Vidám napot / Világszínvonalú balekság...

De nem mindegy, hogy kitől!

Nagy-Britanniában nem rég egy kettős ügynököt és a lányát ideggázzal megmérgezték. Mindketten megúszták az Oroszországban vagy a Szovjetunióban kifejlesztett vegyi anyagot. A gyanú ráterelődött a kontinensnyi ország legfőbb vezetésére; ilyen akcióra csak tőlük kaphat utasítást a katonai elhárítás. A Kremlben mindent tagadtak, sőt, megvádolták vele az angolokat. A nem létező talány néhány másodperc alatt ötösre megfejthető. De bizonyíték nélkül bárki bármit állíthat, véli a jog; az más kérdés, hogy az égboltról még a fényes napot is arcátlanul le lehet tagadni.

Eközben szorgalmasan folyt a nyomozás. Az utcai szemetesben egy különleges üvegben lévő folyadékra talált valaki. Megörülhetett az egyedi dizájnnak, mert hazatérve nem csak ő, hanem a párja is befújta magát a permettel; egyikük halálába került, a másiknak életre szóló tanulságba. Az orvosok és így a nyomozó szerv is hamar felismerte az ideggáz jelenlétét és innentől már könnyű volt a beazonosítás. Időközben rátaláltak arra a hotelre is, ahol két orosz származású férfi rövid időre megszállt akkoriban: a hotel szobájában kimutatták a szóban forgó ideggáz nyomát. A belső térmegfigyelő kamera segítségével pedig képileg is beazonosították a két KGB ügynököt.

Nem értem az egészet! A világ egyik leghatásosabb ügynöksége olyan amatőr hibát követett el, melyet már egy felső tagozatos diák sem tenne. Az ellenük valló bizonyítékot az elkövetők beledobták egy utcai szemetesbe. Mielőtt ezért hibáztatnám őket, valószínűsítem, hogy ezt kellett tenniük: a parancs, az parancs!

Ez pedig további kérdéseket vet fel bennem: A világ politikai- katonai- és gazdasági vezetői között hány dilettáns létezik? Van-e köztes fék, ha egyik vagy másik agyament olyan döntést hoz, mely „megfekteti” a Föld egy részét vagy az egészet?