukának, azt rajta
kívül csak Henderson, az esőkirály tudná megmondani. A nap fő attrakciója a
következő keresztutcán történő átkelés lett. A fél lábszárig érő gumi csizmába az aszfalton felgyülemlett ár belefolyt. Kis
híján, a kutyának átkeléskor tempóznia kellett. A kaviccsal felszórt parkban
mintha delfinek vetődtek volna fel. Nem sorolom tovább. Mindketten örömmel léptünk
be a lépcsőház nyújtotta menedékbe. Sokan hallatják abbéli véleményüket, hogy
milyen jó lenne, ha a kutyák tudnának beszélni — hááát...