: VÉREB — szimat (2004.)
Mindegyikőnk kedvenc irodalma volt évtizedekkel ezelőtt, Szamos Rudolf Kántor nyomoz c. kötete. Ki ne szeretne egy szerfölött okos kutyát? A szimat főhős ma már az örök vadászmezőkön szaporáz a szagnyomok után. A rendőrségen akadnak még ilyen képzettségű kutyák, élesben bevetésük száma elenyésző lehet.
Vas megyében jártam az Ezermester kutyák c. kötethez adatgyűjtés céljából. Oda is a vakvezetővel érkeztem. A „vadászkutyák” fejezet kidolgozása volt soron. Itt hallhattam a következő, csettintésre méltó esetről:
„Tudomásom van egy hannoveri véreb szinte
hihetetlen szagmunkájáról. A kutya közreműködésére egy bizonyítási eljárás
részeként került sor. Gyilkosság áldozata lett egy személy. A nyomszakértők a
tetthelyen, a feltételezett elkövető szagát egy ott fellelt ruhadarabon tudták
rögzíteni. A bizonyításra bírósági tanúk jelenlétében az eset elkövetése után
nyolc nappal került sor. A kutya az orra alá dugott szagnyom alapján a csapát
húsz perc elteltével tudta felvenni. A hannoveri véreb műúton és patakvízen át,
a tetthelytől mintegy másfél-két kilométerre egy ház ajtajában állt meg. A
„célba érés” után a kutya pszichésen és fizikailag is annyira ki volt fáradva,
hogy gazdája az ölébe véve tette be az autóba.“
A történet margójára kívánkozik, hogy a gyilkosság
ideje és a kutya szagkövetése között eltelt napok csapadékosak voltak! — ez
pedig alaposan megnehezítette a „tökös“ szimatmester dolgát.