Vidám napot / világ vége...,

Bízom benne, senkit nem fogok hülyeséggel terhelni.

Aki gyermeki fejjel e témában elkezd búvárkodni, helyesen teszi. Aki felnőttként beleragad ebbe a posványos ingoványba, megérdemli. Fiatal felnőttként két hozzám hasonló korú fiú megszólított az utcán: a 2000. évben elkövetkező világvégéről „jehováltak”. Türelmesen végighallgattam őket, majd fordítottam egyet a beszélgetés fonalán. — Ha 2000-ben mégsem jönne el a világvége — kezdtem bele — ti továbbra is hinnétek a mostani vallásotokban? Némi gondolkodás után, mindketten nem-et feleltek rá. Ekkor én ezt mondtam nekik: — Ti akkor is ugyanúgy fogtok hinni benne, mint most!

Azóta kiderült, hogy kettőezerben nem érkezett el a világ vége, de, hogy a két fiú azóta miként áll a Jehova valláshoz, nem tudni. De, ha már felvetettem a „világ vége” kérdését, csak illene valamit felelnem rá?

Az e témában illetékes „régi” bölcsek misztikus és illuzórikus világának etalonba állítása engem egy kicsit mindig megmosolyogtat. Amennyiben — a társas játék kedvéért — összetalálkozhatnánk velük az utcán vagy egy kávézóba beülve velük eszmecserét folytathatnánk róla, vajon milyen kép jönne le róluk? Utána is olyan megkérdőjelezhetetlen fenoménokként szolgálhatnának-e az őket ma a vélt igazuk igazolására felhasználó embertársaink számára, mint előtte? Mint tudjuk: a legjobb hivatkozási alap, a halott. De mivel nem akarom megkerülni a személyes válaszadást, átállítom a téma váltót. Mindennek legalább két vége van: a jó, és a rossz. Tehát: vagy elpusztítjuk magunkat, vagy mindegyikőnk natúr angyallá válik — mindkét esetben megkérdőjelezhetetlenül elérkezne a világ vége. A további aspektusok közül néhány. Mindaddig kitartunk itt a Földön, amíg azt megengedi a kozmológia (ezt az opciót nem tartom élet szerűnek). Ha biológus lennék, hozzávetőleges pontossággal megmondhatnám, hogy genetikailag még hány utód létrehozása van belénk kódolva...