Visszhangzott — turi királynő

A Szkander bég téren több látnivaló is akad. Kati felsétált az óratorony tetejébe, ahonnét többek között a Pyramidot is felfedezte. Ez később hasznunkra lett. Az Ethem Bey mecsetet tatarozták, ezért oda nem állt szándékunkba bemenni. Baksisért simán ment volna. A további látnivalók felkeresését nem terveztük, ezért elindultunk a tér túlsó vége felé. A kormányhivatalok közelében látogatható a Bunkart 2., míg a főváros határán túl, a Dajti expresstől hatszáz méterre a Bunkart 1. Mindkét földalatti óvóhelyen fekete-fehér fotókkal, korabeli használati tárgyakkal és hangillusztrációval alátámasztott emlékkiállítás tanúskodik a XX. század hátborzongató albániai eseményeiről. A Pyramid nem más, mint Enver Hoxha építészmérnök lányának alkotása. Apja halála után emlékmúzeumnak épült. A rendszerváltást követően kulturális centrummá alakult át. Mellette a „múmia” feliratú épület. Mindkettő erősen lepusztult állapotú. Karbantartásukról szándékosan nem gondoskodnak. Átadták az enyészetnek, hogy idővel rá való hivatkozással a dicstelen épületeket lebonthassák. A Pyramid hatalmas köralapon nyugvó, alacsony piramisszerű építmény. Betonból öntötték, majd kiegészítették üveggel. Márványlapokkal fedték. Bejárati ajtaján gyújtogatás nyoma. Tetejébe több fiatal is megpróbált felmászni, de a síkos lapok kifogtak rajtuk. Népes muszlim család is próbálkozott. A közelmúlt másik árulkodó jele az enyészet rágta rozzant ház udvarán fellelt ember nagyságú szoborkompozíció: Lenin (karjai hiányoznak), Sztálin és Enver Hoxha. Milyen jól tették az albánok, hogy meghagyták a triumvirátust. Történelmük szomorú időszaka. Nem szabad feledni, az újszülöttnek mindenféle teória az újdonság erejével hat. Ebben lenne fontos szerepe a közoktatásnak. Lazításképpen a főtér közelében lévő tágas park felé vettük az irányt, ahol a távolban török kulturális program zajlott. Először mégis a vele szemben lévő Opera kávézó teraszán foglaltunk helyet. A hangfelvétel után átballagtunk a forgatagba. A török kávénak, melyet itt kóstoltam meg először, nem váltam felkent apostolává. A kávézóban mézzel átitatott, legkülönbözőbb édességcsodák uralták a pultokat. Némileg engedtünk a csábításnak.

Szálljunk fel a Porcelan feliratú buszra, és egy átszállással utazzunk el a főváros határán túl lévő, Dajti express alsó végállomásának közelébe. Az ülőkabinos felvonó az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült. A 4300 méter hosszú kötélpályán 20 perc a menetidő. A megváltozott egészségi állapotú utasok az ülőkabint ingyen vehetik igénybe, a kísérőnek nem jár kedvezmény. Az alsó végállomás közeléből turistaút vezet fel a kötélpálya árnyékában, de veszélyessége miatt csak arra hivatott személy vezetésével ajánlott. A felső végállomás tágabb környezetében rengeteg attrakció közül válogathat a kiránduló. A fővárosból autóval és busszal is elérhető a szabadidőpark. Innét a piros jelzés vezet fel az 1600 méter feletti csúcsra. A jelzést nem könnyű követni. Útközben számos egy- vagy többszemélyes romos betonbunker mellett haladtunk el. Szándékunk ellenére nagyobb kerülővel jutottunk el a hármas elágazásig, ahol balra indulva, fél óra alatt lehet célba érni. Jobbra egy másik orom 45 perc, a harmadik tárgytalan. Ha nem is tömegekkel, de néhány bakancsossal találkoztunk. A felvonótól körülbelül 3 óra alatt értünk fel a csúcsra. A jelzést hibátlanul követve egy órával kevesebb lett volna a reális idő. Verőfényben fürdőzött a hegytető, de a közelben, alattunk mélyen elterülő Tiranát a felszálló szmog és a pára miatt nem lehetett tisztán kivenni. A környező hegyeket viszont igen. Visszafelé tartva a felvonó felső végállomásán a kabinba beszállva ismerősökkel találkoztunk. Amikor a csúcs felé tartottunk, a velünk egykorú házaspár már lefelé sétált. Akkor csak intettünk egymásnak, most megpróbálkoztunk szót érteni. Annyi bizonyos, hogy az Egyesült Államokból érkeztek, és európai körutazásuk egyik állomásán találkoztunk velük. Azért az megfordult a fejemben, hogy vajon mi hozhatta Albániába őket? A Dajti express alsó végállomásától negyedórára található a Bunkart 1. Az egykori fegyveres testület telepén felépített légi és atomtámadás elleni luxus betonbunker-komplexum, éles helyzet esetén aligha váltotta volna be a hozzáfűzött reményt. A tripla bejárati vasajtó után közvetlenül megtekinthető Hoxha háromszobás, távfűtéses, fürdőszobás rezidenciája. A hatalmas labirintusban a legfőbb pártkatonáknak és családtagjaiknak lakószobákat, valamint további kiegészítő helyiségeket biztosítottak. Szórakoztatásra mozi, színház és koncertterem állt rendelkezésre. Őrt álló élethű katonabábuk fokozták a hatást. 1985-ben szívroham végzett Hoxhával. 1991-ben százezres antikommunista tömegtüntetés zajlott Tiranában. Ledöntötték a pártfőtitkár hatalmas szobrát. Egy évvel később a Hősök temetőjéből exhumálták, és szerény körülmények között újratemették. Hoxha hírhedt és embertelen tettei között tartják számon, amikor megakadályozta kalkuttai Teréz anyát abban, hogy haldokló édesanyjához hazatérjen. Teréz anya, amikor Hoxha halálát követően ellátogatott Albániába, a diktátor sírjánál imát mondott érte.

Évekkel ezelőtt útépítés miatt lebontották a főváros vasúti főpályaudvarát. A szomszédos településen, Kasharban lett kialakítva a Durrestől erre vezető szakasz végállomása. A szállástól hét kilométerre várt ránk. Mivel a menetrend szerint a Durresbe tartó vonat 6 óra 55 perckor indult, ezért kellő helyismeret hiányában úgy döntöttünk Katival, taxival tartunk az elővárosba. A vasútállomás – értsd: rém egyszerű megállóhely – teljesen kihalt. A fémkonténer-állomásépületből előbotorkált az álmos képű mindenes. Tőle megtudtuk, hogy nem közlekedik a vonat. A sínek fényesek, a peron újonnan épült, a kandeláberek is szépek. Kiemelt vágyam egyszeriben szertefoszlott. Orrot lógatva visszabandukoltunk a 200 méter hosszú, príma minőségű bekötőúton, amely kiterjedt ipartelepek között az országútig vezetett. A szélében várakozó emberektől megtudtuk, hogy onnan Tirana tömegközlekedéssel 20 perc. A balul elsült eset után arra gondoltam, hogy vasárnap lévén, a sehány utas miatt szüneteltethették a forgalmat. Ennek a gondolatnak teret adva, hétfőn hajnalban kibuszoztunk Kasharba, hiába. Ezen a napon a tengerparti nagyváros, Durres volt a cél. Mivel a vonatelképzelés kútba esett, ezért a helyiekkel a fővárosba utaztunk. A távolsági buszvégállomásra megérkezve, a tengerparti nagyváros felé éppen kiinduló járatot Kati leintette. Hol máshol is lett volna a durresi végállomás, mintsem a vasútállomás tőszomszédságában. A teljesen felújított épület ajtaja tárva-nyitva. Odabent a tiszta teret ketten takarították. A peronra kiérve, a két ütött-kopott személykocsiból álló szerelvény előtt, piros színű csehszlovák gyártmányú dízelmozdony dübögött. Mellette vasutasok beszélgettek. A velük kézzel-lábbal folytatott kommunikációból azt a következtetést vontam le, hogy 7 óra 55 perckor indul Skodrába a vonat. Az oda-vissza út felemésztette volna az egész napot, ezért letettünk róla. A vasutasok bizonygatták, hogy a Skodrából visszaérkező szerelvény 16 órakor Kasharba tart. Ez tetszett, emellett döntöttünk. A kigördülő vonat hangja semmilyen volt. Ellenben az egyre távolodó mozdony többszöri kürtje az állomásépületről visszapattanva fantasztikusan szólt és visszhangzott. Bőven volt időnk. Első körben a négy kilométer hosszú homokos öbölben tartottunk terepszemlét. A víz közelében négy-hat emelet magas tetszetős lakóházak, hotelek. A partszakasz sehol nem volt kisajátítva. Október második fele ellenére néhányan úsztak a lágyan hullámzó tengerben. Eközben az őszi nap nyári hőséget okádott. A ráérős séta közben kissé leégtek a vállaink. A környező ingatlanok ablakában itt-ott sokatmondó reklámtáblák, hány euróért kiadó a lakás. Relatív olcsósága miatt keresett hely lehet a kispénzű olaszok körében. Az ingatlanok aljában üzemelő vendéglők és pékségek az átlag albán számára megfizethetetlenek. A tetten érhető gazdagság alapja vagy a korrupcióból, vagy a maffiózó életmódból vezethető le. Közismert az albán maffia eszköztára: emberkereskedelem, prostitúció, cigarettacsempészet, fegyverkereskedelem, kábítószer-kereskedelem. Az Európában összekapart pénzt közülük sokan visszaforgatták a helyi idegenforgalomba, vendéglátásba, kereskedelembe. Emiatt rend a lelke mindennek feléjük. Albániában külsőre nyugi van.

Gondoltunk egyet, és nagy merészen újra buszra szálltunk, irány a plázs. Talán ekkor tapasztaltuk meg először, korántsem biztos, hogy szavunk hallatán a helyi ember is ugyanazt érti-e alatta, mint amire mi gondolunk. A végállomáson kellett leszállni, ahol egy Plázs feliratú tábla körvonalazódott előttünk. A másik oldalon strandcikkeket árusító pavilonsor. Minden rendben, gondoltuk. Elindultunk a kereskedők által mutatott irányba, de egyre zűrzavarosabb környezetbe kerültünk. Még a hadihajók számára fenntartott terület is felrémlett a távolban. Arcunkon kesernyés mosollyal visszafordultunk. Időben voltunk, 15 órakor szálltunk le a buszról. Útba esett a nemzetközi hajókikötő. Előtte fegyveres biztonságiak posztoltak. Közelében félfalunyi toprongy kompánia. Az elképzelhetetlenség határán túli állapotú betegnek lett maszkírozva a főszereplő. A körülötte sertepertélő mellékszereplők megpróbálták a színjátékot az arra járó embereknek pénzért eladni. Kevés sikerrel jártak. Idejekorán megérkeztünk a vasútállomásra. Menetrend szerint befutott a Skodrából indult szerelvény. Nagy meglepetésünkre a vagonokat leakasztották a mozdonyról. Hamarosan távozott a gép. A személykocsik ajtajait bevágták, majd kulcsra zárták. Megrökönyödve érdeklődtem a szolgálattevőtől. A kurta válasz „Meghibásodott a mozdony” című színmű volt. Velünk együtt két cseh fiatalember is lehangoltan távozott a most nézőtérre lefokozott peronról.